A szerb határ lezárásának napján emlékezzünk meg a nemzetkárosító tudatlanságnak arról a nagykoalíciós ideológiájáról, ami az intézkedés mögött áll.

Konrád György La Repubblicának adott nemrégi nyilatkozatából sokaknak csak az tűnt fel, hogy veszélyt lát a menekültáradatban (helyesen), és a drótkerítést használható megoldásnak véli (tévesen). Európa eliszlámosodásának víziójával lehet vitakozni, holokauszttúlélők félelmeivel nem. És a helyzet az, hogy ők érzékenyebbek arra a tényre, amit az európai liberális közvélemény többsége nem vesz tudomásul: attól a pillanattól kezdve, hogy felmerült a zsidó állam létrehozásának lehetősége, főleg amióta megvalósult, a közel-keleti arabok (felhívom a figyelmet a megszorításra)  engesztelhetetlenül és erőszakosan antiszemiták. Vannak kivételek, de a mostani bevándorlótömegben valószínűleg nem túl nagy az arányuk. Így lehet ugyan, hogy – mint az itteni okosok rámutatnak – hosszú távon az európai baloldalt erősítik, de az európai liberális demokráciát biztosan nem.

Ezért tévednek azok, akik a migráció akadályozása mögött rasszizmust, sőt holokauszt-párhuzamot sejtenek, valamint azok, akik a migránsokkal való bánásmódban az erőszakos antiszemitizmus analógiáját látják. De azok is, akik szerint Konrád rasszizmusból mondja azt, hogy: “Nekünk, magyaroknak nincs szükségünk szíriai orvosokra és mérnökökre. Ha a gazdaság növekedni fog, hazahívhatjuk a sok magyar származású állampolgárt a szomszédos országokból.” Valójában Magyarország állapotának és helyzetének akkora – sokszoros – félreértéséről van szó, hogy a fal adja a másikat.

Egy: Szükségünk van rájuk. Magyarországon az 1960-as évek óta képeznek Európán kívüli országokból jött orvosokat és mérnököket. Aki itt marad, tiszta nyereség. Ha nem lennénk, hiányoznának.

Kettő: Konrád elhiszi az orbáni nacionalista propagandának azt a tételét, hogy a kettős állampolgárság automatikusan a nemzet erősödését szolgálja. Vagy másképpen: kétely nélkül elfogadja a nemzetállam és a kulturális nemzet gátlástalan összemosását. A nemzet erejében döntő része van a nemzetgazdaság erejének, a nemzetgazdaság azonban államhatárokon belül működik. Nincs etnikai alapú magyar nemzetgazdasági lerakat a román vagy a szlovák nemzetgazdaságban. Amit ott termelnek meg magyarok, az a román vagy a szlovák GDP-t növeli, viszont a magyar munkaerő idevándorlása az ottani közösségeket gyengíti.

Három: Az orvosok elvándorlása (és amiről kevesebbet beszélnek: pályaelhagyása) olyan mértékű, hogy ha az összes határon túli magyar orvos idejön, az sem elég a pótlására, viszont akkor a határon túl nem marad magyar orvos.

Négy: De nem jönnek ide. Először is mert Nyugatra mennek. Aki valamennyire ismeri a magyar egészségügyet és egyáltalán, a munkapiacot, az tudja, hogy egy szomszédos ország van, ahonnan Magyarország Nyugatnak látszik, a bérek pedig kívánatosnak: Ukrajna. De egyáltalán nem etnikai alapon, nem magyar összetartásból.

Öt: Azért sem jönnek ide, mert a magyar gazdaság nem fog úgy nőni, hogy az számukra vonzó legyen. Konrád itt is beveszi az orbáni propagandát. Szlovákia szép lassan hátrahagy bennünket, Románia pedig utolér, és ahogy javulnak az állapotok, onnan kevesebben mennek Nyugatra, esetleg vissza is szállingóznak. De nem ide.

Hat: Kevesen figyelnek arra a játékra, Konrád se, amit a “gazdasági bevándorlás” fogalmával űznek Orbánék. Nem azért kisebbítik a polgárháborúk, diktatúrák szerepét a menekültáradat elindításában, mert nem tudják, hogy mi van, Hanem, ha azt mondják, hogy “miközben menekültnek állítják be magukat, valójában a szociális juttatásokért és a munkalehetőségekért jönnek”, egyrészt az öngyilkos, hedonista Nyugatról szóló illiberális mantrát nyomják.

Hét: Másrészt (figyeljünk a munkalehetőség szóra) a “nem veheted el a magyarok munkáját” jelszóval és az adófizetők pénzének féltésével kombinálva “úgy állítják be”, mintha Magyarország ebben a vonatkoztatási rendszerben Nyugat-Európa oldalán volna. Mintha nem innen menekülnének százezrek, hanem a kevés tényleges munkalehetőség, a pocsék fizetések és az általános élhetőség egyre csökkenő szintje pont olyan vonzó lehetne mindenféle meleg égövi népeknek, mint az, ahová innen menekülnek. Úgy “állítják be”, hogy van olyan nézőpont, ahonnan nézve egy kategóriában vagyunk, mondjuk, Németországgal, tehát egy kategóriában vagyunk, és mivel úgy “állítják be”, hogy az odatartozást a migránsok erőszakkal akarják elvenni tőlünk, az erre hajlamosak még inkább elhiszik.  Elcsépelt a “parasztvakítás” kifejezés, de nem tudok jobbat.

Természetesen a világhírű íróknak is joguk van tájékozatlannak és hiszékenynek lenni. Csak az a gond, hogy a politizáló publikum ebből azt vette észre, hogy “hú, egyetért Orbánnal”, a nemzet- és piacgazdasági ügyekben mutatott elemi fogalmatlanságot pedig nem. Az ellenzéki közvélemény abban a mesterséges valóságban él, amit Orbánék gyártottak, ki sem lát belőle, és ez nem vezet jóra.