Orbán Viktor miniszterelnök úr gondolatgazdag évértékelő beszédéből most csak egyetlen szellemi trillát szeretnék kiemelni. Íme:

Tudnunk kell, hogy az ipari forradalom lassú hullámokban haladt, a technológiai forradalom azonban olyan, mint a szökőár. Minden iparágat a teljes átalakulás kényszere fenyeget. Az igazság az, hogy a kormányzatok képesek a leginkább befolyásolni a technológiai változások hatásait.

Egyelőre felejtsük el, milyen élénken foglalkoztatja a Miniszterelnök Urat a kényszer és a fenyegetés motívuma még a műszaki fejlődés témájában is, foglalkozzunk csak az idézet utolsó mondatával. Mit jelenthet?

Elsődlegesen semmi értelmeset. A technológiai változások hatásait akárki befolyásolhatja. Lehetséges, hogy a mai világban van olyan tanulmány, amely statisztikákkal bizonyítja, hogy “leginkább” a kormányok aktívak e téren. De nyugodtak lehetünk afelől, hogy ezt, ha van, sem a Miniszterelnök Úr, sem okoskodó tanácsadói nem olvasták becsületesen végig.

Ha redukáljuk a sódert, azt az állítást kapjuk, hogy “a technológiai változást leginkább a kormányzatok képesek befolyásolni”, és ez már közeleb áll a Miniszterelnök Úr által említett ” igazság”-hoz, sőt fedi is. A befolyásol igen jelentése ugyanis az Értelmező kéziszótár szerint ez: “Valamely (kedvezőtlen) irányba térítő módon hat”. És valóban, blogunk szerzőinek közös vélekedése, hogy ha valami kedvezőtlenül hat a technológiai fejlődéshez szükséges szabad, alkotó, innovatív gondolkodásra és az ötletek megvalósíthatóságára, akkor az a kormányzat, másképpen az állam; minél több van belőle, annál inkább.

orbDe a Miniszterelnök Úr nyilván nem így gondolta. Próbáljunk hát belehelyezkedni a világba, melyben ő él. Ebben a világban a kormányzatok nagyon firnyákosak ám. És nagyon pozitívak. Megoldják, hogy valaki feltalálja a gőzgépet, a fonógépet, a gyapotmagozót, a szövőgépet, a gyári termelést, a gőzhajót és a gőzmozdonyt, meg, mondjuk, a cséplőgépet, és ezáltal kitörjön az első ipari forradalom. Aztán felfedeztetik az elektromágnességet, feltaláltatják a dinamót, az autót, a repülőgépet, rájövetnek, hogyan kell kőolajból petróleumot, benzint és gázolajat csinálni stb., kidolgoztatják a szalagrendszert és a sorozatgyártást, és ezáltal végbemegy a második  ipari forradalom. Aztán elérik, hogy valakinek eszébe jusson a transzisztor, majd az integrált áramkör ötlete, különféle nördök össze akarják kapcsolni telefonon a számítógépeiket, megint mások kicsi, ún. “személyi” számítógépeket akarjanak rátukmálni a háztartásokra stb., és itt állunk megfürödve.

Kivéve a géntechnológiát, mert azt gonosz és istentelen, ráadásul amerikai magáncégek találták ki, ahhoz a jó zöldkeresztény kormányoknak semmi közük.

Vagy például a Skype úgy született, hogy az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatala elültette az ötletet Priit Kasesalu és Jaan Tallinn agyában, hogy ha már van net, akár ingyen is lehetne telefonálni.

Ja, nem.

Meg kell adni, hogy igenis vannak olyan műszaki fejlemények, a konzervtől a mikrohullámú sütőn át az űrrepülésig, amiket az államoknak köszönhetünk, még a kezdeti internet finanszírozásában is ott volt az állam, de ezek mind katonai megrendelések vagy fejlesztések termékei vagy melléktermékei. És a modern korban akkora katonai kiadásokat, valamint olyan (magánkézben lévő) ipari fejlettséget és kapacitást feltételeznek, amilyenről a Miniszterelnök Úr nem is álmodhat, tehát nem is álmodik, esze ágában sincs.

