Helyben vagyunk. Nem túlságosan meglepő módon a görög radikális baloldali Sziriza szövetkezett a nacionalista és antiszemita jobboldali Függetlenség Párttal. Egyetértésük alapjai ismerősek. A piacok, a verseny, a korlátozott állam, a szerződésjog, a magántulajdon, és úgy általában a nyugati gondolat és intézményrendszer elutasítása, az állami mindenhatóság, az intézményesített kleptokrácia támogatása. Elvek, amikben a kapitalizmus ellenségei az asszíroktól Sztálinig és Putyintól Orbánig mind egyetértettek. Röviden illiberalizmus. Na és persze nyitás a természetes szövetséges és potenciális támogató, a lerongyolódott putyini Oroszország felé.

Alakul Közép-Európában, a Balkánon és Oroszországban az illiberális internacionálé. Retorikájukból kiérződik a nosztalgia a régi szép idők iránt, amikor még létezett a létező szocializmus, a konspirációelméletek és a szabadságharcos nacionalizmus.

A győztes koalíció a görög nép „megalázottságáról” és „szenvedéséről” beszél. Ez nevetséges. Ma Görögország egy főre eső GDP-je durván 10%-kal magasabb, mint a magyaroké. Ezzel bőven a mai emberiség jómódú 25%-ához tartoznak (mint ahogy a magyarok is). Igen, a görög GDP visszaesett a 2006-os szintre, de az élet Görögországban már 2006-ban is egész jó volt, mindenesetre messze volt a megalázottságtól és szenvedéstől. A világ szegényei akkor sem, és most sem ott élnek.

Ráadásul a görögök ezt a visszaesést kizárólag maguknak köszönhetik, a meritokráciamentes politikai és gazdasági elitjük intézményesített korrupciójának. A 90-es években már mindenki, aki egy kicsit is követte a nemzeti pénzügyeket, tudta, hogy Görögország meghamisítja nemzeti statisztikáit azért, hogy bekerüljön az euróövezetbe, és így a németekhez hasonló árazással jusson kölcsönökhöz annak ellenére, hogy a kockázat lényegesen magasabb a görög papírokon.

Ciprasz, a győztes: ki nevet a végén? (fotó: hvg.hu)

Ciprasz, a győztes: ki nevet a végén? (fotó: hvg.hu)

A Földön persze létezik valódi szegénység. A jó hír az, hogy tudjuk, mi a szegénységből kivezető út. 1820-ban a Föld népessége alig haladta meg az egymilliárdot, és az akkori viszonyokat alapul véve ennek a népességnek a 84%-a élt szegénységben. Ma durván 7 milliárdnyian vagyunk, és ennek a 15%-a él szegénységben, ráadásul ez az arány is rohamosan csökken. Ez az elmúlt 200 év kapitalizmusának egyik legbriliánsabb teljesítménye. És a megoldás az emberi produktivitás növekedése volt.

A görögök sirámai az elkényeztetettségből fakadnak. Ha úgy tetszik, az elmúlt 200 év kapitalizmusának az elkényeztetéséből. Ugyanis a kapitalizmus megjelenése tette lehetővé a XIX. század eleje óta először az emberi történelem során, hogy képesek voltunk a létszámunkat és a produktivitásunkat egyszerre növelni.

Ez tette lehetővé, hogy több mint kétszeresére növeljük a születéskori várható életkorunkat, megnöveljük kalóriafogyasztásunkat, hatékony fegyverekre tegyünk szert a fájdalom csillapítására, megállítsuk a pusztító járványokat, kilépjünk a Naprendszerből, feltérképezzük a DNS-ünket. Ez a permanens növekedés, ami mindaddig ismeretlen volt az emberi történelemben, jogosít fel minket arra, hogy krízist kiáltsunk, ha néhány éven keresztül nem növekednek a karácsonyi eladások.

Európa nem engedhet a görögök zsarolásának. Az egész Európa-projekt alapgondolata és motivációja elsősorban a produktivitás növekedéséről szól. Hogy Európa versenyképes legyen az Egyesült Államokkal. De valójában az egész emberiség jövőjét meghatározó fogalom a produktivitásnövekedés. Az emberiség meglévő demográfiai trendjei mellett Európának és a világnak is egyre inkább ez az egyetlen esélye a növekedésre. A produktivitásnövekedés feltétele a magántulajdon, szerződésjog betartása. Enélkül nincs gazdaság, nincs növekedés, hanem kleptokrácia van. Államosított csalás kis szociáldemagógiával és nacionalizmussal alátámasztva.

Eljött a kritikus pillanat, Európának döntenie kell. Ha nem áll a sarkára és enged a görögök pofátlan zsarolásának, nagyon könnyen elszabadulhat a pokol. És ez már civilizációs káoszhoz vezethet.