A “Baszódjál meg, KDNP” című dalocskát idétlen hülyeségnek tartom, a kultuszát pedig pótcselekvésnek.

Idétlennek azért, mert kultúrember így nem beszél (és nem énekel). Egy kicsit részletesebben, bár begőzölt fejjel nyilván nem érthető a logika: itt a modern városias, polgári életvitelt érte sérelem, és ezzel ellentmondásban van, ha valaki prosztó, infantilis kocsmadalban tiltakozik ellene.

Hülyeségnek azért, mert egyik példája sem stimmel.

A Tescóban nincs Deichmann cipőbolt, ez két külön kiskereskedelmi lánc (attól persze semmi sem zárja ki, hogy a Tescóban is lehessen cipőfűzőt kapni). Ha valakinek heppje az otthoni kenyérsütés (mint pl. nekem), akkor tart otthon mindenféle lisztet, és nem fordulhat elő, hogy pont vasárnap délelőtt pont a fél kiló kommersz finomliszt hiánya miatt van meglőve. De ha mégis, akkor simán talál a város nem túl nagy körzetében olyan boltot, aminek nyitva tartását a törvény nem tiltja.

Ha a vécé “lehúzója” romlott el, házilag két perc alatt meg lehet javítani a Dömötör-féle víztakarékos tartály teljes cseréje nélkül (csináltam párszor). De ha a feháborodó annyira technikai analfabéta, hogy nem megy neki, akkor a vécé leönthető, szerelő kihívható (a duguláselhárítás és akut vízszerelés a magyar interneten leggyakrabban reklámozott szolgáltatás), vasárnap ez sem tilos. (Viszont ha az alany annyira profi, hogy saját kezűleg be tud szerelni egy Dömötör-féle vécétartályt, akkor miért nem tudja megjavítani a lehúzót?) A vasárnapi ügyeletes gyógyszertárakra nem vonatkozik a zárva tartási törvény, és például Budapest bármely pontjától legfeljebb 3-4 km távolságra van ilyen, ha már egy háromgyermekes szülő annyira felelőtlen, hogy nem tart otthon mindig vény nélküli lázcsillapítót (is).

A dalnok láthatóan úgy értesült, hogy neki azért kell felháborodnia és mocskosan beszélnie, mert van egy csomó természetes, váratlan élethelyzet, amit nem lehet megoldani vasárnap nyitva tartó boltok nélkül. De mivel láthatóan nem emlékszik ilyen élethelyzetre a saját tapasztalatából, kitalál olyan, ami nincs. Arról nem beszélve, hogy a KDNP valódi funckiójáról és gyalázatosságának valódi tartalmáról fogalma sincs, de ez nem ennek a posztnak a kereteibe tartozik.

Pedig volna miért jogosan szidni a vasárnapi zárva tartást. A háztartásokban viszonylag gyakran előforduló vészhelyzetek (kifogy a tejföl, prézli, mazsola, ceruzaelem stb. stb.) ezután is megoldhatók vasárnap, egyéb váratlan szituációk újrafajta megoldására körülbelül két hét alatt át lehetne állni.

A vasárnapi nyitva tartás: kényelmi szolgáltatás, aminek az a fő értelme, hogy ha valaki hét közben nem ér rá, akkor a heti nagybevásárlást vagy a tartósabb holmik (pl. lábas, monitor, fotel, a gyereknek cipő) beszerzését ne legyen kénytelen az amúgy is hajszásabb szombatba besuvasztani. A kereskedelmi dolgozók pedig jól járnak a vasárnapi pótlékkal.Az is előny, hogy ilyenkor kisebb a tolongás (azaz értelem szerint péntek délután és szombaton is), tehát kevesebb időt kell sorban állással tölteni. Aki kertes házban lakik, vagy hétvégi háza van, az az időigényes munkák végzésére eleve a vasárnapot választja szívesebben, és olyankor jó, ha nyitva van a barkácsáruház vagy a kertészeti áruda.

(Nyilván nem tűnt fel a gazdaság irányítóinak, hogy az EKÁER-rel együtt gyakorlatilag kinyírták a “lakossági” kertészeti szakmát: a facsemete földlabdával pl. “kockázatos élelmiszernek” számít, 250 kg-on felül pedig kereskedelmi tételnek. vagyis ha valaki egy rövid sor gyümölcsfát akar ültetni mint vevő, akkor az ő adószámát is fel kell tüntetni a dokumentumokban. De hát ezt is meg lehet oldani, senki sem tilthatja meg például, hogy a saját magánteherautómon magáncélra facsemetét fuvarozzak, lesz ám itt spontán privatizáció. Ahogy a nagybevásárlással sem lesz gond, ha valaki olyan helyen lakik, legfeljebb megnő a határ túloldalán lévő hipermarketek forgalma, további nyereséghez juttatva az ottani cégeket, és adóbevételhez a másik államháztartást.)

A törvény gazdaságilag értelemetlen és káros, csökkenti a kiskereskedelmi forgalmat, növeli a munkanélküliséget és a munkában maradók fizikai kiuzsorázását (az a pénztárosnő, aki ezentúl valamivel kevesebb pénzért hétköznap többet fog dolgozni, ugyanolyan keveset tud foglalkozni a családjával, mint eddig), és a vevők millióinak okoz majd ismétlődő kényelmetlenséget. Mindenkinek rosszabb lesz.

De a legrosszabb az, hogy ez megtörténhetett. Most segédlet következik az okos felháborodóknak.

szv

A szófiai Szent Vasárnap-templom 1962-ben. Fotó: Fortepan, A R adományozó.

