“A politikai rendszer tele van szerkezeti és statikai-intézményi hibákkal, például a parlamentben minősített többség kell a minden hatalom nélküli elnök megválasztásához, a választási törvény pedig nevetséges, ugyanis a legnagyobb pártnak, ha csak egyetlen szavazattal többet kap, ötven pluszmandátumot ajándékoz a parlamentben. Igen, a politikai rendszerrel összefonódó oligarchia folytatja az ország tönkretételét. Igen, a trojka nagyon keveset tett azért, hogy megnyissa a piacokat a szabad, egészséges és transzparens verseny előtt, amely valódi esélyt adhatna egy új középosztálynak, amelyik különben betölthetné a kulcsfontosságú gazdasági és politikai pozíciókat.”

Mint a részletekből látható, nem Magyarországról, hanem Görögországról van szó, de vannak erős hasonlóságok. Az Európai Unió (már “Európai Közösségek” korában) sok jót tett a nagyszerű múltú és sokat szenvedett országgal, megpróbálta felzárkóztatni a gazdagok és nyugodtak közé, s az előbbi átmenetileg sikerült is. Ennek azonban nemcsak az eladósodás volt az ára, hanem az is, hogy – mint Magyarországon – az EU  a nekünk jutónál sokkal nagyobb felzárkóztatási pénzekkel nem a “szabad, egészséges és transzparens” versenyszférát, hanem az államot és a vele összefonódó oligarchákat erősítette meg. (Talán ezt gondolja Schiffer András “neoliberális elitnek”. Az oligarcháknak, mint Magyarországon vagy éppen Ukrajnában, nem kottyant meg a válság; az eurozónából való kilépést nem a szélsőbal, hanem ők nyomatják, miután már nem származik előnyük a bennlétből.)

Brüsszel tehát előbb hidegháborús megfontolásból, aztán bürokratikus tehetetlenségi erőből (lásd az eurozónába való felvételt ismerten hamis adatok alaján), végül a pénze után futva, a fejlettebb országok gazdasági egészségét kockáztatva, becsületesebb kormányok bukását előidézve egyre csak tolta a hatalmas pénzeket Görögországba. Először csak azért, hogy az igenis sokat dolgozó görögöknek sok évszázad nyomor után valami enyhület jusson. Aztán azért, hogy politikai nyugalom legyen, ne törjenek előre a szélsőségek, és Görögország az euroatlanti szövetségi rendszer biztos, leválaszthatatlan tagja maradjon. Tették mindezt a helyismeret tartós hiányában.

Így – puszta jószándékból – bebetonozták a rossz politikai intézményrendszert; olyan gazdaságot pumpáltak fel, amely képtelen az export növelésével megszüntetni a saját egyensúlyzavarait, ehelyett az import csökkentésével saját magát gyengíti; előidézték a szélsőségek megerősödését; és – az oroszokhoz sajátosan kapcsolódó Ciprus után először – az Európai Unióban kormányra segítettek egy radikális marxista, ráadásul, ami nagyob baj, nyíltan és pávatánc nélkül oroszbarát pártot (a Fidesz legalább pávatáncol).

A Sziriza vezetője, Alexisz Ciprasz – aki Che Guevaráról nevezte el egyik fiát Ernestónak – persze politikai csapdában van. Az adósság több mint a felének elengedését természetesen nem tudja elérni, de minél inkább erősködik a népkakaratra hivatkozva, még ha elér is engedményeket, annál kisebb az esélye, hogy a görögök újabb kölcsönökhöz jussanak a további zsugorodást megelőzendő. Ha meg felhagy a programjával, akkor körülbelül olyan gyűlölt béna kacsa lesz, mint Gyurcsány volt 2006-tól 2009-ig. Persze máris van máááásik, alternatív finanszírozási ötlet, mily ismerős: “Kína, Oroszország és a közel-keleti országok”. Ennyit Chéről és a szűztiszta baloldaliságról. A probléma csak az, hogy az oroszoknak most éppen pénzügyi gondjaik vannak, bár a Sziriza is, az oligarchák is lelkesek amiatt, hogy a Déli Áramlat kiesésével Görögország lehet az Európába irányul orosz gázszállítások elosztó csomópontja (szintén mily ismerős), csak kérdés, hogy ezt az érdekösszhangot hogyan tudja Ciprasz összeegyeztetni az oligarchák elleni meghirdetett harccal.

Van még egy apróság. Ciprus nem NATO-tag. Görögország nagyon is. A Sziriza egyelőre az ország területén lévő NATO-támaszpontokat akarja bezáratni. Hogy milyen további intézkezdésekkel óhajtja szolgálni az oroszokat, az a jövő zenéje.

Európa, mint az Index írja, hidegfrászban van. Ez a frász még fokozódhat, de jó alkalom lenne, hogy Európa újragondolja értékeit, meg a pokolra vezető út és a jószándék összefüggéseit. Magyarországhoz képest annyiban jobb a helyzet, hogy nem zúzódott szét, hanem a második legerősebb maradt a nagy jobbközép, liberális konzervatív párt, és ha a nép ráun a balradikálisokra, jó eséllyel újból kormányra kerülhet, ahogy közkívánatra kormányra került a katonai diktatúra után is. Érdeklődéssel várom, hogyan oldják meg az EU vezetői és szakemberei a görög problémát. Az ott szerzett tapasztalatok talán hasznukra lehetnének a sokkal súlyosabb magyar problémával való foglalatoskodásban is, amelynek előidézéséhez pontosan így hozzájárultak.

Kiemelt kép: a Sziriza Facebook-oldaláról.