A napokban nálunk járt a német kancellár, és vágyaink szerint szólt Orbánnak, hogy csukja be a keletre néző ablakunkat, mert jön be a büdös. Titkon és nagyon reméljük, hogy valami ilyesmit mondott.

Néhány hete a Mozsárban volt egy “keleti nyitásról” szóló konferencia, ahol egy kormánypárti szakértő kivételesen hajlandó volt egy asztalhoz ülni és beszélgetni nem kormánypárti szakértőkkel. Részletezés nélkül, mindkét fél elmondta álláspontját a keleti nyitásról, természetesen nem tudták egymást meggyőzni, az álláspontok nem közeledtek, de egy közös nevező azért akadt, az tudniillik, hogy nincs semmi baj azzal, ha megpróbálunk intenzívebben kereskedni kelet felé. Hiszen ugye a németek is a franciák is üzletelnek velük stb., stb.

És tényleg, miért is baj, ha velük kereskedünk, hiszen reggeltől estig erről hallunk, hogy globalizáció van, meg világkereskedelem, amibe be kell kapcsolódni, akkor miért pont a mi bizniszünkkel van baj? Miért akar ebbe beleszólni az EU, Amerika? Miféle szövetségesek ezek? Nyilván azért akarnak minket korlátozni ebben, nehogy kitörjünk a kiszolgáltatottságból, és akkor nem lesz kit kizsákmányolniuk. Ismerős a szöveg? És már nyílik is a kuruc bicska a zsebekben, és már bontják is kifelé a szabadságharcos zászlókat.

Hol sántít ez az egész keleti nyitás nagyon? Nos, ott, hogy ez a fajta kívánatos kereskedelem a kelettel már régen megvalósult, méghozzá jóval nagyobb mértékben, mint ahogy mi azt önállóan képesek lennénk folytatni. Hogyan? Úgy, hogy bedolgozunk abba a versenyképes nyugati iparba, amely a termékeit aztán jó áron el tudja adni keleten, az araboknak, kínaiaknak, oroszoknak. Ilyen termék a Mercedes, az Audi, de van egy sor ennél kevésbé látványos bedolgozásunk is, aminek révén jelen vagyunk a keleti piacon. Például amikor turbinalapátokat gyártunk a német multi cégnek, amelyik aztán azt a turbógenerátorába beépítve eladja a Kínában épülő erőműbe.

Nem leszünk gyarmat (fotó: hvg.hu)

Nem leszünk gyarmat (fotó: hvg.hu)

Tehát, amivel indokolják a keleti nyitást, az igazából már régen megvalósult. Igaz, hogy bedolgozói szinten, de nem lehet másként, ha nincs önálló eladható termékünk, amire lenne igény a keleti piacon. (Lehetne, lehetett volna, de ez most más téma.)

Ilyenkor elő szokott kerülni még a mezőgazdaság és az élelmiszerexport, de azon a piacon is verseny van, és itthon sem tudjuk megnyerni azt, tele vannak az élelmiszer boltjaink nyugati import árukkal. Jó, igaz, megvan az a remény, hogy Putyin egyre nagyobb szegénységbe dönti Oroszországot, és akkor el lehet majd adni ott a gyenge minőségű magyar termékeket, de akkor megint elővesszük a jó öreg cserearányromlást. Emlékeznek még? Annak idején olyan sláger szó volt, mint manapság a start up. Az ilyen kereskedelem nem sokat fog dobni a GDP-nken.

Akkor mégis mi a fenét tudunk kínálni kelet felé? Hát ez az! Például baltás gyilkost. Ezzel, az erkölcsi bajon túl, van egy gazdasági baj is, az hogy egyszer volt Budán baltás gyilkos vásár, és azzal is úgy néz ki, hogy befürödtünk.

Mi lehet még eladó? Mit tudunk eladni például az araboknak? A világ luxusipar termelésének egy nagy részét ők vásárolják fel, de ha van piac, ahol tényleg kevés esélyünk van, akkor ez az. Újsághír szerint megvették volna a vízkészletünket. Az nincs nekik és szükségük van rá. Egyébként eddig is, most is exportálunk oda vizet, de a vízkészlet, a vízipar eladása egy teljesen más üzlet. Szerencsére azt még a Fidesz-kormány is hamar belátta, hogy egy “a saját vizünket az araboktól vesszük meg drágán” történet a lámpavason végződne, úgyhogy velük sem tudunk üzletelni.

Akkor mégis mit árulhatunk ezen a keleti piacon? Hát például hazát, hídfőállást az ellenségnek, a szabadságunkat. A paksi üzlet, a teljes orosz energiafüggőség, bizony az az irány, amerre valóban érdemes lenne szabadságharcot folytatnunk, de ott éppen letettük a fegyvert. Világos?

Az európai kultúrkörben pedig Homérosz óta tudják, hogy nem jó üzlet a trójai falovat kapun belülre engedni. Egy szövetségi rendszerben a hazaárulás egyben a szövetségesek elárulása is. Na, ezt az ingerküszöböt lépi át a mi keleti nyitásunk, és nem az üzletelésünk zavarja szövetségeseinket.

Nagyon reméljük, hogy a kosarat nem Angela kapta hétfőn, hanem Putyin fogja megkapni pár nap múlva.

Tudjuk, hogy az EU-val sok probléma van. Itt, ezen a blogon is sok kritikát kap például a bődületes nagy bürokráciája, az iszlamizálódással, a nyilvánvalóan becsődölt multikultival szembeni tehetetlensége miatt stb. De számunkra, a béka segge alól távcsővel nézve, egy magasságot vesztő repülőgép is kívánatos magasságban van a mélységbe rántani akaró orosz medvéhez képest.