Kezdetben volt a Nemzeti Dohánybolt a nikotinfüggés megfékezésének jelszavával. Az államnak már nemcsak tetemes adóbevételei vannak a káros és halálos szenvedélynek köszönhetően, hanem többletpénzhez is jut a koncessziókból. Viszont javulnak az erkölcsök is: 18 éven aluliaknak még belépni is tilos a boltba, melynek üvegére fóliát ragasztanak, hogy a benti cigarettabőségtől az arra járó 18 éven alulinak még véletlenül se támadjon kedve rászokni.

Itt kénytelen vagyok egy pillanatra kizökkenni az iróniából, mert célpontom a politikai pofátlanság, és arról egy bizonyos határon túl csak komolyan lehet beszélni. A fóliázás brutális gyilkosságot tett lehetővé. Erre a kormányzat válasza az volt, hogy a fóliázáshoz semmi köze nincs, őt félreértették, viszont az Európai Unió erkölcsi alapelveivel és jogával szembeszállva meg kellene vitatni a halálbüntetés visszaállítását.

Most értesülhettünk arról, hogy hiába tiltja az uniós rendelet, a középiskolások 15 százaléka szoláriumba jár, ugyanis az ellenőrzés “nem könnyű”. A szolik 95 százalékában ugyan kihelyezik a tiltó feliratot, de “nem lehet” ellenőrizni a személyi igazolványokat. Iróniaméter be: Természetesen adódik a megoldás: államosítani kell, és koncesszióban kiadni a napozószalonokat, a kirakatra – ahol még nincs – fóliát ragasztani, és piros karikában kirakni a 18-as számot.

Így az állam is többletbevételhez jutna, és a 18 éven aluliak biztosan nem veszélyeztetnék egészségüket szexuális vonzerejük fokozása érdekében. (Kamerák, razziák.) A szoláriumengedélyeket természetesen politikailag megbízható személyek kapnák, tehát a kormány a bevételnövelést és az egészségnevelést egybeköthetné az új, nemzeti érzelmű közéosztály további megerősítésével.

A nemzeti érzelmű középosztály megerősítését szolgálta az adómentes házi pálinkafőzés engedélyezése; az állam a nemes cél érdekében még az adóbevételről és az alkoholizmus elleni harcról is lemondott. Miután azonban megneszelték, hogy az Uniónak ez nem tetszik, a másik nemes stratégiát kezdték fontolgatni: a Nemzeti Italboltok hálózatának kiépítését a népegészség és a közerkölcs javítása, valamint az állami bevételek növelése és a nemzeti érzelmű középosztály további megerősítése érdekében.

Amíg ez meg nem valósul, szeretném a kormányt emlékeztetni, hogy van egy emberi szenvedély, amely legalább annyira elterjedt, mint a dohányzás vagy az alkoholfogyasztás.  Volt már egy izgalmas kezdemény, hogy erre támaszkodva javítsák a közerkölcsöt és erősítsék a nemzeti érzelmű középosztályt, de hiányzott belőle az állami bevételek növelésének eleme, és a kereszténydemokraták elkövettek egy  módszertani hibát is, nem számolván azzal, hogy táncolni sokkal kevesebben szeretnek, mint –

Javaslatom tehát a következő. Magyarország mondja fel az emberkereskedelemről és prostitúcióról szóló 1950-es New York-i egyezményt, amely bünteti a bordélyházak működtetését. Ha a halálbüntetés ügyében nem tartjuk megtörhetetlen tabunak a nemzetközi szabályozást, ebben miért tartanánk? Vezessük be Nemzeti Örömde néven az állami bordélyhálózatot.

Biztos lesz, aki fölveti, hogy ez ellenkezik a keresztény erkölccsel, de az ilyen érvelés felületes gondolkodásra vall. Először is, mint azt a halálbüntetés példáján már láthattuk, hogy mi ellenkezik a keresztény erkölccsel, azt mi mondjuk meg, nemzeti hatáskörben. Nem leszünk a dekadens Nyugat gyarmata. Másodszor, a bordélyházakat a kommunisták záratták be, és ők írták alá 1955-ben a New York-i (még jó, hogy nem Wall Street-i) egyezményt, viszont a korábbi, keresztény-nemzeti kormányzatoknak semmi kifogásuk nem volt ellenük. A bordélyház tehát keresztény és nemzeti dolog.

Harmadszor, a bordélylátogatás nem interferál a vasárnapi istentisztelettel úgy, mint a plázázás. Negyedszer, amíg voltak bordélyházak, alacsonyabb volt a válások száma, és nagyobb a népszaporulat, tehát a működésük a férfi és nő szövetségén alapuló, monogám, szentséggel megpecsételt, gyermekáldással kísért házasság intézményét erősítette, azaz keresztény és nemzeti dolog volt. Csak aztán jöttek a nyújorkiak, meg a komcsik.

Tisztázni lehetne a már meglévő, illegális kuplerájok jogi helyzetét. Lenne fólia, piros karikában 18-as (az állam szervezetten óvná a tizenévesek erkölcsét), lennének koncessziók politikailag megbízható vállalkozóknak, erősödne a nemzeti érzelmű középosztály, növekedne az államháztartás bevétele. Népegészségügyi kockázat – megfelelő védekezéssel – nincs. (Ajánlom az óvszerkereskedelem államosítását is.)

Különösebb jogi akadálya nincs, viszont tömérdek erkölcsi, politikai, gazdasági haszna lenne. Már csak a Nemzet Kuplerosát kéne kiválasztani, aki az erről szóló nemzeti konzultációt vezetné, de nem hiszem, hogy a kormányt e téren a tehetségek hiánya gyötörné.