1) A Jobbik ideológiáját, a “nemzeti radikalizmust”, Csurka István dolgozta ki a kilencvenes évek elején. A nemzeti radikalizmus az antikommunizmust vegyítette a húszas harmincas évek szélsőjobboldali ideológiájából a zsidózással és a Trianon miatti fájdalommal és napjaink gondjaiból a külföldi tőke feltételezett kizsákmányolása elleni lázadással. A nemzeti radikalizmus, amit kezdetben a MIÉP és később a Jobbik képviselt, egészen a 2006-os fordulatig a lakosság 2-5%-nak a támogatását élvezte.

Ugyanakkor Csurka irodalmi tehetségének köszönhetőn erőteljesen megfogalmazott metafórái, mint Magyarország “palesztinizálásának” veszélye, sokkal szélesebb körben megérintették sokak lelkét, mint azt a leadott szavazatok aránya mutatta volna. Különösen erős volt a csurkai metafórák által sugallt nemzeti sérelmi politizálás hatása a jobboldali újságírók és vélemény-írányítók között. A Gyurcsány-korszak trükkjei, hazugságai és 2006 utáni hosszan elhúzódó és mély válság megerősítette a hitet a csurkai gondolatokban.

2) Az MSZP 2002 és 2006 között a jóléti rendszerváltással, költségvetési költekezésre épülő politikával igyekezett bizosítani népszerűségét és újraválasztását. Az EU a 2004 május 1-i csatlakozást követően folyamatosan figyelmeztette a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormányokat, hogy kiadásvisszafogás szükséges annak érdekében, hogy Magyarország ne kerüljön adósságcsapdába. Utolsó lépéseként, 2005 decemberében az EU nem fogadta el a kormány konvergencia programját, aminek tartalmaznia kellett volna azokat a lépéseket, amik biztosították volna, hogy Magyarország miként lesz képes megfelelni az EU csatlakozási szerződésben vállalat kötelezettségeinek megfelelő alacsony adósságszintnek, s arra hívta fel a magyar kormányt, hogy 2006 őszén, a választások után tegyen le egy olyan reális tervet, amely megállítja az adósságnövekedést és visszafogja a költségvetési hiányt.

Gyurcsány Ferencnek, ha lett volna igazi politikai bátorsága, már 2005 decemberében a magyar választók elé kellett volna tárnia, hogy nem folytatható a költségvetési eladósodásra építő politika, és a választások során arra kellett volna felhatalmazást kérnie, hogy miként alakítható ki egy fenntartható növekedés. Gyurcsány ehelyett azt választotta, hogy a megnyert választások után mondja el igazságot és vallja be, hogy a választások megnyerése érdekében hazug kampányt folytatott, és valójában rosszul kormányzott, vagyis direkt elengedte a költségvetési költekezést.

Az őszödi beszéd aztán sokak számára bebizonyította , hogy igaz amit Csurka mondott: a hatalom és pénzéhes szocialista elit ott folytatja, ahol 1989-ben abbahagyta és semmi sem szent a számukra. A 2006-os válságot mély gazdasági válsággá formaló 2008-as válság meg azt igazolta, hogy tényleg lehet, hogy a nyugati liberális gazdasági társadalmi rendszer mély válságban van, s emiatt új utakat kell keresni.

3) A váratlan gazdasági válság, az őszödi beszéd nyomán kirobban politikai válság és a forint gyengülése miatti adósságválság megroppantotta a balliberális oldalt. A 2006-os recessziót okozó kormányzati fordulat miatti csalódás elkeseredett tüntetéssorozatba csapott át az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után.

4) Az öregedő Csurka és az eljelentéktelenedő MIÉP helyett a 2002-ben egyetemisták által létrehozott Jobbik lett a tiltakozó hullám egyik mozgató ereje. A Jobbik árpádsávos zászlója sokak számára a gyurcsányi hazugsággal és korrupcióval szembeni lázadás jelképévé vált. A legnagyobb figyelmet a Jobbik azonban a “cigánybűnözés” napirendre tűzésével érte el és a Magyar Gárda létrehozásával, amely felvállalta a magára maradt vidéki lakosság védelmét a mindennapokban a lopások és zaklatások ellen.

