Fékezhetetlen elméjű miniszterelnökünk március 15-i beszédében számos történelmi felfedezés mellett a következőket adta elő, bizonyítandó, hogy annak idején Magyarország volt a nyugati világban “a demokrácia zászlóshajója”, úgyhogy minket csak ne tanítsanak:

1852-ben, Ohio államban Kossuth Lajos mondott egy beszédet. A hallgatóság soraiban ott ült egy későbbi amerikai elnök, Abraham Lincoln. Kossuth beszédét idézem: “Mindent a népért és a nép által, semmit a népről és a nép nélkül” (…)
“Újjászületik a szabadság, és a néptől, a nép által és a népért való hatalom soha el nem tűnik a föld színéről” – mondta egy évtizeddel később Lincoln, elhelyezve a nyugati demokrácia építményének szegletkövét.
Igen, Kossuth Lajost hatalmas tömegek ünnepelték Amerikában, amely akkor még rabszolgatartó ország volt. S valóban, a rabszolgaságot eltörlő amerikai polgárháborúban mintegy nyolcszáz magyar harcolt.

Stb.

Értjük: a kis zöldfülű Lincoln meghallgatta Kossuth beszédét, ebből megtudta, mi az a demokrácia, ezen felbuzdulva polgárháborút vezetett a rabszolgaság eltörlésére. Sőt, a kossuthi definíciót, ami magától nem jutott volna eszébe, merthogy fogalma sem volt a demokrácia lényegéről, apró változtatásokkal bele is másolta leghíresebb szövegébe, a gettysburgi beszédbe. Nélkülünk, magyarok nélkül az USA talán még mindig demokráciahiányos “rabszolgatartó ország” volna, úgyhogy Goodfriend csak ne pofázzon.

Ne cifrázzuk: verik a négereket.

kossuth

Csupán a következők nem stimmelnek:

1. Kossuth ezt a beszédet az Ohio állambeli Columbusban, az állami törvényhozás épületének lépcsőjén mondta, Lincoln viszont nem lehetett a hallgatóság soraiban, ugyanis először 1859-ben járt itt. Ehelyett az Illinois állambeli Springfieldben volt – ekkor mint politizáló ügyvéd – a Kossuth ünneplését megszervező bizottság tagja. Arról azonban nincs feljegyzés, hogy Kossuth itt is előadta volna demokrácia-meghatározását.

2. Annak, hogy Amerika egyes államaiban ragaszkodtak a rabszolgatartáshoz, semmi köze nincs a demokrácia meglétéhez vagy hiányához. Amerikában demokrácia volt, ezt elemezte igen részletesen távoli, fogadott névrokonom, Alexis de Tocqueville abban a művében, amelyet már a reformkorban lefordítottak magyarra, s amelyet a magyar  forradalom és szabadságharc gondolkodó fői kézikönyvként forgattak, mert olyan világot írt le, minden veszélyével és csúfságával együtt, amilyenről idehaza csak álmodni lehetett. Egyébként éppen a demokrácia miatt maradhatott fenn a rabszolgatartás. Diktatúrában vagy császári rendelettel, mint Brazíliában, könnyebben és főként kevesebb vérrel lehetett volna megszüntetni. Abba, hogy az egyes államok demokratikusan fenntartják-e, a központi kormányzatnak nem volt beleszólása. A politikai vita egészen a polgárháború kitöréséig nem elsősorban arról szólt, hogy fel kell-e számolni a rabszolgaságot, hanem arról, amire a szövetségi jogkör kiterjedt: hogy lehet-e rabszolgatartás a még állammá nem vált nyugati területeken.

3. A polgárháborút nem a rabszolgaság fellszámolásáért indították, hanem az Unió egységének megvédésére, miután egyes rabszolgatartó államok kiváltak (nem mindegyik; Északon is voltak rabszolgatartó államok).

4. Amikor Kossuth Amerikában járt, Lincoln nem volt a rabszolgatartás megszüntetésének a híve. Igazságtalannak és gazdaságilag károsnak gondolta, de az abolicionista (rabszolga-felszabadítást követelő) mozgalomról úgy vélte, csak súlyosbítja a rabszolgatartó rendszer bajait. Csupán 1864-ben állt ki a teljes rabszolga-felszabadítás mellett, éspedig nem erkölcsi, hanem alkotmányossági, ha úgy jobban tetszik, demokratikus megfontolásból. Lincoln ugyanis maga sem tartotta alkotmányjogilag tisztának, kedves Orbán Viktor, a saját elnöki rendeletét, amelyben stratégiai érdekből meghirdette a részleges rabszolga-felszabadítást (csupán a déli államok által ellenőrzött területekre terjedt ki, sem az északi rabszolgatartó államokra, sem az északiak által már katonailag ellenőrzött déli területekre). Csak akkor lehetett nyugodt, ha a viszonyokat alkotmánykiegészítés (alkotmánymódosítás) tisztázza. És mivel ehhez kétharmados többség kellett, és a Képviselőházban saját pártjának, a republikánusoknak nem volt kétharmados többsége, Lincoln ráhatással és meggyőzéssel elérte, hogy az ellenzéki demokraták egy része is rá szavazzon. Nem kellett volna fárasztania magát, hiszen ez már “béna kacsa” Kongresszus volt, és már megválasztották a következő, nagy republikánus többségű törvényhozást. Pár hónapon múlott volna, de Lincoln nem tudott várni a saját alkotmányjogi lelkiismerete megnyugtatásával. Ennyit arról, hogy ki taníthat demokráciát kinek.

5. És végül: az abolicionisták bizony hiába kapacitálták az európai szabadsághős Kossuthot, “az akkori világ legnépszerűbb emberét”, hogy szálljon síkra a rabszolgatartás ellen. Egész amerikai körútja során nem tudtak kihúzni belőle semmilyen egyértelmű állásfoglalást. Kossuth fő szempontja ugyanis az volt, hogy támogatást szerezzen a magyar ügynek, amire az akkori (északi) elnök, Millard Fillmore szavakon kívül nem volt hajlandó, és ezért nem akarta elidegeníteni a déli államok gazdag elitjét. Utóbbi viszont így is túl radikálisnak találta Kossuthot, és szintén nem adott támogatást. Azaz Kossuth taktikai okból elhallgatta jobb meggyőződését, de ezzel sem taktikai célját nem érte el, sőt ártott neki, mert északon is sokan kiábrándultak belőle; sem pedig a jó ügynek nem használt tisztességgel. Ismét egy magyar hagyomány.