A feltétel nélküli alapjövedelmet bíráltuk eleget ebben a blogban, most nem a tartalmát elemzem, hanem a politikai diskurzusban kapott szerepét. Nem tehetek róla, az FNA körüli retorikai háború és a politikai művelet engem rettentően emlékeztet a kettős állampolgárság ügyére.

Ugyanolyan kollektivista gondolati mag, a következményeknek ugyanaz a negligálása, az ellenvéleményeknek ugyanaz az erkölcsi megbélyegzése, ugyanaz a gőzhengerszerű érzelmi érvelés minden racionális kritikával szemben. Mivel a politikai közösség túlnyomó többsége helyesnek tartja a kettős állampolgárságot, vagy legalábbis elfogadja, és nem is érti, mi lehet vele a baj, valamint a publikum elég nagy és befolyásos része ugyanígy van az FNA-val, nincs kétségem, hogy a következő szövegért megkapom a nemzetáruló-globalista-szegénygyűlölő minősítést. De sajnálom, a párhuzamok a fentiekkel nem érnek véget. Nézzük.

KÁP: Van egy súlyos, nemzeti tragédiával fenyegető igazságtalanság: a magyar kulturális nemzet nagy része a magyar állam határain kívül él, és létszáma egyre zsugorodik.

FNA: Van egy súlyos, nemzeti tragédiával fenyegető igazságtalanság: a magyar népesség nagy része a szegénységi küszöb alatt él, és aránya egye nő.

KÁP: Az eddigi politikák a határon túli közösségek fogyatkozása ellen nem tudtak semmit se tenni. Legalábbis hatékonyan nem. Sokan lázasan agyalnak a megoldáson, de Magyarországon kezdetben csak elenyészően keveseknek jut eszükbe egy sehol ki nem próbált, extrém módszer. Az, hogy a magyar államnak a szétszakítottság orvoslására minden magyar számára meg kell adnia a magyarországi állampolgárságot, akár megfelel az illető a Nottebohm-kritériumoknak (azaz tényleges állampolgár, érvényesíthető jogokkal, az ország törvényeinek való alávetettséggel és teljesíthető kötelezettségekkel), akár nem. A közös hagyományon kívül tehát a következőknek kellene megfelelni: magyarországi lakóhely, (a magyar állam működéséhez fűződő közvetlen) érdekeltség, tevékenység (pl. munka), (közvetlen) családi kapcsolatok, a közeljövőre vonatkozó szándékok (főleg a letelepedés szándéka).

FNA: A szegénység terjedése és mélyülése ellen az eddigi politikák nem tudtak semmit se tenni. Sokan lázasan agyalnak a megoldáson, de Magyarországon kezdetben senkinek sem jut eszébe egy sehol ki nem próbált, extrém módszer. Az, hogy a magyar állam mindenkinek adjon egy minimális állami jövedelmet, akár munkaviszonyban áll (állami szervezetnél vagy magáncégnél), azaz ha csak az adóját kapja vissza, akár nem. (Jut eszembe: mivel a hivatalos doktrína szerint nincs kétfokozatú magyar állampolgárság, alanyi jogon a külhoni magyar állampolgároknak is járna FNA. Ha viszont ebben van két fokozat, és a külhoniaknak nem jár FNA, akkor ugyanazok, akik most az FNA-t propagálják, miért nem tiltakoztak a a külhoniak merőben antidemokratikus választójoga ellen?)

KÁP: A megváltónak vélt, de ki nem próbált ötlet külföldről, szélsőséges irányból jön: az Erdélyben túlságosan komolyan nem vett Patrubány Miklós körétől, amely – mióta elfoglalta és a maga képére formálta a Magyarok Világszövetségét – még a hivatalos jobboldalnak (Fidesz) is tüske az oldalában.

FNA: A megváltónak vélt, de ki nem próbált ötlet külföldről, szélsőséges irányból jön: a nyugat-európai egyetemi baloldaltól.