5) 2006 és 2010 között a Fidesz ellenzékben úgy lépett fel, mint a jóléti állam védelmezője és tiltakozott minden megszoritás, minden állami feladatvállalás visszaszoritás ellen. A Fidesz azt vallotta, hogy az adósságválságért, a jóléti rendszerváltás sikertelenségéért csak a korrupt szocialista elit és a vele összefonódott gazdasági oligarchia pénzéhsége a felelős, s jó korrupciómentes kormányzással folytatható lenne az MSZP által 2006-ban elhagyott út: a gazdaság növekedés és állami feladatvállalással a jólét bővítése. A Fidesz a plebejus Magyarországért állt ki a helytartótanácsként jellemzett szocialista oligarchiákkal szemben. Emiatt lett olyan népszerű a párt, ami elvezetett a 2010-es földrengésszerű győzelemhez. A sokfejű, pártállami múlttal összefonódott korrupt oligarchikus Magyarország ellen Ludas Matyi módjára fellépő Orbán Viktor pedig szeretett, igazi karizmatikus népvezérré vált.

6) A 2010-es választásokat megnyerő Fidesz azonban nem a plebejus Magyarország felemelésének programját hajtotta végre, amivel a választók támogatását megszerezte. Ehelyett meghirdette a “fülkeforradalmat”, a keleti nyitást és Brüsszel vált az új helytartótanáccsá, amivel szemben meg kell védeni az ország függetlenségét. Az erős Magyarország szlogenjével azt üzente a választóknak, hogy megteremti a rendet és a kormányzati centralizációval, központi gazdaságirányitással pedig úgy alakítja át az ország életét, amely elönybe hozza az államot és egy magyar vállalkozói elitet a bankok és multik rovására.

Számos radikális portál és jobbikos úgy érezte, hogy a Fidesz valójában a Jobbik programját vette át, s a Jobbik államközpontú, nyugatellenes Magyarországát akarja felépíteni. A Fidesz radikális fordulata nyomán a nemzeti radikalizmus számos eleme a jobboldali közhangulat részévé vált, különösen az anti-liberalizmus, a Nyugat iránti gyanakvás, a Nyugat kizsákmányolóként való felfogása, a keleti fordulat, a rend és az erős állam iránti sóvárgás.

A cukiságkampény 1.0-ás verziója (fotó: hvg.hu)

A cukiságkampény 1.0-ás verziója (fotó: hvg.hu)

7) A Fidesz jóléti-plebejus igéreteiből azonban kevés vált valóra, amit a rezsicsökkentés és a 2013-tól meginduló gazdasági fellendülés sem enyhitett érzékelhető módon. A 2014-es választásokat még simán megnyerte a Fidesz, mert a lakosság bízott abban, hogy a végre beinduló fellendülés nyomán jobb lesz az élete. A választások óta eltelt egy év alatt azonban nem javult érezhetően az életszinvonal. A folyamatos adónövelési tervek világosan jelezték mindenkinek: nem biztos, hogy könnyebb lesz az élet a látványos növekedés ellenére. A szegénység drámai mérete és a középosztály szűkülése miatt különösen élest fényt kapott egy új oligarchikus politikai és gazdasági elit kialakulása és urizálása.

8) A megosztott, a Fidesz és a közmédia kereszttüzében álló baloldal mellett a középre húzódó, cukikampánnyal új arcot kereső Jobbik is potenciális váltópárttá vált. Ennek jele a párt emelkedő népszerűsége és legutóbbi győzelme a tapolcai választókerületben. A Jobbik emelkedésének igazi emeltyűje az, hogy sokak szemében hitelesebben képviseli azt a függetlenségi és az Európai Unióval szemben bizalmatlan politikai programot, amit a Fidesz hirdetett 2010-ben, s ami egyes jobbikosok szerint eredetileg az ő programjuk volt. A friss, kormányzati kompromisszumokkal el nem koptatott Jobbik igazi veszélyt jelent a Fidesz számára, hiszen ellenzéki pozicióból könnyen kombinálhatja a 2006 és 2010 közötti Fidesz stratégiát a jóléti állam bővítésének követelését a függetlenségi nemzeti radikális programmal.

9) Lassan több mint másfél évtizede az erős jótékony állam igézetét hirdetik a politikai pártok. Annak ellenére, hogy az elöregedő és súlyosan eladósodott Magyarország legnagyobb problémája, hogy lemaradt még a szűkebb régiónkban is, a visegrádi államok körében. Az MSZP beleroppant a jóléti rendszerváltás kudarcába. A Fidesz nészerűsége lassan, de biztosan fogy annak nyomán, hogy politikai forradalmát nem követte az életszínvonal érezhető javulása, miközben egy hozzá közelálló vállalkozói réteg mesés vagyont szerzett. A jobbra tájékozódó, nemzeti sérelmi politikába bezárkozó választók számára a Jobbik maradt az egyetlen választható párt, amelyben bízhatnak, hogy nemcsak kőkemény szavakkal, de kőkemény tettekkel is megvalósítja a nemzet felemelkedését és régi dicsőségének visszaszerzését.

