Orbán olyan gonosz hülyeséget mondott a gazdasági bevándorlókról meg a fejfájást nem okozó létszámú (nem “jelentős”) más kultúrájú kisebbségekről, hogy mindenki csak hápogott. Ezt Rogán frakcióvezető megtetézte azzal a közléssel, hogy “Franciaországban, Németországban, Angliában a muzulmán közösségek nagyszámú jelenléte ezeknek a keresztény országoknak a belső rendjét sokféle értelemben megborítja. Erre Magyarországon nincs szükség”.

Bőven lehet bírálni a nyugat-európai országok bevándorlás- és muszlimpolitikáját, mely utóbbi például a fejkendőtilalomtól a karácsonyfa-tilalomig terjed, de attól még nem kell egy kalap alá venni a (Rogán szemszögéből nyilván terminálisan elbutult) Nyugat-Európát, és nem kell nem létező bevándorlóözöntől félteni látványosan Magyarországot. Főleg nem három héttel Merkel látogatása előtt, akinek az országában pont nem a muszlimok integrációjával van baj, hanem azokkal, akik ezt az integrációt sokallják. És talán nem Rogán Antalnak kellene Angela Merkelt helyes keresztény politizálásra tanítania.

Mégis, mi indítja Orbán miniszterelnököt és Rogán frakcióvezetőt arra, hogy egy nem létező fenyegetéssel hadakozva (“gyönnek az arabok ide ja jólétbe, és kiesznek a közmunkabérünkből”) ilyen éktelen európaiatlansággal elvágja magát Merkelnél? És bevágódjon a Jobbiknál?

A reflexszerű válasz erre általában az, hogy szükségük van a Jobbik szavazóira, csakhogy három évvel a következő menetrendszerű választás előtt az égegyvilágon semmi szükségük nincs arra, hogy megnyerjék maguknak a Jobbik szavazóit. Főleg nem ilyen absztrakt, ideológiai, már-már külpolitikai érvvel, ami a jellemzően alacsony iskolázotságú és konkrét mindennapi nehézségekkel küszködő választópolgárokat most sem érdekli, de ha érdekelné, akkor is elfelejtenék két hét alatt. (Amúgy sincs nagy különbség, az a tény, hogy a Fidesz betartja az univerzális antirasszista tabukat, sokak szemében elfedi a lényegi egyezést, az etnikai tisztaságban hívő, paranoid nacionalizmust és a munkaállamot mint közösen hirdetett eszményt.)

Először is: merjük feltételezni, hogy Orbánék komolyan gondolják. Tényleg elhiszik maguknak, hogy a válság utáni ötödik évben – egy teljes elherdált unortodox ciklus után – kicsikart 3 százalékos GDP-növekedés már azt jelenti, hogy olyan jók vagyunk, mint a Nyugat, sőt jobbak, merthogy tavaly jobban növekedtünk, ezt most már így is lesz. Komolyan elhiszik, hogy ez az ő gazdaságpolitikájuktól van, és nem a gazdaságpolitikájuk ellenére, az egyének és vállalkozások létfenntartási ösztönének köszönhetően. (Valójában a háztartások fogyasztása és az állóeszköz-felhalmozás nemhogy a 2008-as, de valószínűleg 2004-es szintet sem éri el, miközben más európai országok már visszatértek a válság előtti növekedési trendhez. A mostani 3 százalék egy sokáig késleltetett visszapattanás.) Komolyan elhiszik, hogy a munkanélküliség a gazdaság gyógyulása (az ő értelmezésükben a “nem termelő”, illetve nem etnikailag magyar tőke elutálása) miatt csökken, és nem a közmunka meg a Nyugatra való gazdasági menekülés miatt. Komolyan elhiszik maguknak, hogy a közmunkabérből okos beosztással, szerény életvitellel meg lehet élni, és ez annyira valóságos és híres dolog, hogy még a muszlim országok nyomorgóit is idevonzaná, ha mi – keresztényhez nem illő módon – hagynánk.

Mivel éjjel-nappal ezt hirdetik, egyáltalán nem biztos, hogy nem hisznek benne. De miért nem bírják tartani a szájukat, miért kell ilyen otromba időzítéssel ekkora bunkóságokat beszélni? Mi az az indíték, ami arra ösztönzi Orbánékat, hogy elássák magukat Merkelnél és bevágódjanak a Jobbiknál?

Sok minden lehet, de egy szerény hipotézis: akkora bajban vannak, hogy Merkel és az európai politikusok ítélete (az amerikaiaké után) már nem számít. És nem a Jobbik szavazóira van szükségük, hanem a Jobbikra.

Meghalt Lasztovicza Jenő (nyugodjék békében, tiszteletet érdemlő politikus volt), és ezzel megszűnt a Fidesz-KDNP alkotmányozó kétharmada. (Az alkotmánymódosításhoz nem csupán a jelenlévők, hanem az összes képviselő kétharmadának “igen” szavazatára van szükség). Ha Kész Zoltán győz Veszprémben (hajrá!), ez az állapot véglegessé válik. És egyáltalán nem biztos, hogy a jelenlegi belpolitikai helyzetben a Fidesz a Veszprém megyei 3. választókerületben Lasztoviczához hasonló tekintélyű jelöltet tud állítani – ráadásul ősszel Ajkán szocialista, Tapolcán jobbikos polgármestert választottak. És nem lehet kizárni, hogy a következő három évben további időközi választások lesznek.

Tehát a legfontosabb szavazásokon a továbbiakban (egyre inkább) szükség lehet jobbikos szavazatokra. Például ahhoz, hogy Orbán Viktor a köztársasági elnöknek járó sérthetetlenséget élvezhesse, de máshoz is.

Erre a magyar politikai élet tapasztalt megfigyelői rávágják, hogy sebaj, akkor megvesznek egy-két képviselőt. De az a döntő fontosságú szavazásoknál nagyon meglátszik. Azonkívül a jobbikosokat nem köti a fideszes omertà, kiszámíthatatlanok, és az orosz kapcsolat miatt még jobban megnövekszik a zsarolhatósági felület. (És bár nálunk másképp működik az ügyészség, Csehországban némiképp hasonló esetből nemcsak kormánybukás lett, meg hanem büntető eljárás is.) Ha a Fidesz hallgatólagos nagykoalíciót akar (hogy a Jobbikban azt mondhassák, “mégiscsak a mi kutyánk kölyke”, és önmagáért szeressék), legális módszereket kell alkalmaznia.

Íme.

Hogy miért ilyen sürgős, azt hadd ne találgassam.

Kiemelt kép: Túry Gergely, hvg.hu