Az egyetlen jó technológia a semmilyen technológia.”

(John Shuttleworth, Friends of the Earth)

 

A hamburgi Spiegel nagyon lelkes. “Ha minden jól megy, akkor Párizs még a távoli jövőben is egy nekirugaszkodás, egy jobb korszak kezdetének szimbóluma lesz, a világ népeinek azon próbálkozásáé, hogy olyan szerződést kössenek, amely bolygónk védelmére kötelezi őket” – és ez így megy oldalakon át.

A rákosista stílusban előadott ökogiccs kicsit ott bicsaklik meg, amikor a hatalmas cikk 13. oldalán, kissé eldugva elismeri: a tengerek jövőbeni felmelegedéséről szóló jelenlegi adatok éppúgy nem adnak lehetőséget egzakt tanulságok levonására, mint a vízgőz, a felhők, a sugárzás és a gázok “komplex” egymásra hatása. Sőt, azt sem lehet pontosan tudni, hány fokos hőmérséklet-emelkedéssel számolhatunk, írja őszintén a nívós hetilap, majd folytatja a klímacsúcs kiemelt fontosságának taglalását, némiképp szembemenve 2007. május 7-i lapszámuk címlapjával, amelynek címe korrekt módon az volt: “A nagy klímahisztéria.”

A pálfordult lap ehhez képest pontosan azt az arrogáns és kirekesztő csapásirányt követi, amit a többi mainstream média is: jó, sok mindent nem tudunk még a nemrég “globális felmelegedésnek” nevezett klímaváltozásról, de ez a tudományos kétség még mindig jobb, mint a “klímaszkeptikusok” tudománytalan tagadása. Ha pedig nem áll meg más rágalom, akkor elő lehet venni azt, hogy a tudományos másképpgondolkodókat kilóra megvette az olajlobbi, a konzervatív Koch testvérek vagy valami más reakciós világösszeesküvés.

A holokauszt-tagadók mintájára kedvesen “klímatagadóknak” is nevezik azokat, akik mernek kételkedni a Szent Klímakonszenzusban, tehát komolyan veszik, hogy a tudomány mindig is az aktuális állapot iránti szkepszisről szólt, és nem veszik be automatikusan, hogy

a) a Föld valóban melegszik,

b) ha melegszik, annak emberi szennyezés, pl. Co2-kibocsátás az oka, nem pedig naptevékenység

c) ha melegszik is a Föld, annak csak negatív kihatásai lehetnek,

d) a szakértők, tudósok között 97 százalékos konszenzus van a klímaváltozással kapcsolatban,

és főleg semmiképpen nem hajlandók elfogadni, hogy egy ennyire kevéssé megjósolható, az eddigi tapasztalatok szerint csak erősen pontatlan jóslásokra képes, számítógépes modellezésre alapuló teória miatt föl kéne borítanunk gazdasági életünket, le kéne mondani a jólétünkről, a technológiai haladás egy részéről, vissza kellene fogni termelésünket, fogyasztásunkat és egész életmódunkat.

A zöld társadalommérnökök által gerjesztett, a főáramú politika által számos okból átvett klímahisztéria azonban egy gigantikus hazugság. A Föld nincs veszélyben. Most van 18 éve és 9 hónapja, hogy nem melegszik a bolygónk.

Veszélyt akkor kreálunk magunknak, ha egy teljesen hipotetikus, pár száz év múlva talán, esetleg bekövetkező rizikóra tekintettel más, fontos területeken hasznosítható forrásokat csoportosítunk át a klíma “védelmére.” A mostani elkapkodott, pánikban fogant rossz politikák azonban több kárt okozhatnak, mint hasznot, így akár felhajthatják az élelmiszerárakat is.

Mindez mellesleg teljhatalmat ad politikusoknak arra, hogy a klímaválság ürügyén átszabják az életünket, fogyasztási szokásainkat, lassan leépítsék a szabadságot, az egyéni jogainkat. A kapitalizmust. Ezért a klímaügy nagyon is politikai ügy, amit nem hagyhatunk sem a politikusokra, sem a klimatológusokra vagy az ezoterikus jövendőmondókra.

climate

“Ahhoz, hogy az éghajlatváltozás ne váljon visszafordíthatatlanná, el kell szakadni a fosszilis energiára alapuló gazdaságtól – ebben a világpolitika formálói ma már többé-kevésbé megegyeztek” – írja a Népszabadság is, holott itt minden egyes félmondat hamis. Ha az elmúlt évezredek tapasztalataiból szabad kiindulnunk, akkor az éghajlatváltozásban semmi visszafordíthatatlan nincs, nem lehet.

