Ami a köznyelvben brókerbotrányként emlegettetik, olyan, mint az ars veterianirae tankönyvek mintaállata, amely (lovasembernek: aki) egyszerre szenved a ló-létet fenyegető összes ismert betegségében. Van itt minden.

– Egy feltörekvő, új („nemzeti”) tőkésosztály első generációját eleve terhelő fokozott morális kockázatok.

– A morális kockázatoknak az a többlete, amely – politikai szereplőknek tett szívességek okán – a védettség tudatából (vagy akár csak illúziójából) táplálkozik.

– Ellentmondásos, résekkel és lyukakkal tömött jogi környezet, amely alkalmatlan a törvényes, korrekt és az összeférhetetlen tevékenységek, műveletek világos megkülönböztetésére.

– Banknak látszó, alacsonyan tőkésített szervezetek, amelyeknek módjukban áll, hogy – kihasználva a jogszabályok réseit – felértékelt, fiktív befektetésekkel pótolják hiányzó tőketartalékaikat. Már ameddig nem következik be olyan esemény, amely miatt ezt a tőketartalékot képezni kellett volna.

– Befektetési szolgáltatónak látszó vegyeskereskedések akik, az összeférhetetlenség világos szabályozása hiányában, egyszerre és azonos piacon végeznek befektetés-közvetítői, saját számlás és kibocsátói műveleteket.

– Egy frissen átszervezett, felelősségére nézvést elődjeire mutogató, hiper-koncentrált állami felügyelet, amelynek szempontrendszerében keverednek a piaci szereplők prudens magatartásához fűződő-, a gazdaság és monetáris politikai, társadalom-, sőt pártpolitikai szempontok. S amely felügyelet egy olyan szervezet része, amely immáron maga is végez tőkepiaci műveleteket.

Százezrek futhatnak a pénzük után (fotó: hvg.hu)

A betétvédelem illúziója (fotó: hvg.hu)

– A felügyelet hiányos eszközrendszere, a korai figyelmeztető rendszer hiánya, a napi, folyamatos felügyelet létező lehetőségeinek kihasználatlansága.

– Közintézmények, önkormányzatok, amelyeknek senki (a törvény se) mondta meg, milyen minőségű intézményekben és befektetési termékekben lehet, szabad közpénzt elhelyezni. Azt, hogy közpénzzel nem spekulálunk.

– A betétvédelem illúziójába ringatott „egyszerű” ügyfelek, akiknek senki sem magyarázta meg, mi a különbség egy megfelelően tőkésített banknál történő betételhelyezés, és egy fedezeti tőkével alig rendelkező intézmény saját kötvényeinek megvásárlása között. Akik sosem kaptak állampolgári alapismeretek oktatást, és akik csak idiotizmusokat hallottak, amikor neves véleményformálóik szót ejtettek bankokról, kamatokról, hozam és kockázat viszonyáról.

S akkor bekövetkezik az az esemény, amelyre felkészülendő a tőketartalékokra szükség lett volna. Esetünkben a svájci központi bank hirtelen megváltozott politikája, de lehetett volna bármi más. A többi, mint a sorba állított dominó, BudaCash után Questor, ki tudja hol áll meg, már beledőlt a fél magyar tőkepiac.

Ennyit tudunk, pedig még nagyon keveset tudunk. Az eseménysor kezdeteit a legfelelősebb felügyeleti hatóság, ki tudja miért, 15 évvel ezelőttre datálta. Azok, akik a piaci kapitalizmus kezdeteire, még nem szólaltak meg.

Annyi bizonyos: a hazai bankrendszerbe, befektetési lehetőségekbe, felügyeleti intézményekbe vetett bizalom megroppanása újabb ezermilliárd forintokat indít külföld fele.

Jegyezzünk békekölcsönt, akkor nem vagyunk kitéve a brókerek gonoszságainak. Legföljebb sose kapjuk vissza.