“Ahol társadalmi konszenzus van abban, hogy maga az árverseny számít provokációnak, ott a hatalomhoz segítségért forduló ‘érdekvédők’ hangját természetesen meghallja az ugyanígy ‘gondolkodó’ önkormányzat. És önkényesen intézményesíti a versenyellenes kartellt, hazug és álságos módon a fogyasztók érdekeire hivatkozva” – írtuk tavalyelőtt, amikor már látszott, hogy bár az önkormányzat a taxis szakma feje fölött hozta meg egységárasító és egység-dizájnosító döntését, azért a körön belüliek azon elvárását azért teljesítette, hogy lényegében ne is bővülhessen a piac.
A taxis kartell hatalmi, tehát önkormányzati eszközökkel történő bebetonozása most, hála a technológiai fejlődésnek, újabb állomásához érkezett. Magyarországon is végre piacra lépett ugyanis az Uber közösségi szolgáltatás, amely egy app segítségével rövidre zárja kereslet és kínálat egymásra találását, de ez persze, akárcsak Európában, idehaza sem tetszik a szakma bebetonozottjainak. Ez természetes, végül is ki szereti a konkurenciát, ha az olcsóbb, és ugyanolyan megbízható? Jó.
Az viszont nem természetes, illetve csakis crony (haveri) kapitalista körülmények között elképzelhető, hogy részt is vesznek azoknak a szabályoknak a megalkotásában, amik majd rá vonatkoznak. Talán még emlékszünk a Continental-tulaj számítógépére a trafikügyben – na, most is ilyesmi készül, nyilván kevésbé látványosan korrupt módon. A minisztériumban “a megoldást keresik, hogy hogyan tudnák szabályozott keretek közé szorítani a közösségi utaztatást.”
A megoldást? Miért, mi a probléma? Mit kell itten szabályozni, valamiféle külön Lex Uber keretében? (Még jó, hogy nem verik meg az Uber-sofőrt pogrom jelleggel, mint történt Spanyolországban, és még jó, hogy nem indult meg nyíltan a betiltáspárti nyomulás, mint történt Párizsban és pár német városban. A magyar módszer a bürokratikus ellehetetlenítés, vö. hungarikum.)
A taxis cégek november 17-én tárgyaltak a fejlesztési tárca vezetőivel az Uber-kihívásról, ahol is az NFM közölte, nagyvonalúan “nem emel kifogást” az Uber ellen, “ha az teljesíti a hagyományos taxizásra érvényes szabályokat.” És most következik egy érdekes mondat: “Nyilvánvalóan nem engedhető meg, hogy az Uber azzal szerezzen versenyelőnyt más, tisztességesen működő taxis szolgáltatókkal szemben, hogy nem teljesíti maradéktalanul a személyszállítási tevékenységre előírt jogszabályi követelményeket.”
E mondat azért érdekes, mert egy hétre rá, amikor a felek újból összeültek, a hír már arról szólt: “Az ülés résztvevői egyetértettek abban: nem engedhető meg, hogy az Uber azzal szerezzen versenyelőnyt más, tisztességesen működő taxis szolgáltatókkal szemben, hogy nem teljesíti maradéktalanul a személyszállítási tevékenységre előírt jogszabályi követelményeket.” Igen, ami egy héttel korábban még állami álláspont volt, az egy hétre rá már – szó szerint – a versenytől félő taxisok és a versenyt ellehetetleníteni szándékozó szaktárca közös, egyeztetett álláspontja.
A bebetonozott, és további bebetonozásra vágyó taxis szakma az államhatalom kollaboránsává vált. A mi egyéni, fogyasztói igényeink pedig immár hivatalosan is a “pont ki nem szarja le” kategóriába kerültek, hiszen mint minden területen, itt is elemi érdekünk a verseny. Anélkül nincs árspirál lefelé, szolgáltatói minőségi verseny, nincs törekvés fejlesztésre.
“A taxitársaságok képviselői kifogásolták, hogy az Uberhez tartozó szolgáltató nem ad számlát, nem rendelkezik engedéllyel, nincs taxiórája, utasbiztosítása, és nem működtet diszpécserszolgálatot sem, így teljesen ellenőrizhetetlenné válik” – olvashattuk. Hogy mi van? Taxióra? És nem pont a sárga taxik működtetése túlszabályozott? Ezek halál komolyan abba kötnek bele, hogy egy ismert, jó nevű amerikai cég nem úgy fuvaroz, mint ők?
