Az MSZP-frakció 93, az LMP pedig 80 %-os arányban támogatta március 30-án, hogy a parlament a házszabálytól való eltéréssel tárgyalja azt a törvénymódosító javaslatot, amely a „A brókerbotrányok áldozatainak kártérítését szolgáló vagyon biztonságba helyezéséről” címet viseli, s amely jól láthatóan megint egy egyedi esetre reagáló jogalkotás, így talán már ennyiből is kitalálja az Olvasó, hogy Rogán Antal nyújtotta be. A jogbiztonság és a tulajdonjog korlátozásának arányossága természetesen ezúttal sem szempont.

A módosítás célja, hogy kibővítse a büntetőeljárási törvényben jelenleg is létező kényszerintézkedés, a zár alá vétel alkalmazhatóságát, hogy senki ne ússza meg, és azzal szemben is vagyonzárlatot lehessen elrendelni, aki akár csak rövid ideig és a bűncselekménnyel össze nem függő módon munkakapcsolatban állt az érintett pénzügyi intézménnyel. A népharag jogosnak tűnhet ugyan, érdemes azonban részleteiben áttekinteni, miről is van szó.

A büntetőeljárási törvény a zár alá vételt, azaz a vagyon feletti rendelkezési jog felfüggesztését jelenleg (főszabályként) két esetben teszi lehetővé.

Az egyik az, amikor a büntetőtörvény rendelkezései szerint az adott bűncselekmény miatt vagyonelkobzásnak van helye: ilyen tipikusan a bűncselekmény elkövetéséből származó, vagy a bűnszervezetben való részvétel ideje alatt szerzett vagyon. Erre nézve a zár alá vétel akkor is elrendelhető, ha a vagyonnal más (tehát nem a bűncselekmény feltételezett elkövetője) gazdagodott.

A másik eset az, amikor a bűncselekmény sértettje a bűncselekménnyel okozott kár megtérítését igényli a büntetőeljárás során, s a zár alá vett vagyon ennek szolgál fedezetéül: ezért a törvény ebben az esetben ki is mondja, hogy ilyenkor csak a terhelt (a gyanúsított, illetve a bírósági eljárásban a vádlott) vagyona vonható zár alá.

A pénzügyi felügyelet vezetőinek is kell-e anyagi felelősséget viselniük a egy-egy bedőlés esetén? (A hvg.hu videója)

Az első esetben tehát adott a jogi eszköz ahhoz, hogy a bűncselekmény útján szerzett vagyon bárkitől behajtható legyen, a második esetben pedig – miután csak a bűncselekménnyel okozott kárról van szó – nincs rá indok, hiszen a kárért a károkozó köteles helyt állni, nem más. A törvénymódosítás ehhez képest jelentősen kibővíti azok körét, akikkel szemben a bíróság zár alá vételt rendelhet el, mégpedig kimondottan az iménti feltételek vizsgálata nélkül.

Beletartozik majd ebbe a körbe a pénzügyi intézmény befolyásoló részvényese, bármely vezető tisztségviselője, bármely képviseletre feljogosított tagja vagy alkalmazottja (utóbbi esetében is feltétel a képviseleti jogosultság), a felügyelőbizottság tagja vagy könyvvizsgálója, sőt a véglegesnek szánt szöveg szerint még a szervezet „nevében eljáró személy”, azaz akár a jogi képviselő is. Mindezek esetében nem akadály, hogy a munkakapcsolat a bűncselekmény elkövetésének megkezdését követően megszűnt.

Adva van tehát egy könyvvizsgáló, egy képviseletre feljogosított fiókigazgató, egy felügyelőbizottsági tag, vagy éppen egy ügyvéd, aki egy cégmódosítás során látja el a pénzügyi intézmény jogi képviseletét. Ha a felsoroltak munkakapcsolata azt követően szűnt meg a céggel, hogy annak vezetői évekkel korábban elkezdtek volna fedezet nélkül kötvényeket kibocsátani, az nem számít, mert akkor is zár alá lehet venni a vagyonukat, ha még csak fogalmuk sem volt az elkövetett bűncselekményekről.

Ilyen eredmény születik akkor, amikor a kizárólag népboldogításban gondolkodó politikai erők, amelyek egyébként sem túlzottan rokonszenveznek a piac és a jogállamiság szervező erejével, egyedi normasértésekre általános jogalkotással kívánnak reagálni, azt hívén, hogy ezzel megoldották azt a problémát, amelyet esetlegesen a felügyelet hiánya okozott. Holott ha ez a törvény hatályba lép, akkor olyan szükségtelen és aránytalan sérelem éri a tulajdonjogot, amely a hajdanvolt köztársaságban a törvény alkotmányellenességének megállapításához és megsemmisítéséhez vezetett volna. Bár ki tudja: lehet, hogy ezt most is alappal várjuk például Balsai István vagy Pokol Béla alkotmánybíróktól.

Látható e rövid példából, hogyan függ össze a jogállamiság minden egyes honfitársunk személyes vagyonának biztonságával. A jogállamiság nem elvont fogalom, hanem magántulajdonunk védelmének záloga.

Megjegyzendő, hogy az MSZP-frakció ugyancsak 93 %-os arányban magát a törvényjavaslatot is támogatta, az LMP legalább a javaslat egészére nemet mondott, egyezően a függetlenekkel.