Unalmas országban szeretnék élni.

Ahol nem kell izgatottan lesnem a híreket, melyik vezetőnk milyen egetverő marhaságot nyilatkozott a nap folyamán.

Ahol nem kell fejemet törve elemezni, hogy az elhangzott nyilatkozat mit is jelent.

Ahol nem kell azon aggódnom, hogy a bejelentés, tervezett intézkedés nyomán hogyan fordul fel az életem, mi lesz nehezebb, bonyolultabb, drágább, időigényesebb, vagy éppen mire leszek kötelezve és mitől tiltanak el.

Amelynek polgáraként külföldön járva nem kell szégyellnem magyarságomat és nem kényszerülök nyilvános helyen idegen nyelven beszélni a velem utazó szeretteimmel is.

Ahol kiszámíthatom, hogy tetteim milyen következménnyel járnak, sőt akár hosszú távra is készíthetek terveket, mert nem fognak alapvetően megváltozni a feltételek.

Ahol fel tudom mérni a kockázatokat és magam döntök arról, vállalom-e őket, nem akarnak mindenáron megvédeni tőlük.

Ahol a jó döntéseim eredményétől nem fosztanak meg, hogy másokat kárpótoljanak a rossz döntéseik miatti veszteségért.

Ahol nem kell választanom, a magyar vagy más föld szülöttét becsülöm-e többre, mert az egyéni értékek alapján dönthetem el.

Ahol nem kell állást foglalnom, hogy az ellenségnek kijelölt embercsoportot utálom vagy szeretem-e, mert nem hozunk csoportokról ítéletet.

Ahol egyáltalán nem hozunk senkiről látatlanban ítéletet.

hungary

Ahol nem mondják meg nekem sem égi, sem földi hatalmak, mit kell éreznem, gondolnom.

Ahol az elesettek, szegények, menekültek nem válnak céltáblává. De nem is írják elő, kivel kell és mennyire szolidárisnak lennem.

Amelyik néhány – nem ritkán külföldön jól felkészített – versenyző eredményeit kisajátítva nem hazudja magát sportnemzetnek.

Izgalmas országban szeretnék élni

Ahol nehéz eldönteni, hogy este színházba, koncertre, vagy a Hayek Klubhoz hasonló közéleti vitakörbe menjek-e.

Ahol, ha otthon maradni van kedvem, találok olyan TV adást, ami megfelel az ízlésemnek, nem ugyanakkor sugárzott ugyanolyan műsorral versenyeznek a kereskedelmi adók, hanem azzal, hogy eltérő dolgot kínálnak, mint a konkurens csatorna.

Ahol élvezhetem anyanyelvem gazdagságát, szépségeit, mert a magukat hazafinak vallók nem korlátozzák néhány – helytelenül használt és még rosszabbul leírt – panelre a mondanivalójuk közlésének módját, de nem is fojtanak bele semmitmondó, dagályos körmondatokba.

Ahol a történelem nagyjai között nem csupán azokat tisztelik, akik – mégoly jogos csatákban is – sok ember vérét ontották, hanem azokat is, akik hozzájárultak az emberiség életének javulásához, gazdagodásához.

Ahol úgy lehetek büszke hazám értékeire, hogy nem kell lenéznem, lefokoznom más népek fiait-lányait.

Ahol számos lehetőség között választhatok, miként boldoguljak és rajtam múlik, hogyan váltom valóra az álmaimat, senki nem vet gátat elém „magasabb rendű” érdekek nevében (amikről mindig kiderül, hogy csak mások érdekeit álcázták közérdeknek.)

Ahol a választásokon sokféle párt által kínált jövőképből választhatok, nem kell otthon maradnom, ha nem akarok beállni egyik szekértáborba sem.

Ahol sokféle értéket, életmódot, vallást, hitet követő ember él, akikkel lehet érzékenységük megsértése nélkül vitatkozni, de nem kell egyikünknek sem győzni a vitában. Elég, ha megértjük egymást.

Ahol nincs egyetlen kijelölt helyes út, hanem sokféle megoldás él egymás mellett, és a működőképesek maradnak fenn, nem a hatalomnak tetszők.

Ahol az, aki boldogul, természetesnek tartja, hogy lehetőségei szerint segít rászoruló embertársain, nemre, nemzetiségre, vallásra való tekintet nélkül.

Ahol a lakosság széles rétegei sportolnak, nem vezéri parancsra, csupán a mozgás és az együttlét öröméért.

Magyarország 2015-ben nem ilyen. Szerintem ideje megváltoztatni.