A Föld éghajlata állandóan változott és változik, ebben semmi drámai nincs, az 1450-1850-ig tartó időszakot pl. “kis jégkorszaknak” is nevezik a szakértők. Ráadásul a gazdasági prosperálás időszakai érdekes módon általában egybeestek a melegedés periódusaival, ilyen volt a középkor is. Márpedig abban az időszakban viszonylag kevesen jártak SUV-okkal.

1940-től 1970-ig kifejezetten a globális lehűlés volt a tudósok legfőbb gondja, a 70-es évek elejének számítógépes modellei új jégkorszakot valószínűsítettek. 1941-ben pedig komoly teória formában merült fel, hogy a Föld növekvő hőmérséklete felel Hitler és Mussolini felemelkedéséért (ahogy ma is van, aki valamiért a klímához köti az iszlám terrorizmust).

Nem igaz az az évek óta visszatérő állítás (legújabb Obama elnök tündökölt ezzel Párizsban), hogy a tudósok 97 százaléka egyetért az ember által okozott globális felmelegedés jelentette veszélyben. Milyen tudósok, mihez képest? Az abszolút tekintélynek számító ENSZ-panel, az IPCC évekkel ezelőtt 2 ezer tudós konszenzusát nevezte alapvetőnek, ennyien egyeztek meg abban, hogy az ember (értsd: a kapitalizmus) felel a melegedésért.

De akkor mit kezdjünk azzal a több mint 4 ezer tudóssal (köztük 70 Nobel-díjassal), akik 1992-től aláírták a riói csúcsot irracionalitástól és áltudományos, alarmista megközelítéstől óvó Heidelbergi Nyilatkozatot; azzal a közel 18 ezer tudóssal, akik nevüket adták a 2001-es Oregoni Petícióhoz, vagy azzal a 85 klímaszakértővel, akik aláírták a szintén klímaszkeptikus Lipcsei Nyilatkozatot? Akkor most hol is van az a konszenzus? Pláne, hogy a tudomány nem többségi kérdés: egyetlen okos szkeptikus tudós érve is elég megkérdőjelezni egy hazug konszenzust.

A 2009-es “klímagate” ügyben, amikor is hackerek megszerezték az IPCC egyik fontos adatszállító intézetének, a brit CRU-nak a belső levelezését, kiderült, hogy a tudósok számos esetben megváltoztattak ill, elrejtettek adatokat, amelyek nem igazolták feltétlenül a felmelegedés előre eldöntött ideológiáját. Az egyik email így szólt: “Tény, hogy a felmelegedés jelenlegi elmaradását egyszerűen nem tudjuk megmagyarázni.” És akkor erre építsünk világszinten új gazdaságpolitikát?

A Föld nincs veszélyben, és ez a párizsi klímacsúcs előtti napokban is bebizonyosodott. Nem olyan vészes az Antarktisz helyzete, újabb mini-jégkorszak jöhet, a holland környezetvédelmi ügynökség friss jelentése pedig megállapítja, hogy “egy évtized folyamatos növekedés után, minimálisan, csupán 0,5 százalékkal növekedett világszerte a szén-dioxid-kibocsátás 2014-ben.”

És bár egyáltalán nem vagyunk meggyőződve az évtizedes növekedésről (lásd fent), azért az érdekes, hogy “a holland ügynökség, amelyet a világ egyik legtekintélyesebb intézményének tartanak az emissziós adatok gyűjtése, feldolgozása tekintetében” (MTI) megállapítja: “A 2014. évi lassulás annak ellenére következett be, hogy a világgazdaság 3 százalékkal nőtt.” Nahát.

Ezt a növekedést akarja bárki megfúrni? A növekedéspárti indiaiaknak és kínaiaknak barátságos paternalizmussal beadni, hogy kicsit fogják vissza magukat, a nyugati jólét csak a nyugatiaknak van? Az ipari mértékű szennyezést nem védjük természetesen, de ha leáll a gazdasági növekedés, a termelés, a kereskedelem a klíma kedvéért, ki fogja megmagyarázni majd a sok emberhalált, a tömeges nyomort és kilátástalanságot? A ma megválasztott politikusok és a senki által meg nem választott, amúgy tiszteletre méltó klímaszakértők biztosan nem.

(A következő napokban, a párizsi csúcs idején még szeretnénk többször visszatérni a hazug és veszélyes “klímakonszenzus” különböző aspektusaira.)