Egy állítólagos kínai átok azt kívánja: „Élj érdekes időben!” Hát, bennünket biztosan megátkozott valaki, mert mi tényleg abban élünk.

A baloldal bebukta Veszprém megyei 3-as számú körzet országgyűlési képviselőválasztást. Győzött a Jobbik jelöltje, közte és a Fidesz jelöltje között bő kétszáz szavazatnyi az eltérés (bár ezt elvileg akár a külföldön szavazók, akár óvások is átrendezhetik a kormánypárt javára).

De az események keményen igazolták azt a sejtést: a Fideszt balról nem lehet megverni. Csak jobbról. Nagy csoda nem történt, amikor februárban az Ipsos közvélemény kutatói előálltak a legfrissebb eredményükkel, ami szerint a Jobbik népszerűsége erősen megközelítette a Fideszét, az MSZP messze lemaradt, a tavalyi Összefogás többi pártja pedig alig mérhető, akkor már kitört a ballib oldalon a pánik. Ennek érdekes jele volt, hogy baráti beszélgetésekben már hallani lehetett, hogyan kezdenek megbarátkozni egy leendő, Jobbik vezette kormánnyal.

Kávéházi Konrád utódai valószínűleg elsütik az összes bölcsességet, amit a weimari köztársaság független (és nem független, hanem a saját oldali másik párttal marakodó) értelmisége elsütött. Az eszmefuttatások lényege az, hogy a nemzeti radikálisok kormányon már nem lesznek sem annyira nemzetiek, sem annyira radikálisak. Hollywoodnak igaza van: kutya, cica, gyerek mutogatásával minden eladható.

Persze, a ballib tábor politikai pártjai sokat meg is tettek azért, hogy híveik már a vereségre készüljenek. A veszprémi győzelem fura drogként hatott a MSZP vezetésére. Isten tudja miért, de azt hitték, hogy Kész Zoltán mandátuma az ő érdemük, így szinte másnap, mindenféle egyeztetés nélkül bejelentették a következő időközi választáson indítandó jelöltjüket. Persze, számítottak a többiek támogatásra. Megint pontos kép arról, hogyan értelmezi az MSZP az összefogást: álljatok be mögém, én majd vezetlek benneteket és kiosztom a jutalmatokat. Szegények, a tavalyi három nagy bukta sem volt elég nekik arra, hogy kijöjjenek ebből a feudális kegyúri gondolkodásból. Józan polgárnak akkor sincs mit kezdeni velük, ha elhiszi a párt infrastruktúrájáról, aktivista hálózatáról szóló mítoszokat.

Hát ha még meg is nézik az MSZP szavazótábor összetételét! Nyilvánvaló, hogy a biológia ellenük dolgozik. A fiatalok pedig – néhány karrieristán és még kevesebb naivon kívül – már nem is legyintenek rájuk, nemhogy utánpótlást jelentenének. Nem csoda, hogy évről-évre csökken a támogatottságuk. Az Együtt és a PM nem bír túlnőni a „néhány kiváló közéleti ember társasága” méreten, a DK és a Liberálisok pedig vezetőjük személyiségének árnyékában hiába dolgoznak ki jó programokat és lépnek fel jó kezdeményezésükkel, ők csak Gyurcsány és Fodor-párt maradnak a köznép szemében, ami sokaknak elég is ahhoz, hogy ne érdeklődjenek e pártok üzenetei iránt, és ne is szavazzanak rájuk. A mostani kudarcért majd remekül lehet Fletót szidni, pedig nem az ő Puch-Simicska sztorija fordította el a szavazókat Pad Ferenctől.

Kormányképesnek tűntek (fotó: hvg.hu)

Kormányképesnek tűntek (fotó: hvg.hu)

A civilek nagy lendülettel indultak el az ősszel, de a netadós tüntetések szokatlan sikerével nem tudtak mit kezdeni. A lelkesedés nem talált új cselekvési formákat, a tüntetésszervezők határozatlansága, vitái és hibái szétszórták az energiákat. Egyre kevesebb embert tudtak megmozdítani, az utóbbi időben hagyományos nagy ellenzéki demonstráció idén március 15-én szánalmasan vékonyra sikeredett. Az egyetlen aktivitásra is képes és arra vállalkozó csoportot a szolidaritás hiánya elűzte a Kossuth térről. Azóta is rémült kapkodás látszik a civil csapatban, a 19 pontos népszavazás, az áprilisra szervezett három nagy tüntetés ékes bizonyítékai ennek.

A kormánypárt stratégiai hibát vétett. Amikor február végén bebukott a Buda-Cash brókerház, a Fidesz – az ősz óta tartó kudarcsorozat miatt szintén jól bepánikolt – agytrösztje jó esélyt látott rá, hogy a balhét ráverje a már így is padlón levő ellenfélre. Felelős és a pénzügyi stabilitás jelentőségét ismerő kormányként, felügyeletként a botrány első jeleire mindent meg kellett volna tenniük egyrészt a hangulat hűtésére, másrészt a problémásnak tűnő cégek azonnali ellenőrzés alá vonására. Ezzel szemben, mind az MNB, mind a párt vezetői erőteljesen szították a tüzet, miközben nagy számokat dobtak be potenciális kárként, simán hagyták tovább működni a veszélyben látott cégeket, csupán egyes – erősen kétes módon odakerült – kormányzati pénzek kimentésével foglalkoztak.

