Van-e köze a kommunizmusnak a Kommunista kiáltványhoz és A tőkéhez? Azt hiszem, a legtöbb ember erre a kérdésre igennel válaszolna, csak keveseknek jutna eszébe ezt vitatni. Ugyanakkor nagyon sok politikus, értelmiségi és véleményformáló állítja, hogy nincs közvetlen ok-okozati összefüggés az iszlám és az iszlamizmus között.

Természetesen a blog műfaj a teljesség igényét kizárja, de megpróbálok néhány szokásos érvre úgy válaszolni, hogy sikerüljön új nézőpontba is helyezni néhány részletet. Tehát, a szokásos érvek:

1. Az iszlám a béke vallása

2. A szélsőséges iszlám fundamentalizmus csak egy kisebbséget képvisel az iszlám világon belül.

3. Nem kell félni tőle, hiszen minden vallásban vannak szélsőségek, az iszlámnak is szüksége van reformációra. Inkább segítsünk nekik ebben.

Ezzel szemben mi a helyzet?

1. A béke vallása:

A 20. század végén és a 21. században elkövetett terrorcselekmények között magasan kiemelkedik az iszlám terrorizmus.

„2004 és 2011 között a világon elkövetett összes terrorista merénylet 80 százalékát követték el muszlim többségű vagy jelentős (10%-nál nagyobb) muszlim kisebbséggel rendelkező országban. Innen került ki a halálos áldozatok 80, a sebesültek 90, a túszok 34, és az összes áldozat 78 százaléka.”

(Az idézet szerzőjéről, Tálas Péterről azt kell tudni, hogy az iszlámvédő oldalon szokott vitába szállni.) Tehát, a világ összes terrorcselekményének 80%-a mögött az iszlám áll, 20% jut minden egyébre, ami azt jelenti, hogy az iszlám ezzel az erőszakosságával nem csak a többi vallás közül emelkedik ki brutálisan, hanem minden egyéb politikai mozgalom erőszakosságát is felülmúlja.

A fundamentalista kifejezést teljesen téves értelmezésben használják általában, valamilyen eszme vagy vallás erőszakos képviselőire értve. Az igaz, hogy minden vallás vagy eszme kitermelheti a maga erőszakos szélsőségét, de ez nem jelent okvetlen fundamentalizmust. A fundamentalizmus nem mást jelent, mint a kérdéses eszme követőinek visszafordulását az alapokhoz. Ha azok az alapok erőszakosak, akkor lesznek a fundamentalisták erőszakosak, ellenkező esetben nem.

A fundamentalista keresztény, aki azt a tanítást követi, hogy

„Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket”,

az fegyvert sem fog, nemhogy nekiálljon erőszakot alkalmazni. Az abortuszklinikát robbantó erőszakos „keresztényt” minden olyan felekezet elítéli, amelyik egyébként az abortuszt magát is.

A judaizmus eleve nem térítő vallás, tehát egy zsidó soha nem fog erőszakosan téríteni, mert békésen sem teszi. Vagy mit csinál egy fundamentalista buddhista? Halálra meditálja magát?

A Koránban viszont fehéren-feketén ott a parancs a dzsihádra minden hitetlen és más vallású ellen, aki számára a halál vagy a teljes alávetés a választási lehetőség, gyakran csak a halál.

2. A szélsőségesek csak egy kisebbség:

Ha a muszlimok között a szélsőséges erőszak csak egy kisebbségre jellemző, akkor miért kell egyes nyugat európai muszlim negyedeket No-Go zónának kijelölni? Egy kisebbség miatt biztos nem kellene. Az ilyen muszlim zónákba az intézkedő rendőröknek legalább két kocsival kell bemenniük, hogy míg az egyik kocsi személyzete intézkedik, addig a másik őrizze az autójukat a békésen gyújtogató „fiataloktól”.

islam

A nyugaton élő muszlimok kétharmada a saria törvényeit tartja kívánatosnak, és jórészük úgy gondolja, hogy ezeket másokra is rá kellene kényszeríteni.

