Amikor valószínűvé vált, hogy a Fidesz megnyeri a 2010-es választásokat, nem ringattam magam tévhitekbe. Emlékeztem az előző kormányzásuk idejére, az egész pályás letámadásokra, a Széchenyi-tervre, a fürdőfejlesztési programokra, a 12 állami gazdaság privatizációjára, meg az Ezüsthajóra. Egyértelmű volt számomra, hogy ez a párt a hazai közép- és nagyvállalkozók pártja (ők finanszírozták ellenzéki évei alatt), talán foglya is, az ő érdekükben fog kormányozni. Ahhoz sem kellett nagy jóstehetség, hogy a „szociális népszavazás” után tudjam, az ország pénznyelő fekete lyukait, a szocializmusból ittmaradt egészség- és oktatásügyet nem fogják korszerűsíteni.

És mégis meg tudtak lepni már az első intézkedéscsomagjukkal. A 29 pontként közismertté vált ötlethalmaz szinte alig tartalmazott olyan lépést, ami érdemben javította volna az üzleti környezetet, javította volna a vállalkozási klímát. Ilyennek tekinthető a kedvezményes társasági nyereségadó kedvezményes (10%-kal adózó) sávjának kiterjesztése 50 millió forintról 500 millióra, ami azért messze nem érintette cégek tömegeit.

Ígéretesebbnek véltem, hogy eltörölnek tíz kisadót. A kisadók a gazdaságirányítás rákfenéi közé tartoznak: pénzügyi súlyuknál nagyobb terhet jelent a vállalatoknál a hozzájuk tartozó nyilvántartások vezetése, bevallások elkészítése, a kapott bevételt pedig az állam részéről elviszi az adóadminisztráció és ellenőrzés költsége. Amint azt már korábban említettem, a vállalkozók életének adóoldali könnyítését ezek irtásával kellene kezdeni, hiszen dupla hasznot hoz. Mindenki nagyon örült és jónak tartotta az akciócsomag részeként meghirdetett 10 kisadó eltörlését, de az egykulcsos személyi jövedelemadó és családi adókedvezmény csócsálása mellett valahogy arra nem jutott figyelem: mik is volnának ezek. De a KSH segít: így változtak az adónemek 2009 és a 2011 között.

A központi költségvetés bevételei (millió forint)

1

(Forrás: KSH STADAT)

Ami 2009-2010-ben még értékkel szerepel, 2011-ben pedig nem, na, az az adónem mind megszűnt. Ahhoz képest, hogy mennyit ünnepelték, a kisadók eltörlése szépen elsikkadt. Utána szabadságharcot folytattunk Brüsszellel, aminek az volt a lényege, hogy a költségvetési hiányt le kellett szorítani a túlzott deficit eljárás alól történő kikerülés miatt. Ez sikerrel járt, most már csak szerény ütemű hiánycsökkenést kell produkálnunk.

A kormány a jövő évi költségvetés összeállítására készülve (valamiért nagyon sietnek) úgy érzi, lesz némi mozgástér arra is, hogy ismét csökkentsék a terheket. Varga Mihály és Rogán Antal képes volt közös sajtótájékoztatóra kiállni és bejelenteni: 2016-ban 1, azaz egy százalékkal csökkentik a személyi jövedelemadó kulcsát. A frakcióvezető mindjárt az adócsökkentés költségvetésének nevezte a jövő évit. (Rogán Antal pénzügy szakon végzett közgazdász, egy időben nagy szakmai reménységnek tekintették, szóval, ha ő hülyeséget beszél, azt ő is tudatosan teszi, nem csak a gazdasági miniszter.) Jó, belengettek némi családi adókedvezmény növelést és bankadó csökkentést is, ez utóbbit már nem először.

Forint

Mindjárt meg is tudtuk, hogy a hatalmas szja-csökkentés mintegy 120 milliárd forint bevétel kiesést jelent a költségvetésben. Azt, hogy ez mennyire fedezhető más forrásokkal, vagy a kiadások csökkentésével, most ne bolygassuk. Higgyük el, hogy van ekkora mozgástér. Uraim, biztosan jól élnek vele?