KÁP: A hazai hivatalos jobboldal eleinte idegenkedik az itt lakás nélküli kettős állampolgárság gondolatától, annak tartja, ami udvariasan nézve: szélsőséges, kockázatos, a saját politikáját megzavaró ötletnek. Az első Orbán-kormány ígéretet tett arra, hogy a határon túli magyarokkal fenntartott kapcsolatot nem emeli az állampolgárság szintjére (a Velencei Bizottságnak küldött külügyminisztériumi levélben), és mindvégig a magyarigazolványt tekintette kívánatos és lehetséges (a szolidaritás kifejező és a határon túli magyarokat segítő) megoldásnak. Csak a 2002-es választási vereség után állt ki a kisebbik jobboldali párt, az MDF a Magyarok Világszövetségének koncepciója mellett. Kövér László még a népvszavazási kampányban is mondta, hogy úgy kellett ez a Fidesznek, mint púp a hátára (ugyanis keresztezi az autonómiatörekvéseket).

FNA: A hazai hivatalos baloldal eleinte idegenkedik az alapjövedelem gondolatától, annak tartja, ami udvariasan nézve: szélsőséges, kockázatos, a saját politikáját megzavaró ötletnek. Amikor Braun Róbert szocialista politikus – a LÉT koncepcióját hirdetve – ezt tartotta a nyomor felszámolása egyetlen útjának és az egyetlen megharcolni érdemes háborúnak, az MSZP csöndben leállította, és maradt a saját régimódian demagóg és hatástalan programjánál. Csak a 2014-es választási vereségek után tette meg legfőbb programpontjának az FNA-t egy kis baloldali párt, a Párbeszéd Magyarországért.

 

Karácsony Gergely és Szabó Tímea (PM)

Karácsony Gergely és Szabó Tímea (PM)

 

Itt a párhuzam megszakad, ugyanis 2004-ben az eredetileg kalandorságnak ítélt KÁP-ot taktikai megfontolásból hittétellé emelte a létező jobboldal nagy pártja, a Fidesz. Az FNA viszont egyelőre nem a baloldal egyesítő programja (bár a PM körül mintha kialakulna egy értelmiségi egységfront). De a párhuzam nem szűnik meg teljesen. Úgyhogy folytassuk:

KÁP: A taktikai megfontolás részben a frissen beiktatott Gyurcsány-kormány energiáinak lekötése volt (ez túlmegy azon, ami az ellenzéktől erkölcsileg elfogadható), részben, távlatilag, a szavazatok szerzése. Akkoriban kétharmadról egyelőre csak álmodott a Fidesz, de a kétharmados választási törvényt – amely akkor még megkövetelte a magyarországi bejelentett lakóhelyet – könnyen ki lehetett volna játszani, ha a billegő választókerületekbe hamarjában bejelentenek pár száz határon túli szavazót. Nem ez volna az egyetlen stikli, amit a nagy pártok gond nélkül megúsznak. És ki másra szavaznának, mint arra, akitől ezt az ajándékot kapták? (Morálisan szintén kifogásolható.)

FNA: A taktika megfontolás természetesen az, hogy a PM megerősödjön, arcot kapjon, médiaképes értelmiségi háttérre tegyen szert, és nagyobb befolyásra tegyen szert a baloldalon, hiszen vezetői egy közös, Fidesz-buktató baloldali program fő elemének tartják az FNA-t. Azaz a PM közvetve és közvetlenül szavazatokat szerzésére tartja alkalmasnak, hiszen ki másra szavaznának a kedvezményezettek, mint arra a pártra, amelyiktől ezt az ajándékot kapták? (Mivel ez semmilyen hatással nincs a kormányzat működésére, a politikai erkölcs szempontjából nem kifogásolható. És korántsem ez a legnagyobb merénylet, amit magyar politikusok az átlagos választópolgár intelligenciának rongálására végrehajtottak.)

KÁP: Mivel Magyarországon nagyon kevesen vannak annyira tisztában a képviseleti demokrácia elvi alapjaival, hogy retorikailag hatásosan védeni is tudják őket, semmilyen komoly ellenállásba nem ütközött, hogy a Fidesz az állampolgárság fogalmát a plurális demokráciát megalapozó jogviszonyból a kötelező nemzeti egységet (tehát a plurális demokrácia ellentétét) megalapozó érzelmi-szimbolikus viszonnyá keretezze át.

FNA: Mivel Magyarországon – főleg a politikai élet aktív szereplői között – nagyon kevesen vannak annyira tisztában a kapitalizmus elvi alapjaival, hogy retorikailag hatásosan védeni is tudják őket, semmiféle komoly politikai ellenállásba nem ütközik, hogy az állam jelenlétét óriási mértékben kiterjesztő, a meritokráciát tagadó, magát a versenyt és annak szabadságát értelmetlenné tévő szélbalos elméleti konstrukciót mint a szabadság és jólét biztosítékát tüntessék fel.

KÁP: Az elvi alapok hiánya miatt hiteltelen kormányoldali kritikát (a Gyurcsány vezette MSZP “nyugdíjvédő” agitációját) kiválóan fel tudják használni a taktikai megfontolásból átvett szélsőséges ügy igazolására.

FNA: Az erkölcsi alapok hiánya miatt hiteltelen kormányoldali kritikát (állami tisztségviselők és bloggerek kirohanásait) az FNA hívei saját álláspontjuk igazolásának fogják fel, pusztán azért, mert az ellenérveket az ellenfeleik mondják. Egyébként a hangnem a liberális ellenzéki bírálókkal szemben is ugyanolyan goromba, mint a kormányoldaliakkal szemben.

KÁP: A kettős állampolgárság programmá emelésével egyik napról a másikra érvényét vesztette a szolidaritás, segítség és összetartozás minden addigi kifejezése. Mintha sose lett volna. Ha valaki mégis logikát keresett ebben a hirtelen váltásban, és megkérdezte a propagandistáktól, miért nem elég a státustörvény, amit 2001-ben még a jobboldali többségű parlament hozott, mi történt közben, milyen kulcsfontosságú feltétel változott meg, akkor zavaros válaszokat kapott, miszerint a szocialisták nem tartották be a törvényt elég lelkiismeretesen, és felhoztak néhány mellékes mulasztást, amit új törvény nélkül is korrigálni lehetett volna. Régi vitatechnika: az ellenfelet egyre újabb érdektelen részletekbe gabalyítani. Addig már nem jutott el az eszmecsere, hogy akkor miért nem a lelkiismeretességet kérte számon a Fidesz, és miért inkább egy sokkal radikálisabb törvény mellett szállt síkra.

FNA: A feltétel nélküli alapjövedelem programmá emelésével mintha egyik napról a másikra érvényüket vesztették volna a szolidaritás kifejezésének és a segítségnek a régi, Nyugaton és a felzárkózó európai Keleten egyaránt bevált politikái: a méltányos jóléti és segélyezési rendszer, szegények följebb jutását segítő oktatás. Ha valaki logikát keres ebben a hirtelen váltásban, és megkérdezi az FNA-hívőktől, hogy ez miért nem volna nekünk is elég, zavaros választ kap olyan tartalommal, hogy az eddigi magyar “neoliberális” kormányok (nekik azok) ezeket a politikákat nem hagyták kibontakozni. Addig már nem jut el az eszmecsere, hogy akkor az “igazi baloldal” miért nem ezeket a politikákat akarja kibontakoztatni.

KÁP: Azzal, hogy a “könnyített” (etnikai magyarságát igazolni tudónak: feltétel nélküli) “honosítás” (éppen az ellentéte, hiszen az állampolgár marad Magyarországon kívül) lett az egyedüli üdvözítő megoldás, a nemzeti kérdésről folytatott közbeszédben erkölcsi terror lépett életbe. Mindenki, aki azt mondja, hogy a) a szolidaritás kifejezésének és a segítségnek más módja is van, b) a KÁP nem szolgálja a kívánatos végső célt, a határon túli magyar közösségek fogyatkozásának megállítását, c) viszont kárt okoz a nemzeti jóllétnek és a demokráciának, az megkapja a “nemzetáruló gazember” bélyeg valamilyen változatát.

FNA: Azzal, hogy a mindenkinek alanyi jogon járó FNA lett az egyedüli üdvözítő megoldás, a gazdasági -szociális kérdésekről folytatott erkölcsi terror lépett életbe. Mindenki, aki azt mondja, hogy a) a szolidaritás kifejezésének és a segítségnek más módja is van, b) az FNA nem szolgálja a kívánt végső célt, az ország leszakadásának a megállítását és a szegénység hosszú távú csökkentését, c) viszont kárt okoz a nemzeti jóllétnek és a demokráciának, az megkapja a “szociálisan érzéketlen, kőszívű neoliberális gazember” bélyeg valamilyen változatát.

És végül:

KÁP: Amikor a 2010-ben megválasztott parlament első dolga az volt, hogy törvénybe foglalta a nemzeti összetartozást KÁP-ostul, a kormánypropaganda sugaárzó arccal hirdette: mostantól, hogy erről törvény van, magyar a magyarnak testvére lészen, hisz ez a természetes állapot, eddig csak a büdös komcsik és libsik árulása miatt nem valósulhatott meg. Talpaink egymásra lépnek. Eredmény: négy és fél év alatt a határon inneni magyarok körében jelentősen megnőtt a határon túli magyarok iránti utálat, az erdélyi bevándorlókkal szembeni ellenszenv ma már valahol a sváb- és a zsidófóbia között van.

FNA: A hívek szerint ha ezt törvénybe iktatnák, magyar a magyarral, jobb módú a szegénnyel végre szolidáris lenne, hiszen ez a természetes állapot. Az ember és konkrétan a magyar természeténél fogva jó, csak ez a pompás tulajdonsága a hagyományos balliberálisok és fideszes neoliberálisok kavarása miatt még nem nyilvánulhatott meg. Eredmény, az nem lesz, mert a KÁP-al ellentétben az FNA-ból nem lesz semmi.

Hacsak… és itt folytatódhat a párhuzam.

KÁP: A 2010-es választási összeomlás után az MSZP pánikba esett. Szentírásnak vette, hogy nemzetinek úgy kell lenni, ahogy a Fidesz mondja, megköpködte saját magát (azóta is köpködi), és úgy tett, mintha a 2004-es népszavazással minden rendben lett volna a képviseleti demokrácia szempontjából. (Meglehet, azóta sem vette észre, hogy nincs így.) És megszavazta a kettős állampolgárságot, csak hogy ne látsszon nemzetietlennek, holott még csak nem is volt rá szükség. Ezzel az akkori ellenzék legnagyobb pártjaként nemcsak az állampolgárság demokratikus fogalmának kilazítást legitimálta, hanem a választójogi törvény olyan, várható módosítását is, ami a következő választáson hozzájárul a kétharmad megőrzéséhez.

FNA: A tapolcai időközi választás után a baloldal pánikba eshet, és elfogadhatja, hogy úgy kell baloldalinak lenni, ahogy a szélsőbal (és az amúgy szorongatott, de a háttérben ezen röhögcsélő) Fidesz mondja. Úgy vélheti, a bajok gyökere az, hogy nem eléggé baloldali, nem véve tudomást arról, hogy ha van is kereslet ilyen típusú baloldaliságra, ennek kielégítésére sem az ó-, sem az újbaloldal nem alkalmas. És a radikalizálódással megoldja, hogy a következő választáson már ne legyen sehol.

Kiemelt kép: Túry Gergely (hvg.hu)