A „szocialista brókerbotrány” topic azonban visszafelé sült el. Az úgynevezett „brókerügyek” még mindig elég homályosak, de az biztos, hogy a Fideszre vetnek árnyékot. Érthetetlen, hogy találták ki ezt a baloldalra tolás dolgot. Nem számítottak arra, hogy az internetet elöntik a „Tarsoly Csaba jól érzi magát Fidesz-vezetők társaságában” fotók? Kinek a fejéből pattanhatott ki az ötlet? És ott van még a párt kommunikációt tervező stábjában? Azóta pedig a kormányon és kormánypárton is nyilvánvalóan eluralkodott a pánik. Egyre-másra ontják a zavaros, egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat, a hazugság bűze már annak az orrát is megcsapja, aki direkt elfordítja a fejét.

Egyetlen szereplő van, amelyik nyugodt magabiztossággal áll a kavargásban. A Jobbik kimaradt az ellenzéki marakodásból és a brókerügyből is. Vonának van annyi esze, hogy egy olyan országban, amelynek növekedése szinte csak az EU-támogatásokból jön létre, visszavett az unióellenes dumából, sőt már arról biztosít mindenkit, hogy esze ágában sincs kiléptetni az országot a közösségből.

Bár a párt tagjainak még el-el jár a szája, a főnök szerint „a Jobbik osztozik minden áldozat gyászában – így a zsidóságéban is.” Itt a nemzetközi elfogadtatásért tett lépéseket láthatunk, ez még a kutyusnál és a gyereknél is jobb imázsjavításra. Mivel nem voltak még kormányon – sőt, soraikban nincsenek levitézlett politikusok –, a megújulás, a tisztakezűség illúzióját keltik. Bár vannak arra utaló jelek, hogy közpénz közelében az ő markuk is viszket, egyelőre csak elszigetelt esetekről van szó. Sokkal többen tudnak arról, hogyan segítik és védik a magányos, rászoruló öregeket a falvakban, hogyan javítják a közbiztonság érzetét azokon a településeken, ahol meghatározó önkormányzati szereplők lettek.

A tapolcai eredményben tehát inkább az a meglepő, hogy a Fidesz versenyben tudott maradni. Az eredmény mindenképp kudarc: a valaha két pofonnal hazaküldeni tervezett Jobbik megszorította őket. Semmi nem sikerül nekik mostanában. Nincs önbizalom-visszaszerzés, a hívek nem kapnak lelki megerősítést. Ha a kormánykoalíció bomlása eléri a kritikus szintet, most a Jobbik tűnik az egyetlen kormányképes erőnek. (Még akkor is, ha ezt a hozzáértők vitatják.) A káosztól való félelem sok szavazatot hozhat nekik egy előrehozott választás esetén. Van-e okunk félni ettől? Nincs-e igaza a fent említett eszmefuttatásoknak a kormányra kerülő Jobbik „domesztikálásáról”?

Szerintem igenis, van okunk az aggodalomra. Nem mennék bele abba, hogy a Jobbik fasiszta/újfasiszta ideológiai alapokon álló párt-e, szőrözzön rajta az, akit a pontos politológiai definíció érdekel. Az biztos, hogy olyan társaságról van szó, amelyik nagyon határozott elképzelésekkel rendelkezik arról: kinek hogyan kéne élnie az életét. Van értékrendjük, ami sokak számára szimpatikus. Én pedig ettől félek.

Nincs annál veszélyesebb, mint amikor bárki jobban véli tudni, mi kell az embereknek és rájuk kényszeríti azt. A népboldogítók sora hosszú, a történelmi példák figyelmeztetőek. Mindegy, hogy milyen eszmék jegyében akarják oktrojálni a helyesnek vélt elveket a népre, akár jobb-, akár baloldalnak nevezik magukat, abból mindig csak baj lesz. A helyi rendteremtésben sikerrel alkalmazott módszerek országos szinten már másként sülhetnek el. Ne kerteljünk: a cigányok elleni erőszakos fellépés akár heves tömeges ellenállást is kiválthat. (Akkor lesz csak igazán káosz az országban.)

Mit lehetne tenni? A recept világos, csak fogalmam sincs, hogyan lehetne megvalósítani. A Fidesz annak idején kisgömböcként magába olvasztotta a politikai térfél jobboldalának szereplőit. A ballib oldal hiába próbálta ezt utána csinálni, csúfos kudarcot vallott. A jelenlegi választási szabályok szerint a kormányoldal – hacsak szét nem esik magától, amire azért én még nem fogadnék – csak úgy váltható le, ha a jobboldalon új szereplők bukkannak fel. Olyan hiteles, elfogadható polgári szereplők, akik mind a Fidesztől, mind a Jobbiktól elszívják a jobb híján rájuk szavazókat.

Kell egy jobbközép párt. A Modern Magyarország Mozgalom ilyennek indult, de a 2014-es országgyűlési választásokon hozott döntése az Összefogás támogatásáról, majd Bokros Lajos baloldali főpolgármester-jelötsége meghozta a médiában való megjelenés lehetőségét számukra és a közgondolkodásban kegyetlenül benyomta őket a ballib tábor szereplőinek sorába, sokadik helyen. A Polgári Konzervatív Párt ilyen hibát nem követett el, világosan elhatárolódott a rendszerváltás összes lejáratódott pártjától és leszármazottaiktól. És mire jutott vele? Sem a ballib, sem a kormánypárti média nem hagyja őket nyilvánossághoz jutni. Hányan hallottak a PKP-ról? Hányan ismerik a programját? Milyen hatást tud elérni bármilyen közéleti kérdésben is?

Biztosan vannak mások is, akikről én nem tudok. Vannak újabb szerveződések is. De milyenek az esélyeik? Mivel lehet áttörni a hallgatás falát, ha a média nem független és gazdáinak nem érdeke, hogy az új kezdeményezések ismertté váljanak?

Érzem, ahogy rajtam is elhatalmasodik a pánik.