“Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját” – ezzel a nem is igazán tudjuk, kiknek szóló, magyar nyelvű, paternalistán tegeződő üzenettel plakátolja tele hamarosan szeretett kormányunk az országot, hogy ha netán arra vetődne egy magyarul értő szíriai vagy afgán illető, rögtön visszaadja jogos tulajdonosának azt a munkaszerződést, ami a törvény szerint nem is járhatna neki.

A Kovács Zoltán nevével visszaélő kormányszóvivő hamar meg is világította, hogyan dekódoljuk az üzenetet: “Aki Magyarországra érkezik, annak tiszteletben kell tartania az ország és az unió kultúráját, törvényeit, továbbá nem veszélyeztetheti a magyarok munkahelyét.” Ez teljesen helyénvaló, csak éppen nem a hozzánk beeső külföldiekre vonatkozik elsősorban, hanem Magyarország kormányára, hiszen nem a menekültek, hanem ő veszélyezteti az unió kultúráját, a hazai joguralmat és veszélyezteti a piaci munkahelyeket.

A menekültügyet a bevándorlással és a terrorizmussal szándékosan egybemosó “nemzeti konzultáció” nyilvánvaló kudarca után tehát itt egy újabb próbálkozás arra, hogy minket, a plakátkampány finanszírozóit meggyőzzenek arról, hogy ha kell, utolsó forintunkig harcolnak az “idegenség” ellen, amelynek főbb gondolati pilléreit a miniszterelnök már hónapokkal korábban felvázolta:

A gazdasági bevándorlás rossz dolog Európában, nem szabad úgy tekinteni rá, mintha annak bármi haszna is lenne, mert csak bajt és veszedelmet hoz az európai emberre, ezért a bevándorlást meg kell állítani, ez a magyar álláspont. (…) nagyon határozottan világossá kell tenni, hogy mi nem fogjuk megengedni, legalábbis amíg én vagyok a miniszterelnök addig biztosan nem, és amíg ez a kormány van, addig biztosan nem fog megtörténni, hogy a bevándorlók célpontjává váljon Magyarország. (…) Nem akarunk tőlünk különböző, kulturális tulajdonságokkal és háttérrel rendelkező jelentős kisebbséget látni magunk között, Magyarországot szeretnénk magyar országként megtartani.

Abban Orbánnak természetesen igaza van, hogy Európa nyugati részén óriási gondokat okoz a muszlim hátterű polgárok sikertelen integrációja, az  iszlám agresszív térhódítása, de itt sem a mostani menekültek, az olasz partok viharait túlélő szerencsétlenek a bajok forrásai.

Sokkal inkább a már régóta Európában élő török, arab stb. vendégmunkások, bevándorlók gyermekeinek, a másod-, harmadgenerációsok helyzete a gond: iszlám iránti fogékonyságuk, radikalizálódásuk, növekvő intoleranciájuk, a nyugati értékek megvetése egyenesen következik gyökértelen nihilizmusukból, általuk “kilátástalannak” tartott helyzetükből, ami az EU nagyvonalúságát és gazdasági lehetőségeit tekintve teljes nonszensz. (Ha viszont az iszlám a gond,  miért kell a törökökkel valami budapesti gigamecsetről tárgyalni, a hátunk mögött?

(Fotó: tumblr)

(Fotó: tumblr)

Magyarországon a helyzet valóban kezd csúnya lenni, gondoljunk csak a kérdőíves menekülthisztéria mellett az álságos halálbüntetés-vitára, az “illiberális” őrület megannyi többi részére – de erről nem a “megélhetési bevándorlók” tehetnek.

Akik ráadásul a legfrissebb hírek szerint nem is nagyon akarnak megérkezni ide. A Népszabadság információi szerint szinte megszűnt a koszovóiak rohama Magyarországra, ugyanakkor átlépte az 50 ezret a menedékkérők száma. Többségük Afganisztánból, Szíriából, Pakisztánból érkezik, ők azonban nem “megélhetésiek”, sokan tovább is állnak közülük, a maradók ügyével pedig (remélhetőleg korrekt eljárás keretében) érdemben foglalkozni kell, nem lehet egyszerűen hazaküldeni, őrizetbe venni, vagy – mint azt hivatalosan beígérték – internálótáborba vinni őket.

Ha pedig igaz, hogy Nyugatról chartergépekkel elkezdték visszatoloncolni a menekülteket, az leginkább az EU-val való szorosabb menekültügyi együttműködés mellett szól. Ez lenne a nemzeti érdek (már ha létezik ilyen), nem az, hogy becsukjuk a szemünket, és saját, privát problémánknak tartsuk mindazt, ami az egész nyugati értékközösséget érinti. Pláne nem veszi ki jól magát, ha a menekültügyi inkompetenciánkat és állami rosszindulatunkat a cigányokra kenjük. Miközben világosan látjuk: nem a bevándorlás a gond, hanem piacképes polgártársaink Nyugatra migrálása.

Ami pedig azt illeti, hogy a magyarul nem beszélő, alulképzett menekültek elveszik a munkahelyeinket: azok a kvalifikált, hozzáadott értékkel bíró, piaci munkahelyek nekünk is kellenének. A statisztika-tupírozás és a nyílt színi hazudozás helyett ideje szembenézni azzal, hogy “új munkahelyek” kizárólag az állami eltartottságot és paternális függést konzerváló közmunkarendszerben teremtődtek, anélkül, hogy ez a munka nyugdíjjárulékot termelne. “…ez lényegében a segély egy válfaja, a közmunkásoknak többnyire nem tudnak értelmes munkát adni, és változatlanul nem tudni, hogy miként vezetik vissza ezeket az embereket a legális munkavállalás világába.”

Az ide menekült, akár bevándorolni szándékozó külföldinek ezért azt tanácsoljuk: készülj fel. Ha Magyarországra jössz, nagyon, nagyon megszívod. És még le is tegeznek, amiben nagyjából minden benne van.