Két valóban komoly, átgondolandó és eldöntendő probléma merül fel, az utasbiztosítás és az adóztatás kérdése, mindkettőre lehet méltányos és racionális megoldást találni. Mert igen, legyen az utas biztosítva, és igen, adózzon az Uber is, elvégre a sofőrök nem feketemunkások, nyilvánvalóan vállalkozókról beszélünk. De ettől függetlenül az mi, hogy “ellenőrizhetetlenné” válik? Ki által? Nem nekem, a fogyasztónak (utasnak) a dolga ez?
“…bármit is gondolunk a szabályozásról, nem hozhatjuk olyan helyzetbe az azok által kötött taxisokat, hogy azzal a Uberrel versenyezzenek, mely több fronton is tisztességtelen versenyelőnyt élvez” – írja még az intelligens Publius blog is, holott az új szereplő versenyelőnye a világszerte bizonyított flexibilitás és a dinamizmus, amiben semmi “tisztességtelen” nincs. Bizonyítja ezt épp az a mozzanat, hogy most már bizony a taxis cégek is “megjelentek olyan mobilalkalmazásokkal és rendszerekkel, amellyel nagyjából percről percre követhető a hívott autó mozgása, az utas és a sofőr pedig bizonyos szempontok alapján értékelheti egymást. ” Na ugye, megy ez!
Két fél önkéntes szerződéséről beszélünk. Az egész biznisz rajtam meg a cégen áll. Ha bármi bajom van az Uberrel, ne aggódjanak, rögvest átülök az egységsárga taxiba. Amely szolgáltatás attól nem lesz jobb, ha állami erővel kikapcsoltatja az innovatív konkurenciát.
5 hozzászólás
Hippy jó szokásához híven olvasás helyett megint csupán az első szalmaszálig jutott, amelyből aztán jól felállította a kis szalmabábocskáját, amelyet aztán jól kiröhögött. Pedig ha végigolvastad volna, kedves Hippy, rájöttél volna, hogy a fenti szösszenet szerzője NEM zárkózik el az Uber megadóztatásától, sőt határozottan támogatja azt. De hát ha egyszer értelmeset nem tudunk hozzászólni, jó lesz a sötét trollkodás is.
Imre: “Ha ezt átlagoljuk, akkor senki nem venne kínai égősort (1 élet többet ér mint 999-szer pár száz forint spórolás).” Ha ezt átlagoljuk, akkor még mindig sokan vennének racionálisan olcsón kínai égősort. Nézd meg az érme másik oldalát is: az áram nem kínai égősor mellett is agyonüthet. Ha a nem kínai égősor 99,99%-os, akkor ugyanígy elmondhatnánk, hogy egy élet többet ér, mint 9999-szer egy szépen villogó égősor… ez egy használhatatlan összehasonlítás. Egy átlagos embernek életében kb. 60-szor kell égősort beüzemelnie (évente egyszer, mínusz a gyerekkor, amikor még apuci játszik vele), miközben (maradva 99,9%-os aránynál) csak minden ezredik égősor-beüzemelés vezet áramütéshez (és egyébként még az áramütés sem okoz minden esetben halált, de a konstruktivitás kedvéért ettől most eltekintek). Azaz a nagy számok törvénye alapján minimum 10-15 emberéletre lenne szükség ahhoz, hogy komoly esélyeid legyenek az égősor általi halálra. Ha a 60 évre jutó elhanyagolható kockázatot hasonlítjuk a 60 év alatt elérhető elhanyagolható spóroláshoz (pár ezer-pár tízezer forint, bagatell összeg egy életre), akkor egyáltalán nem olyan egyértelmű, hogy kínai égősort venni öngyilkosság.
Apropó öngyilkosság: annak az esélye, hogy az átlagos ember élete valamely pontján öngyilkosságot követ el, több forrás szerint kb. 1 a 120-hoz. Tehát közel 1% az esélyed arra, hogy egy vérengző állat, aki történetesen te magad volnál, valamikor az életed során gondol egyet és kinyír téged. Én ezek alapján a helyedben inkább nem mennék ennek a vérengző állatnak a közelébe… :) Le a rettegés kultúrájával. Kínai égősor meg terrorizmus ide vagy oda, a mai világ minden korábbihoz képest egy hihetetlenül biztonságos hely.
