Újra szól a csodafegyver. A bevetése nem volt címlaphír, annál inkább a következménye. Zuhannak az olajárak, amelyek kezdik víz alá nyomni az orosz gazdaságot, és az olajtermelő arab országok kasszáját is alaposan megvágják.

Az oroszokkal kapcsolatban rögtön felsóhajtunk: de kár hogy nem egy évvel korábban jött az olajárzuhanás, akkor egy gazdaságilag megroggyant Oroszország nem mert volna belevágni a krími kalandba. De az is lehet, hogy pont fordítva történt, számítottak erre veszteségre, és addig léptek gyorsan, amíg jó erőben voltak.

Nem, nem az olajfegyverre gondolok, amikor csodafegyverről beszélek. Az továbbra is az arabok kezében van, most is ők vetették be, mint ’73-ban, csak most az olajfegyver egy része visszafelé lő. A csodafegyver a hozzáadott érték, az innováció, a kreativitás, a termelékenység, a technológia.

Most az “ahogy én láttam” szakasz következik. A hetvenes évek elejéig úgy nézett ki, hogy a világ fejlődésének két valós alternatívája van, az egyik a kapitalizmus, a másik a szocializmus.

Sokan attól féltek, hogy ezt a meccset egy világháborúval (atomháborúval) fogják lejátszani, ami rettenetes lett volna, mások pedig azt gondolták, hogy a két rendszer majd belekonvergál egy közös harmadik útba, amiről ugyan nem tudtak mondani semmit, de még mai sokan hisznek a létezésében.

Igaz, voltak akkor is, akik a szocializmust nem tartották valós alternatívának, többek között én sem, de azért erősen élt mindkét világban ez az illúzió. Ennek az illúziónak pont az első olajválság vetett véget, amit az olajfegyver első bevetése okozott. Látszólag megrendítő ütést kapott a nyugati gazdaság. Addig soha nem látott képeket adtak a híradók: benzinért sorban álló német autók, NO GAS feliratok az amerikai benzinkutakon.

Nem önmagában az olaj a csodafegyver

Nem önmagában az olaj a csodafegyver

A látszat a Nyugat válsága volt, a valóságban pedig a szocialista világrendszer fogott padlót és kezdődött a lassú rászámolás, ami ’89-90-re ért el a tízig. Az olajválságra válaszként ugyanis azonnal beindult a fejlesztés, az energiatakarékosság. Nyugaton. Nálunk pedig hittel megvallották a vezetőink, hogy ide nem gyűrűzhet be a kapitalizmus válsága.

Ahol hagyták a piacokat dolgozni, ott a válság után egy megújult, megerősödött nyugati gazdaság állt szemben a megújulásra képtelen szocialista gazdasággal. Pedig mennyit hallottuk, hogy az extenzív gazdasági fejlődésről át kell térni az intenzív fejlődésre. Csak pont erre nem képes egy gazdaság, szabad piac, szabad vállalkozás, a magántulajdon tisztelete nélkül. Végeredményben ez hozta el szocialista világrendszer és a Szovjetunió összeomlását. Tehát a csodafegyver működött.

Már sok éve folyik a terrorizmus elleni háború, és ha a részsikereket leszámítjuk, tulajdonképpen teljes kudarccal. Nem is lehetett másként, hiszen az ide vonatkozó képlet nagyon egyszerű. A nyugati gazdaság olajfüggő, az olaj felett pedig olyan ideológiájú társadalmak ülnek, amelyek alapértelmezetten globális uralomra törnek. Amelyek számára a Nyugat eltörölni, elfoglalni, alávetni való világ. A kommunista ideológiának is pontosan ez volt a víziója, csak más elvi alapon.

A nagy különbség, hogy a Szovjetuniótól eltérően, az iszlám terrorizmusnak az olajon kívül nincsenek igazán saját erőforrásai, nem képes hozzáadott érték termelésére, a nyugati gazdaságból él, a Nyugat pénzéből veszi nyugatról a fegyvereket és harcol a gazdatest ellen. A Nyugat immunrendszere mindez idáig nem találta az ellenszert. Nagy csatákra készült fegyverzettel és hadsereggel nem lehet hatékonyan harcolni a civilek között megbúvó terroristákkal, különösen, ha nem akar vérengzést, humánus háborút akar csak vívni. Amerika legfőbb öbölbeli szövetségese a vahabita mozgalmon keresztül a terrorizmus legfőbb ideológiai és pénzügyi forrása. Ez így egy megoldhatatlan egyenlet.

A képlet pedig továbbra is roppant egyszerű, az olajkorszakkal vége lesz az iszlám terrorizmusnak is. Azonnal. Nos, most éppen ezen a frontot történik valami. Az olajiparban történt innováció (a palaolaj, palagáz kitermelés) egyelőre csak meglengetve az olajfüggetlenség lehetőségét, máris zuhanásba vitte a csillagászati olajárakat.

Az olajtermelők most a palaolaj kitermelést próbálják ellehetetleníteni, de ehhez nekik is komoly veszteséget kell elszenvedniük. Ajátszma még nincs lejátszva, a háború folyik, napjainkban egyre intenzívebben, de az értéktermelésre épülő kultúrának le kell tudni győzni az értéktermelésre képtelen kultúrát, hacsak előbbinek nincsenek öngyilkos hajlamai.

Nagy tanulság ez számunkra is. Egy energia- és nyersanyaghiányos kis ország számára is a túlélést, a talpon maradást csak a “csodafegyver” használata adhatja. A reményt az adhatja, hogy ez egy olyan fegyver, amit egy kis ország is beszerezhet magának.