*

Ha ez az elemzés helytálló, akkor minden esélye megvan annak, hogy a Jobbik akár kormánypárt is lehessen. A magyar választói rendszer olyan mértékben jutalmazza a győztest, hogy egy, a többinél picivel jobban szereplő párt vagy párt-blokk könnyen lehet akár egyedül is kormányozni képes politikai erő.

Mi, e blog szerzői azt gondoljuk, hogy az elöregedő, eladósódott Magyarország problémáit az egyre növekvő állami szerepvállalás nem tudja megoldani. Nincs tér se a jóléti állam bővítésére, sem egy fejlesztő állami modellre. Túl későn jött el az oly sokat áhított politikai szabadság: a szocialista “koraszülött” jóléti állam már felélte a nemzet erőforrásait és a szocializmustól örökölt korlátlan és gátlástalan állam modellje miatt nincs hova tovább erősíteni az államot. Az állam – ezt megtanultuk a szocializmusból – a harminc évig változatlan Trabantok rossz minőségű, de még igy is az igényektől messze elmaradó mennyiségű gyártásában kiváló.

A piacgazdaság sikere azon múlik, hogy létre tudnak-e jönni azok a vállalkozások, amelyek képesek megtalálni azokat a piaci réseket, fogyasztói igényeket, amelyeket nyereség mellett ki tudnak elégíteni vagy megvalósítani egy új sose hallott-látott ötletet. Ahhoz, hogy versenyképes vállalkozások megszülessenek és sikeresek lehessenek, négy dolog kell: alacsony adók, kevés, ámde kiszámithatóan keveset változó szabályozás, szakszerű, semleges és nem egyéni politikai érdekeket kiszolgáló közigazgatás, valamint gyors igazságszolgáltatás. Vagyis szolgáló állam az erős állam helyett. A többi azon vállalkozó bátrak és szakemberek dolga, akik el akarnak érni valamit, s ennek érdekében akár a cselekvés és a vállalkozás rizikóját is bevállalják, s nem az államtól, a jó apaként fellépő politikustól várják a megoldást.

Az igazi kapitalizmus a népi kapitalizmus: amikor a szabadság érzete és a kevés állam által felállított akadály lehetővé teszi, hogy bárkiből könnyen lehet vállalkozó, kevés induló költséggel és akadály nélkül gyorsan piacra léphet, s siker esetén könnyen válhat kisvállalkozásból közepes vagy akár nagy vállalat. A népi kapitalizmus az, amikor végre a szakemberek, az alkotók, a tenniakarók, a találékonyak, az értéket létrehozók, a törvénytisztelő vállalkozók, a munkájukra büszke és önmagukkal elégedett polgárok országa lehet Magyarország.

A népi kapitalizmus sikerének másik kulcsa, hogy az állam ne akadályozza a munkavállalói érdekvédelem megszerveződését és megerősődését, ne támogassa egyik vagy másik érdekvédelmi szervezetet, hanem bízza a munkavállalókra, akarnak-e szakszervezetet és melyiket támogatják a meglevő szakszervezetek között. Állami beavatkozás helyett a szabad alku döntse el, mi a helyes mértéke a béreknek, juttatásoknak és a vállalati rugalmasságnak.

A népi kapitalizmus sikerének harmadik feltétele az állampolgárok számára fontos ügyekben a döntések lehető legalacsonyabb szintre helyezése centralizáció helyett. Ki tudná jobban eldönteni, hogy milyen szintű és jellegű oktatás, egészségügyi ellátás, közszolgáltatás szükséges, mint a helyi önkormányzatok? Ennek feltétele az adóbevételek arányos részének helyi szinten tartása, az állami vízfej táplálása helyett.

A népi kapitalizmus kulcsa a bizalom. Bizalom az egyénekben és az állampolgárok önkéntesen választott közösségeiben, hogy az emberek képesek felismerni érdekeiket és tenni érte. Jobban és hatékonyabban, mint a nehézkes, isten tudja milyen érdekeket képviselő állam.

Csak egy szabad népi kapitalizmus, s nyomán beinduló igazi, nem adóssággeneráló fejlődés lehet megfelelő ellenszere a radikális antikapitalizmusnak, legyen az baloldali vagy jobboldali szinezetű.