Én akárhogy nézem, nem látom milyen értéktöbbletet ad az Uber a “régi jó magyar” mezítlábas taxis egyéni vállalkozó + diszpécser kombohoz képest, ami nem ok nélkül lett eltűntetve a világ minden tájáról. Az Uber ugyanis NEM taxis, hanem taxidiszpécser-cég. Az Uber szolgáltatása, hogy összehozza az utast a sofőrrel és ennyi. Diszpécserszolgálata minden taxiscégnek van, appja azoknak is van. Erősen kétlem, hogy a diszpécserszolgáltatást az Uber lényegesen olcsóbban oldja meg, mint a taxiscég. Akkor meg miből van az árelőny?
Ugyanabból, amiből a “mezítlábas taxisnak” is volt a 90-es években.
– rozzant gépjármű
– adócsalás
– bunkó, erőszakos és “körbeautóztató” taxis
Természetesen rossz taxis a normál taxicégnél is előfordulhat. De ilyenkor egy cég alkalmazottjaként, a cég felelősséggel tartozik. Ha X cég sofőrje körbevisz a városon, majd ha szóváteszem, betöri az orrom, milliókat perelhetek le a cégről. Ha ugyanezt egy Uber-taxis teszi, az Uber max annyit mond hogy “ha más negatív utastapasztalatok érkeznek, a sofőrt kizárjuk”. Én meg pereskedhetek a sofőrrel, akinek jó eséllyel semmije nincs, a szülei nevén lévő autóval feketén dolgozott.
A “majd a piac elintézi” azért nem működik, mert mint a kínai égősor, itt is a többség jó. Ha kínai égősort veszel, 99,9% eséllyel olcsón megkapod a karácsonyi díszítést. 0,1% eséllyel agyonüt az áram. Ha ezt átlagoljuk, akkor senki nem venne kínai égősort (1 élet többet ér mint 999-szer pár száz forint spórolás). De az egyszeri vevő a többi vevő tapasztalata alapján vásárol, és a többségnek az a tapasztalata, hogy olcsó és jó. Ilyenkor van szükség fogyasztóvédelemre és állami szabályozásra, mely a ritka de veszélyes problémákat betiltja. Ez a taxizás esetén a taxistörvény. Ami persze lehet rossz. De a megoldás akkor a megváltoztatása és nem a teljes elkerülése.
Én nagyon könnyen el tudom képzelni, hogy a minőségbiztosítás egy olyan érzékeny iparágban, mint a taxizás az ár jelentős százalékát képviseli.
Ezek alapján, mármint ez alapján: ‘A taxitársaságok képviselői kifogásolták, hogy az Uberhez tartozó szolgáltató nem ad számlát, nem rendelkezik engedéllyel, nincs taxiórája, utasbiztosítása, és nem működtet diszpécserszolgálatot sem, így teljesen ellenőrizhetetlenné válik” – olvashattuk. Hogy mi van? Taxióra? És nem pont a sárga taxik működtetése túlszabályozott? Ezek halál komolyan abba kötnek bele, hogy egy ismert, jó nevű amerikai cég nem úgy fuvaroz, mint ők?’ akár szemétbe is dobathatnátok a taxiórát. Meg a számlatömböt is. Ja, és az adóbevallást azt mindenképpen :)
Ugyanmá’ nem kell ide közteherviselés! A nagyanyót majd letaszajtjátok a Taigetoszról, aztán lehet tovább bulizni, mert nem kéri már a kenyeret az öreglány.
A gázórákat is dobjuk ki a francba! Meg a villanyórákat is! Legfőképpen a vízórákat! Mi mondjuk meg, hogy mennyiért adják nekünk ezeket a dolgokat, méghozzá előre!
Radacsy László, pont ez jutott nekem is eszembe a cikket olvasva. :-)
Egyrészt sokak szemében, ha a versenyelőny a másik oldalán áll, akkor eleve tisztességtelen, másrészt, ha a taxisofőrök úgy érzik, az Ubernek versenyelőnye van – és ebben van igazság -, csapjanak az asztalra, és követeljék a korlátozó szabályozások megszüntetését. Hogy ez eddig miért nem jutott eszükbe?!
Véleménye van? Ossza meg velünk!
Jelentkezzen be az alábbi szolgáltatások valamelyikével:
Enter your WordPress.com blog URL
http://.wordpress.com
Proceed