1. Felháborító az, hogy végül is nem lehet tudni, mi ennek a célja. A Fidesz nevű kormánypárt átláthatatlanul cselekszik. Volt egy sokáig készpénznek vett feltevés, hogy a CBA-nak akarja letarolni a piacot, de ez nem magyarázza például a kertészeti árudák nyitva tartásának tilalmát, és egyáltaléán, nem bizonyítja semmi. Mivel a KDNP nevű dolog javasolta, ésszerűnek látszik, hogy Orbán a KDNP-nek akart kedvezni, de nem tudni, hogy miért, és még ez se biztos. Az is ésszerű, hogy azért hagyta rá a kereszténydemokratákra, hogy a mostani sötét hangulatban népek egy kicsit őket szidják a Fidesz helyett. A lényeg az, hogy nem lehet tudni.

2. Felháborító, hogy a KDNP nevű dolog, amely másfél évtizede folyamatosan mérhetetetlen szavazótáborral a parlamenti mandátumok 8 százalékát birtokolja frakcióvezetőstül, mindenestül, egyáltalán javasolhat bármit a magyar parlamentben. De mint mondtam, ennek az elemzése nem erre a posztra tartozik.

3. Felháborító, hogy Magyarországon nincsenek akcióképes szakszervezetek (többek között a parlamenti pártok rosszvoltából), és a KDNP nevű dolog (de a többi párt is) azt képzeli, hogy eljátszhatja a szakszervezetek szerepét. (Ennek említése talán meglepi blogunk balosabb olvasóit, de szabad társadalomban és életképes gazdaságban a munkavállalók érdekeinek képviseletét – például a munkaidő és a munkabér kérdésében – a szakszervezetekre bízzák.)

4. Felháborító, hogy a KDNP nevű dolog mennyire nem tudja, milyen országban él. A magyar törvény nyilvánvalóan az osztrákot másolja, csak éppen az osztrák szabályozás abból az időből való, amikor
a) még erősebb volt az ipari munkásmozgalom, aminek Magyarországon már rég nyoma sincs. A garantált pihenőnap az ipari munkásmozgalmak ősi és teljesen jogos követelése. Azokban az országokban, ahol már a szolgáltató szektor az uralkodó, rugalmasabban szokták felfogni. (A franciák például most lépnek vissza a régóta málló évszázados tilalomtól.) És amikor
b) a lakosság még vallásosabb volt. (Ma a vasárnaponként templomba járók aránya ugyanúgy 8 százalék, mint nálunk.) A KDNP ezt az állapotot sohase fogja tudni visszaállítani.

5. Különben az osztrákoknál is bontogatni akarják ezt a rendszert, de az élet ott köztudomásúlag sokkal jobb és kényelmesebb. Nálunk legalább valami enyhített az élet rosszaságán és kényelmetlenségén a vasárnapi kényelmi szolgáltatás. Felháborító, hogy a butaságukból fényesen megélő gazdasági analfabéták ideológiából keserítik az életünket.

6. Meg lehet figyelni, a szolgáltatások közül az működik az európaival összevethető színvonalon vagy legalább azzal kompatibilisan, amit privatizáltak (kereskedelem, távközlés, közművek). És az nem működik, az reménytelenül színvonaltalan,az romlik, azzal vannak botrányok, amit sosem engedtek ki állami kézből, amit az állam birtokol és működtet, vagy amit erőszakkal visszavesznek (közösségi közlekedés, oktatás, egészségügy, közmédia, némely közművek). Felháborító, hogy az állam a dohánykereskedelem után tovább akarja korlátozni a kiskereskedelem működőképességét. Csak, mert eszélbe jut.

7. És végül, mivel a kiskereskedelemről, a legklasszikusabb piaci tevékenységről van szó, felháborító a piacgyilkos gondolkodás. Azzal, hogy a kivételesen nyitva tartható üzletekben csak tulajdonosoknak és családtagjaiknak engedélyezik a munkát, nemcsak az alkalmazottak felvételét vagy jobb megfizetését gátolják meg, hanem egyáltalán a növekedést is. Szatócsnak születtél, maradj szatócs, a magyar élelmiszerlánc helye már foglalt. Akár van hatástanulmány, akár nincs, ezzel nem – a világban elterjedt módon – hipermarketek terjeszkedésétől védik a kisvállalkozásokat, az ő árukínálatuk ugyanis más. (Hogy a dalocskáéval rokon példára hivatkozzam: ha vasárnap délután kiderült, hogy nincs vaníliás cukor, és ragaszkodtunk a sütéshez, eddig is a Józsi gyalog öt percre lévő Coopjába mentünk, ami ezután is nyitva fog tartani, és nem három kilométerrel odébb, a Tescóba.)

Ennek a beavatkozásnak kifejezetten az a célja, hogy akinek saját boltja van, vagy aki magyar üzletlánccal, mondjuk a CBA-val franchise-szerződést köt, ne erősödhessen meg annyira, hogy önállósítsa magát, és esetleg elkezdjen hálózatot működtetni, ami már apróság korában is veszélyeztetné a politikai csókosok monopóliumát. Persze a kádéenpések ezt így nem gondolják végig, nekik csak az van a fejükben, hogy magyarmagyarcsaládcsalád. Felháborító, hogy ebből politikailag és anyagilag meg lehet élni, de hát ez nem az ő bűnük. Ha lehetne egy másik zenés ajánlatom: