Amikor a minimálbérről van szó, a közgazdászok álláspontja két csoportra osztható fel: vannak, akik ellenzik és vannak, akik támogatják a minimálbért.

Az első csoport szerint káros a minimálbér, mert bármilyen állam által megállapított minimálbér munkahelyvesztéssel jár és kizárja a munkaerőpiacról a kevésbé képzett, kevésbé megbízhatónak tartott, vagy akár bármilyen okból diszkriminációval sújtott munkát keresőket. A diszkrimináció alanyai lehetnek tipikusan a fiatalok, idősebbek, nők, valamilyen jól megkülönböztethető etnikai, vallási kisebbséghez tartozók.

Növekedési veszteséget okoz azzal, hogy kiszorulnak a piacról azok a vállalkozások, amelyek nem annyira profitabilisek, hogy képesek legyenek az állam által meghatározott magasabb bérszínvonalat fedezni a bevételeikből. Emiatt a minimálbéremelés következményeként növekszik a munkanélküliek száma. Emiatt a minimálbéremelés a döntéshozók által nem várt, vagy nem kívánt társadalmi következményekkel járhat:

1) Komoly költséggel járhat a munkaerőpiacról a magas minimálbér miatt kiszorultak minimális életfeltételeinek állami jóléti rendszeren keresztüli biztosítása.

2) Súlyos feszültséget okozhat, ha a magas minimálbér miatt kizártak között különösen nagy számban vannak olyanok, akik valamilyen életkori/etnikai/vallási kisebbséghez tartoznak. Ilyen esetben könnyen előfordulhat, hogy kialakulnak többszörösen hátrányos helyzetű, „társadalomból” kizártak „kasztjai” vagy „gettói”, akik között könnyen kialakulhat vagy felerősödhet egy olyan mikrokultúra, amely szembefordul a többség által elvárt normákkal, s olyan magatartási formákban jelentkezhet, mint fekete munkavégzés, kriminalizálódás, etnikai ellentétek kiéleződése, politikai radikalizálódás.

A minimálbér ellenzői arra is felhívják a figyelmet, hogy sok esetben annak hatása látszólagos, mert a munkáltatók a béren kivüli jutattások csökkentésével ellensúlyozzák a megnövekedett bérköltségek negatív hatását, aminek következményeképpen a minimálbéremelés hatása jóval kisebb, mint azt támogatói remélik.

Főleg a képzetlen, alacsony bérű munkavállalók sorsa rosszabbodott (fotó: hvg.hu)

Főleg a képzetlen, alacsony bérű munkavállalók sorsa rosszabbodott (fotó: hvg.hu)

A minimálbér támogatói szerint ugyan lehet, hogy a minimálbér bevezetése vagy emelése okoz valamilyen minimális munkanélküliséget, de ennek negatív hatását messze ellensúlyozza annak pozítiv hatása. A magasabb bérek több fogyasztást jelentenek, s a megnövekedett fogyasztás előbb utóbb munkahelyek létrehozását eredeményezi a megnövekedett igények kielégítésére, s emiatt hosszútávon szerintük nem jelent munkahelyveszteséget a minimálbéremelés. A folyamatos minimálbéremelés támogatói a gazdaságfejlesztés eszközét látják benne, mert arra készteti a vállalatokat, hogy folyamatos technológiai fejlesztéssel örízzék meg versenyképességüket.

A minimálbéremelések hatásait vizsgáló kutatások eredményei nem egyértelműek. A minimálbéremeléseknek viszonylag kis negatív hatása van a munkanélküliség növekedésére. Emiatt tág tér van az eltérő értelmezésekre. Mindkét tábor felhasználhatja ugyanazokat a számokat álláspontja bizonyítására, érvelve, hogy ez vagy az a következmény nem is annyira súlyos következmény az előnyökhöz képest, vagy fordítva.

Erre kiváló példa Pogátsa Zoltán vitája a vezető munkaerőpiaci szakértőkkel szemben. Pogátsa Zoltán azt állítja, Köllő János kutatási eredményeire hivatkozva, hogy a 2001-2002 évek rajtaütésszerű drasztikus minimálbéremelése csak 12 ezer munkahely megsemmisülével járt.  Annak a 12 ezer embernek a sorsa, mondja a tudós közgazdász, elhanyagolható veszteség a minimálbéremelés előnyeihez képest. Ráadásul ügyesebb kormánypolitikával még ez is csökkenthető lett volna.

Álláspontom szerint hadvezérek, politikusok dolga annak eldöntése, hogy 12 ezer hősi halott áldozata megéri-e a győzelmet. A tudomány dolga annak körültekintő megvizsgálása, hogy milyen következményekkel jár a minimálbéremelés, s vajon a minimálbér emelés a legmegfelelőbb eszköz a kívánt cél elérésére – vagyis a dolgozói szegénység megszüntetésének és a gazdaság dinamizálásának – vagy nem.

A körültekintő tudományos elemzés azt is jelenti, hogy nem elég a kutató saját álláspontját leginkább alátámasztó adat szelektív kiemelése, hanem igyekeznie kell a munkaerőpiaci kutatások lehető legtöbb megállapítását elemezve kialakítani álláspontját. Vagyis nem elégszik meg a tudományosság látszatával, hanem alaposan körüljárja a vizsgálandó jelenséget. Pogátsa Zoltán elemzése nem körültekintő, mert Köllő János és a munkaerőpaici kutatások által felsorolt érvekből a minimálbéremelés ellen csak egy adatot használt fel, azt, hogy csak 12 ezer állás szünt meg.

Azonban Köllő és a magyar munkaerőpiaci kutatásokat folytató közgazdászok nemcsak azt mondják, hogy 12 ezer állás szűnt meg a minimálbéremelés következményeképpen, hanem arra is felhívják a figyelmet is, hogy:

A 2000-es évek elején megemelt és azóta is relatíve magasan tartott minimálbér hatása különösen a leszakadó régiókban erős: a 33 leghátrányosabb helyzetű kistérség többségében a minimálbér elérte a helyi átlagbér 55–70 százalékát, míg az országos adat 41 százalék volt 2008-ban. A bérsokk miatt az elmaradott régiók amúgy is alacsony foglalkoztatási szintjére különösen kártékony befolyást gyakorolt a 2001. évi minimálbér-emelés A 2001–2002. évi minimálbér-emelésnek az utólagos hatásvizsgálatok szerint a munkakínálat emelkedésére nem volt érdemi hatása, a munkaintenzív ágazatokban azonban egyértelműen csökkentette a foglalkoztatást. Az alacsony bérűek relatív elhelyezkedési esélye ráadásul valamivel nagyobb mértékben romlott azokban a régiókban, ahol magas volt a munkanélküliség. A 0–8 osztályt végzettek foglalkoztatása pedig különösen nagy mértékben esett vissza, s hozzájárult ahhoz, hogy a képzetlen munkaerő foglalkoztatása kirívóan alacsony szintű Magyarországon.

Ha minden érvet számba veszünk, akkor világos, hogy nem egyszerűen 12 ezer állás megszűnése áll szemben a minimálbéremeléssel, hanem az, hogy az egyébként is hátrányos helyzetben levő regiókban élők és a képzetlen, alacsony bérű munkavállalók sorsa rosszabbodott. Azoké a (potenciális) munkavállalói csoportokét, akik sanyarú sorsa miatt szokott aggódni – igazi baloldaliként- Pogátsa Zoltán is.

Ez a megállapítás egyébként összhangban van az elméleti közgazdaságtan törvényeivel. Eszerint a minimálbér politikai célokból való emelése azzal jár, hogy munkahelyek szűnnek meg, s különösen érinti a hátrányos helyzetű régiókban élőket, az alacsony képzettségüeket, a kevésbé megbízhatónbak tartott, gyakran előítéletekkel és diszkrimináció által is sújtott potenciális munkavállalókat. De a magasabb végzettségű, megbízhatónak tartott munkavállalók helyzete javul: magasabb lesz a fizetésük és állásuk biztonsága is javul azáltal, hogy potenciális versenytársaik egy része kiszorult a piacról. Vagyis egyfajta korlátozott piac alakul ki az állami beavatkozás révén, amely egyeseket jobb helyzetbe hoz, másokat rosszabb helyzetbe taszít.

Azonban a minimálbéremelés hatásai nem csak a munkaerőpiacra korlátozódnak. A munkaerőpiac nem önmagában, mindentől függetlenül működik, hanem része a gazdasági élet komplex rendszerének. S egy komplex rendszerben egyéb hatások könnyen elfedhetik, ellensúlyozhatják azt a válságot, amit a minimálbér politikai célú emelése okozhat. Különösen fontosak lehetnek ebből a szempontból azok a kormányzati lépések, amelyek célja a minimálbér emelés negatív hatásait kívánják ellensúlyzoni. S ezeknek a gazdaságpolitikai lépéseknek következményei sokkal súlyosabbak lehetnek, mint a munkanélküliség emelkedése. A következőekben ezt kivánom bemutatni a a 2001-2002-es minimálbéremelés példáján.

A rendszerváltás után a magyar gazdaság mély válságon ment át. 1997-től kezdődően azonban végre megindult a gazdasági fellendülés. 1997-től a GDP gyorsan növekedett, évi 3.1% és 4.8% között.

GDP növekedése (1995-2012)

1

A foglalkoztatottság alakulása körülbelül a 2000-ig követte a GDP alakulását. 1997-ig zuhant a foglalkoztatottak száma, s amikor megindult a gazdasági növekedés, akkor – kis késéssel – elkezdett nőni a foglalkoztatottság 2000.ig. 2001-ben megtörik a foglalkoztatás emelkedése, annak ellenére, hogy ebben az évben a GDP növekedése 3.7 %-os volt.

A következő évben, a következő nagy minimálbér emelkedés évében, a 4.5% növekedés ellenére, megint csökken a foglalkoztatottak száma. Csak 2003-ban kezd el újra emelkedni a foglalkoztatottság. A következő években a gyors növekedés ellenére alig keletkezik új munkahely. A gyors gazdasági növekedés ellenére 2001-ben megtört a növekedésnek foglalkoztatottságot növelő, munkahelyeket létrehozó hatása, s csak 2003-ban kezdődik meg ismét egy meglehetősen vérszegény munkahelyteremtési kedv.

Foglalkoztatottak száma (1991-2010)

2

(Adatok forrása: http://djhambi.wordpress.com/)

Azonban a foglalkoztatottak száma nem árul el mindent. Érdemes különbséget tenni a versenyszféra és a közszféra között.

(Folyt.köv.)