Mutatom a 2015 évi költségvetési bevételek tervezetét is. Összesen 24 adónem szerepel benne, amelynek tervezett bevétele kisebb, vagy egyenlő 120 milliárd forinttal. Persze, nem mindegyik megszüntetendő – például a kisvállalati adózási konstrukciók már magukban is az egyszerűsítést szolgálják -, de volna bőven miről lemondani. Pláne, hogy a teljes adónem, járulékfajta eltörlése mindjárt megtakarítást, de legalábbis ellenőrzési kapacitás felszabadulását jelentené az állam oldalán. Így a gazdaságfehérítésből származó esetleges többletbevételek is hihetőbbek volnának. (Már, ha csak a kapacitáshiány okozza a kinn maradó áfa bevételeket.)

A központi költségvetés bevételei
2015. évi előirányzat (millió forint)

2

(Forrás: KSH STADAT)

De több olyan elkülönített állami alap is van, amelynek a teljes bevételi előirányzata 120 milliárd forint alatt van: a Központi Nukleáris Pénzügyi Alap 26 milliárdot, a Wesselényi Miklós Ár- és Belvízvédelmi Kártalanítási Alap 10-et, Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap (legnagyobb tétel az innovációs járulékokból jön) 78 milliárdot, a Nemzeti Kulturális Alap 9,7-et szed be különféle gazdasági szereplőktől. Nyilván itt is van olyan, aminek fenntartásához racionális érdek is fűződik, az innovációs sarc például biztosan nem az. Ha a kormány lát 120 milliárdnyi mozgásteret, akkor használhatná a vállalkozók közteher adminisztrációjának könnyítésére, a felszabaduló szellemi kapacitások üzletmenet javítására fordítása ezt valószínűleg némi élénküléssel hálálná meg.

De, ha már mindenképp a „zemberek” terheinek csökkentése a legfőbb politikai cél, akkor legalább azt kéne értelmesen csinálni. Az egymillió új, adózó munkahely valószínűleg az első percben sem volt komoly ígéret, csak lózung, azonban a „munkaalapú társadalom építése” című marhaságot mintha elhitték volna maguknak a fideszesek is. De tessék mondani, akkor miért nem a foglalkoztatás terheit tetszik mérsékelni?

Már az első lépésnél, 2010-ben is annak lett volna értelme, ha megszűntetik ezt a – még a szocialista szabályozóalkuk korából itt ragadt – szamárságot, miszerint a bér után a munkáltató és a munkavállaló is fizet különféle közterheket. Nem az a zseniális, ha a nyugdíj- és az egészségbiztosítási járulékot összeadjuk és szociálisnak nevezzük. (Az adóvá átminősítés már az volt: a járulék járadékra jogosít fel, az adó semmire.) Az előremutató megoldás az, ha megtörik a munkáltató és munkavállaló közös érdekeltségét a be nem jelentett munkavállalásban (juszt sem írok foglalkoztatást!).

Csapják már át a munkáltatói sarcokat a dolgozók fizetési kötelezettségei közé! (Persze megemelve a bruttó fizetéseket az eddigi tényleges munkaerőköltség szintjére.) Ekkor a munkáltató érdeke az, hogy minden bért elszámoljon a költségei között, hiszen az a nyereségadó alapját csökkenti. A munkavállaló pedig most is fizeti a szociális adót és a személyi jövedelemadót, hát ezt folytatja. A kulcsokat persze be kell állítani, hiszen a munkáltató a bruttó bér felett fizette a maga sarcát, a munkavállaló pedig a bruttó bérből.

Legegyszerűbb volna mindent összecsapni egyetlen kulcs alá. Utána majd lehet adókedvezményekről gondolkodni, sokkal tisztább lesz, hogy miből is vonhatók le. A 120 milliárdot használhatnák az átmeneti veszteségek kompenzálására, vagy az összesített munkaerőteher csökkentésére is. Itt is jó eséllyel lenne némi (? !!) megtérülés, a feketefoglalkoztatás visszaszorulásából.

Szóval, ha tényleg létezik az a mozgástér, nem kéne megpróbálni értelmesen felhasználni?

(Fotó: hvg.hu)