Az iszlámon belül tényleg van egy kisebbség, a békére vágyó asszimiláns, nyugati értékeket befogadó muszlimok, és azok, akik valóban kiállnak és tiltakoznak az iszlám terror ellen. A passzív többség nem áll ki, részint azért, mert maga is fél az erőszakos támadásoktól, részint azért, mert szíve mélyén tudja, mert olvasta, hogy az iszlamisták követik pontosan a Korán előírásait. Velük összevetve a passzív többség vagy eretnek muszlimnak, vagy legalábbis langyos muszlimnak számít. Konfliktus esetén a passzívak az iszlamisták mellé, és a Nyugattal szemben állnak ki. Ennyit a kisebbségről.

3. Iszlám reformáció:

Gyakran hivatkoznak arra, hogy legyünk türelmesek, hiszen a kereszténység is követett el gyalázatos dolgokat, majd kinövik, inkább segítsük őket, hogy túljussanak a saját reformációjukon.

Nos, van egy rossz hírem: amit tapasztalunk, az az iszlám reformációja. A muszlimok igazi nagy sikereiket az iszlám terjesztésében pontosan az első évszázadok erőszakos dzsihádjának köszönhetik. Ezekre a sikerekre tekintenek vissza a fundamentalisták, és ezért is látják ma is az iszlám siker kulcsának a dzsihádot. A muszlimok megszelídülését az alapoktól való eltávolodás hozta, a langyosodás, a birodalmi korrupció okozta, és ennek tulajdonítják az iszlám világ visszaszorulását és lemaradását a középkor után.

Ezzel szemben a kereszténység terjedésének legnagyobb sikerét a Római Birodalmon belül, egy üldözött szekta spirituális erejével érte el. Ellene a hatalom csak az ősi trükkel tudott fellépni: „Ha nem tudsz legyőzni valamit, akkor állj az élére!”, és Konstantin császár államvallássá léptette elő a kereszténységet. Ez azonnal elindította az alapoktól való eltávolodást, az üldözött egyházból rövid idő alatt saját fundamentalistáinak üldözője lett. A kereszténységben tehát az alapoktól való eltávolodás, a vallási langyosodás a kereszténység elvadulásához vezetett. A sokszor emlegetett keresztény bűnöket és erőszakot ennek a felpuhulásnak a számlájára lehet írni.

A reformáció és az azt követő protestáns ébredési mozgalmak hozták el egyrészt a kereszténység visszaszelídülését, és tették lehetővé, hogy a világban a zsidó-keresztény alapokon kialakuljon az, amit ma nyugati kultúrának nevezünk, amit ma meg kell védenünk, mert az iszlám meg akarja semmisíteni.

A szekularizált értelmiség a vallásokat egységesen hülyeségnek gondolja, de a fentiekből egyértelműen következik, hogy nem lehet azokat egy lapon említeni.

Ez az értelmiség rangon alulinak érezné, ha avallás jelentős tételt képviselne világmagyarázatában, gondolatvilágát bárki vallási keretekbe kényszerítené. Ez részben érthető, de ugyanakkor nagyon eltájolhatja magát olyan ügyekben, ahol a fő motívum a vallás.

Önként beszűkített gondolati kereteiből nem érti meg, hogy az iszlám nem csak egy vallás, hanem egyben államszervező politika is. Az iszlám nem ismeri állam és egyház szétválasztását, azt, ami az európai ember számára természetes. Egy muszlim annyira kizárólagosan igaznak tartja a saját világnézetét, hogy annak másokra kényszerítését is magától értetődőnek gondolja. Sőt, isteni parancsa is van rá.

Politikai rendszer és vallás rákényszerítése egy társadalomra? Itt azért már kellene, hogy hangosan szóljon vészcsengő. Ez ugyanis a nettó fasizmus.

Ha ilyen veszélyes eszme az iszlám, akkor be kellene tiltani? Szó sincs róla, de úgy gondolom, hogy nemzetbiztonsági kockázatként kellene kezelni. Én nagyon remélem, hogy az erre kitalált szolgálatok úgy is kezelik. És azt is nagyon remélem, hogy amikor komoly politikusok békés iszlámról beszélnek, akkor azt nem a valóság értelmezéseként, hanem a valóság formálása céljából teszik, hogy a passzív muszlimok ne tolódjanak még jobban a szélsőségek felé.

(Fotó: thisongoingwar.blogspot.com)