De elég a viccelődésből. Abban, hogy kiderítsük, mit gondol a Miniszterelnök Úr komolyan, a következő mondatai segítenek:

Ezért a kormányoknak, így Magyarországon a mi kormányunknak is a változás élére kell állniuk, ösztönözni kell a magánszektort kreativitásra és innovációra, s közben biztosítani kell, hogy polgáraik rendelkezzenek a versenyhez szükséges eszközökkel.

A fogalmazás ugyan homályos és általános, de az legalább világosan kiderül belőle, hogyan képzeli a Miniszterelnök Úr a kapitalizmust. A “magánszféra” nem pontosan annyira kreaitív és innovatív, amennyire az oktatási rendszer lehetővé teszi, és amennyire az adott nemzetgazdaságban, az adott piaci viszonyok között megéri neki, hanem vagy direkte visszatartja a kreativitását és innovativitását, vagy nincs tisztában vele, és és a kormánynak kell eszébe idéznie, hogy van ilyen neki, valamint ösztönöznie. Vállalkozók, legyenek ötleteitek!

Hajszálra ezt gondolta a Kádár-rendszer valamennyi kormánya is, csak nem magánvállalkozókkal.

Szép a másik fele is. Abból a közismert képzetéből kiindulva, hogy a verseny abból áll, hogy az erősek harcolnak a gyengébbek ellen (és főleg erős nemzetek a gyengék ellen), a kormány nála nem arról gondoskodik, hogy a verseny szabad legyen, ugyanakkor tisztességes – azaz a résztvevők betartsák, és egyformán tartsák be a szabályokat -, hanem “eszközöket biztosít” a polgároknak a versenyhez. Nem világos, hogy mi ezek az eszközök, de két eset lehetséges. Vagy mindenki ugyanannyi “eszközt” kap a versenyhez a kormánytól, és akkor ott magyunk, ahol a part szakad, senki sincs jobban ösztönözve az innovációra. Vagy a kormány dönti el, hogy kinek mennyi ‘”eszközt” jutttat, de egyrészt honnan tudja?, másrészt aki többet kap, az nincs ösztönözve az innovációra, aki meg kevesebbet, az versenyhátrányba kerül. És nem az innovációra van ösztönözve, hanem arra, hogy jobban bevágódjon a kormánynál, és több “eszközt” kapjon, majd ha megkapta, megint csak nem lesz ösztönözve.

A Miniszterelnök Úr észjárását ismerve lehetséges egy harmadik változat is: hogy az állam valóban a “polgárainak”, azaz a honi vállalkozóknak ad “eszközöket” a fenti két konstrukció valamelyikében a már itt lévő külföldiekkel szemben, ez azonban hosszú távon, végösszegben az egész gazdaság általános és technológiai színvonalát téríti rossz irányba. És megint csak nem derül ki, hogy a honi vállalkozó ebben a viszonyrendszerben mitől volna innovációra ösztönözve.

Végül érthetjük szó szerint is a miniszterelnöki tervet. Van ugyanis olyan eszköz, ami a versenypozíciót is javítja, meg innovációra is ösztönöz szaad piaci viszonyok között. Ez pedig a tudás, a világról való, üzleti és technológiai tudás. A tanulni tudás. Az ilyen tudás fejlesztése valóban az állam feladata volna. Ehelyett van ehelyett heti öt tesióra, hanyatló PISA-mutatók, szétverés alatt álló, félanalfabéta munkanélküli-jelölteket termelendő szakoktatás, lerohasztott felsőoktatás.

Befolyásol a kormányzat, ahogy bír, fusson, ki merre lát.

 

Kiemelt kép: Túry Gergely (hvg.hu)