Az alábbi képet egy, a rendőrség támogatására létrejött Facebook-oldal tette közzé. A rajta pózoló zsaruk olyan zászlót tartanak maguk elé, amit a határzárat áttörő migránsoktól “zsákmányoltak”. Egy másik Fb-oldal fotóin látszik, hogy ezeket a transzparenseket aktivisták osztogatták a menedékkérőknek az összecsapás előtti napon. A rendőrök által tartott lobogón ez áll: “People before profits”. Az ember fontosabb, mint a profit!

12039184_1634407536842654_8370638457892892895_n

Nézem a feliratot. Nézek és ámulok. Ki adta a menekültek kezébe, és miért? Vajon mit akart ezzel üzenni a feliratot készítő újbalos ifjú? És az az afgán vagy szír ember, aki éppen ezt a textildarabot kapta, vajon tudta-e mit jelent, amit “zászlajára tűzött”? Ő vajon nem egy profitalapú gazdasággal rendelkező országba indult el?

Sok migráns ugyanis valóban a jobb élet reményében indul el, a többség pedig ugyanezért áll tovább a török menekülttáborok nyomorából. Ők profitot akarnak, vagy legalábbis részesülni belőle, teljes joggal. És olyan államokat céloznak meg, ahol a gazdaság bizony a profit elvén működik. Nem Észak-Korea, vagy a maradék arab nemzeti, illetve szocialista kormányterületek a céljuk, hanem a kapitalista Európa!

Az arab országok jelentős része szegénységben él. A történelem és természeti környezet mellett nem szabad elvitatni az európai hatalmak területszerző mohóságának (pl. az Arábiát szétdaraboló Sykes-Picot egyezmény), vagy az Egyesült Államok balul elsült “demokratizáló” háborúinak szerepét sem. Ám fel kell tenni a kérdést: vajon a “profit” ellen ádázul küzdő erők nem vették-e ki szintén a részüket a dologból?

Az arab államokban haveri, azaz “crony” kapitalizmus alakult ki, a szabad vállalkozást pedig gátolják. Ennek fedősztorija általában valamilyen szocializmus. Tehát az az ideológia, amely álságos módon a “people before profit” elvét tűzi zászlajára. (Az arab szocialista, baathista rendszerek modernizáló, életszínvonalat emelő szerepét ezen országok, legfőképpen pont Szíria esetében nem szabad egyébként letagadni, de azok piacellenes és korrupt arcát sem szabad elfelejteni, annak gátló voltával együtt. Igen érdekes magának Aszadnak a kétarcúsága is!)

De menjünk tovább! Ki elől menekülnek ezek a migránsok? Egy olyan ideológia, az iszlamizmus hívei elől, akik a szabadpiaci kapitalizmusra mélységes gyűlölettel tekintenek, és szintén utálatosnak tekintik a profitszerzést. “A Nyugat csak a hasat táplálja!”- fakad ki egy iráni iszlamista költő az egyik versében, paradox módon ezzel egyébként beismerve a szabad piac jólétet eredményező voltát (az iráni síiták az IS halálos ellenségei, de ez a gazdasági ideológiai szempontjából lényegtelen: a piac gyűlölete közös).

Az iszlamizmus: a wahabbizmus és szalafizmus persze nem sokban hasonlít a nyugati baloldaliság trendi alterglob, alterbal irányzataihoz, de a természetellenes fogyasztás-ellenesség, az elvi vagy gyakorlati aszketizmus, tehát lényegében a “jó élet” miatti lelkiismeretfurdalás-okozás közös nevező. Ám a menekültek pont ennek az ellenkezőjét akarják: ők élvezni akarják az életet és a nyugati fogyasztási javakat! Úgy akarnak élni, ahogyan a gyakorlatban a képmutató újbalosok is élnek.

Alaposan mellétrafált tehát az aktivista, aki a fenti zászlót adta szerencsétlen menekült kezébe. Annál is inkább, mert a “profit” és az “ember” nem egymás ellenségei.

A profitból fejlesztés, a fejlesztésből fizetés és munkahelyek lesznek: pont az, amire a menedékkérők vágynak. Természetesen Európa befogadóképessége véges, szinte kimerült. Éppen ezért fontos felhívni a figyelmet: a szabad piacgazdaságra az arab országoknak is szükségük van! Az európai jólét, vagy éppen a profit nem a Nyugat kiváltsága. Ahhoz azonban, hogy abból a Közel-Kelet is részesülhessen, a helyi sajátosságoknak és hagyományoknak megfelelő stabil kormányokra, joguralomra, és szabad piacgazdaságra van szükség. Ezt a nyugati világ nem adhatja meg nekik.

Az arab vezetőknek kell rájönniük, amit a fenti zászlót maguktól soha nem lóbáló migránsok már tudnak: szocialista szólamokból és vallási fanatizmusból nem épül jólét. A profitszerzés és a kapitalizmus nem a társadalom ellensége, épp ellenkezőleg. Lehetőség, amiből emberhez méltó életet lehet építeni.