Nem értem ezeket a veszprémieket. Nem szeretnek úszni?” (Konok Péter)

Győztünk, lássuk be. Mi mindannyian, jobbosok, balosok és bárkik, akik ebben az egyelőre kétosztatú térben nem kérnek a Nemzeti Irracionalizmus Rendszeréből. Szimbolikus a jelentősége ennek, nyilván, de hát pont ez a kormány ad állandóan súlyt a szimbolikus gesztusoknak. Pro forma oda a fideszes kétharmad, de facto persze nem, hiszen nyilván bármikor találnak egy kilóra megvehető képviselőt, ha nagyon kell, másrészt azért leginkább elég a jelenlévők kétharmada, akkor csak időben mindenkit vissza kell hívni a büféből.

A kormányoldalon úgy látják, nem is  veszett annyi Veszprémben, “a választók döntését tiszteletben kell tartani”, le kell vonni a konzekvenciákat, de nem is volt valójában tétje az egésznek, inkább Tapolcára érdemes figyelni. A baloldal pártjai pedig az általuk eddig támogatott jelölt helyett elkezdték szerényen önmagukat és (nem mindig) visszafogott segítségüket dicsérni, sőt, az MSZP elnöke szerint “a választás egy új társadalmi együttműködés példája.”

Tényleg? Mi abban az új társadalmi együttműködés, hogy nincs saját emberanyag, ellenben van egy hiteles, civil, by the way meggyőződéses szabadpiaci ember, oszt beállunk mögé? Utána pedig érdemeink elismerése mellett megköszönjük magunknak, hogy nélkülünk ez nem jöhetett volna létre? Minden más, normális esetben egy olyan politikus, mint Kész Zoltán a baloldal legfőbb riválisa, nem pedig támogatottja, de hát mindannyian tudjuk, hogy nálunk nincsenek normális körülmények.

Jött, látott, győzött (fotó: hvg.hu)

Jött, harcolt, győzött (fotó: hvg.hu)

Jelzi ezt az is, hogy még a talán legismertebb elemző, Török Gábor is azt bírta leírni, hogy “Kész Zoltán sikere minden bizonnyal egy új baloldali szereplő, egy új párt megjelenését hozza magával: ő és a mögötte állók kétségtelenül sokat nyertek ezzel a választással.”

Hogy Kész Zoltán akar-e új pártot létrehozni, azt nyilván majd elsőként velünk, barátaival, civilekkel, a Szabad Piac Alapítvánnyal és a Polgári Platformmal beszéli meg, és ha ilyennel jön majd, illedelmesen meghallgatjuk és remélhetőleg hangos igennel válaszolunk neki, már ha eljött az ideje. Ha nem, akkor nem, de ha lesz ilyen párt, az se baloldali lesz, hanem a konzlibtól fél fokkal jobbra, kedves politológus szakértő.

És mi a helyzet azzal, hogy ő és a mögötte állók sokat nyertek ezzel a választással? Mi, mögötte állók, a szabadpiaci kapitalizmus hívei, véletlenül se higgyük azt, hogy Kész Zoltán győzelme az általa képviselt politikai eszmék győzelme is egyben. Veszprém valóban “a józan ész városa”, és az is igaz, hogy “erős gazdaság teremthet erős nemzetet, ehhez pedig demokrácia és szabadság kell” (Kész Z.), de lássuk be, Veszprém elsősorban a Fideszre mondott nemet, nem pedig a kapitalizmusra igent.

Szabadság, innováció, tulajdon: Kész Zoltán előadása az erkölcsös kapitalizmusról (2013):

Egy kormányzatilag – és részben álellenzékileg is – gerjesztett személyeskedő, hazug, lejárató kampány dacára a választóknak a hiteles és őszinte veszprémi civil politikus és programja volt szimpatikus, nem pedig a jelölt – a kampányban nem is nagyon hangsúlyozott – világnézete. És pláne nem a decemberben megszavazott 800 milliós fejlesztés és a 4 milliárdos uszoda, elnézést, fedett sportlétesítmény. Nem, a veszprémiek most nem úszni akartak.

A veszprémi választásnak nem az a legfontosabb tanulsága, hogy ha akarjuk, radikálisan szabadságpárti jelöltet is küldhetünk a parlamentbe. A legfontosabb tanulság az a lelki mozzanat, hogy megszűnt a mindenható Fidesz mítosza (még Orbán szervilis kiszolgálói is olyanokat írnak, hogy “a Fidesz–KDNP támogatottságának eróziója kezd elgondolkodtató méreteket ölteni”), és ha a választási törvény szinte ki is zárja a kormányváltást, azért semmi sem lehetetlen, három évünk van még.

A probléma pont az, hogy ki, milyen formáció váltja majd az Orbán-rezsimet? És hogyan gondolkodjanak erről mindazok, akik véletlenül sem akarják, hogy a mai baloldal egyhamar újra kormányzati felelősség birtokába jusson? Ők első lépésként szerintem megelégednek azzal, ha Kész Zoltán barátságosan elengedi az őt eddig segítő kezeket, hiszen senkinek nem tartozik hálával: kösz a kampányt, nyertünk, a parlamentben találkozunk, ahol aztán a világ legtermészetesebb módján szétválnak útjaink. Nyilván tudunk majd közösen szavazni sok kérdésben, ahogy a Fidesszel is egyébként, amúgy ennyi volt.

Kész Zoltán az első deklaráltan libertárius politikus a magyar Országgyűlésben. Ennek jelentőségét se alul-, se túlbecsülni nem szabad. Függetlenként természetesen lényegesen szűkebb a mozgástere, mintha beülne a sok szocialisztikus frakció valamelyikébe, másrészt lényegesen nagyobb a szabadsága. Független politikusként számos olyan javaslattal élhet, amely az egyén szabadságát, méltóságát, tulajdonhoz való jogát, az adók és az állam szerepének radikális csökkentését célozza, ill. megfelel a közproblémákra privát válaszokat elképzelésnek, legyen az az oktatás, az egészségügy, a szociális ellátások vagy akár az útprivatizáció területén. Kiváncsian várjuk parlamenti szereplését.

Szép volt, Zoli.