“Ahol társadalmi konszenzus van abban, hogy maga az árverseny számít provokációnak, ott a hatalomhoz segítségért forduló ‘érdekvédők’ hangját természetesen meghallja az ugyanígy ‘gondolkodó’ önkormányzat. És önkényesen intézményesíti a versenyellenes kartellt, hazug és álságos módon a fogyasztók érdekeire hivatkozva” – írtuk tavalyelőtt, amikor már látszott, hogy bár az önkormányzat a taxis szakma feje fölött hozta meg egységárasító és egység-dizájnosító döntését, azért a körön belüliek azon elvárását azért teljesítette, hogy lényegében ne is bővülhessen a piac.

A taxis kartell hatalmi, tehát önkormányzati eszközökkel történő bebetonozása most, hála a technológiai fejlődésnek, újabb állomásához érkezett. Magyarországon is végre piacra lépett ugyanis az Uber közösségi szolgáltatás, amely egy app segítségével rövidre zárja kereslet és kínálat egymásra találását, de ez persze, akárcsak Európában, idehaza sem tetszik a szakma bebetonozottjainak. Ez természetes, végül is ki szereti a konkurenciát, ha az olcsóbb, és ugyanolyan megbízható? Jó.

Az viszont nem természetes, illetve csakis crony (haveri) kapitalista körülmények között elképzelhető, hogy részt is vesznek azoknak a szabályoknak a megalkotásában, amik majd rá vonatkoznak. Talán még emlékszünk a Continental-tulaj számítógépére a trafikügyben – na, most is ilyesmi készül, nyilván kevésbé látványosan korrupt módon. A minisztériumban “a megoldást keresik, hogy hogyan tudnák szabályozott keretek közé szorítani a közösségi utaztatást.”

A megoldást? Miért, mi a probléma? Mit kell itten szabályozni, valamiféle külön Lex Uber keretében? (Még jó, hogy nem verik meg az Uber-sofőrt pogrom jelleggel, mint történt Spanyolországban, és még jó, hogy nem indult meg nyíltan a betiltáspárti nyomulás, mint történt Párizsban és pár német városban. A magyar módszer a bürokratikus ellehetetlenítés, vö. hungarikum.)

A taxis cégek november 17-én tárgyaltak a fejlesztési tárca vezetőivel az Uber-kihívásról, ahol is az NFM közölte, nagyvonalúan “nem emel kifogást” az Uber ellen, “ha az teljesíti a hagyományos taxizásra érvényes szabályokat.” És most következik egy érdekes mondat: “Nyilvánvalóan nem engedhető meg, hogy az Uber azzal szerezzen versenyelőnyt más, tisztességesen működő taxis szolgáltatókkal szemben, hogy nem teljesíti maradéktalanul a személyszállítási tevékenységre előírt jogszabályi követelményeket.”

uber-hvg

Félelem és reszketés az app-től (fotó: hvg.hu)

E mondat azért érdekes, mert egy hétre rá, amikor a felek újból összeültek, a hír már arról szólt: “Az ülés résztvevői egyetértettek abban: nem engedhető meg, hogy az Uber azzal szerezzen versenyelőnyt más, tisztességesen működő taxis szolgáltatókkal szemben, hogy nem teljesíti maradéktalanul a személyszállítási tevékenységre előírt jogszabályi követelményeket.” Igen, ami egy héttel korábban még állami álláspont volt, az egy hétre rá már – szó szerint – a versenytől félő taxisok és a versenyt ellehetetleníteni szándékozó szaktárca közös, egyeztetett álláspontja.

A bebetonozott, és további bebetonozásra vágyó  taxis szakma az államhatalom kollaboránsává vált. A mi egyéni, fogyasztói igényeink pedig immár hivatalosan is a “pont ki nem szarja le” kategóriába kerültek, hiszen mint minden területen, itt is elemi érdekünk a verseny. Anélkül nincs árspirál lefelé, szolgáltatói minőségi verseny, nincs törekvés fejlesztésre.

“A taxitársaságok képviselői kifogásolták, hogy az Uberhez tartozó szolgáltató nem ad számlát, nem rendelkezik engedéllyel, nincs taxiórája, utasbiztosítása, és nem működtet diszpécserszolgálatot sem, így teljesen ellenőrizhetetlenné válik” – olvashattuk. Hogy mi van? Taxióra? És nem pont a sárga taxik működtetése túlszabályozott? Ezek halál komolyan abba kötnek bele, hogy egy ismert, jó nevű amerikai cég nem úgy fuvaroz, mint ők?

Két valóban komoly, átgondolandó és eldöntendő probléma merül fel, az utasbiztosítás és az adóztatás kérdése, mindkettőre lehet méltányos és racionális megoldást találni. Mert igen, legyen az utas biztosítva, és igen, adózzon az Uber is, elvégre a sofőrök nem feketemunkások, nyilvánvalóan vállalkozókról beszélünk. De ettől függetlenül az mi, hogy “ellenőrizhetetlenné” válik? Ki által? Nem nekem, a fogyasztónak (utasnak) a dolga ez?

“…bármit is gondolunk a szabályozásról, nem hozhatjuk olyan helyzetbe az azok által kötött taxisokat, hogy azzal a Uberrel versenyezzenek, mely több fronton is tisztességtelen versenyelőnyt élvez” – írja még az intelligens Publius blog is, holott az új szereplő versenyelőnye a világszerte bizonyított flexibilitás és a dinamizmus, amiben semmi “tisztességtelen” nincs. Bizonyítja ezt épp az a mozzanat, hogy most már bizony a taxis cégek is “megjelentek olyan mobilalkalmazásokkal és rendszerekkel, amellyel nagyjából percről percre követhető a hívott autó mozgása, az utas és a sofőr pedig bizonyos szempontok alapján értékelheti egymást. ” Na ugye, megy ez!

Két fél önkéntes szerződéséről beszélünk. Az egész biznisz rajtam meg a cégen áll. Ha bármi bajom van az Uberrel, ne aggódjanak, rögvest átülök az egységsárga taxiba. Amely szolgáltatás attól nem lesz jobb, ha állami erővel kikapcsoltatja az innovatív konkurenciát.