Esterházy Péter téved. Esterházy Péter lényegében azt állítja, hogy a mai magyar fideszes (és balos) elit nem örökölt semmiféle kulturális tőkét, ezért végeredményben természetes, hogy úgy viselkedik a drága dolgokkal, luxusjavakkal, ahogy minden feltörekvő elit a kezdeti erőgyűjtéskor, és természetes, hogy egyébként agresszív, mert hiszen paranoid.

Csakhogy. Szó nincs feltörekvő elitről.

A mai ifjú jobbos elit nem a semmiből érkezett, ezek az emberek nem a társadalom legalsó rétegeiből tűntek elő varázslatosan, hanem a kádárizmus (alsó-) középosztályának, hivatalnok- és téesztisztviselő-rétegének, egyszóval a perverz újraelosztásból leginkább hasznot húzó, a kádárista állam működését leginkább saját javára torzító “osztály” korábban esélyt nem kapó tagjai*, ill. a kicsit idősebb generáció különösebb hátránnyal nem küzdő gyermekei ők.

És ennek megfelelő kulturális tőkét hoznak magukkal. Mindent, amit tesznek, ebből a nézőpontból kell magyarázni. Például. Nem értik, mire jó a piaci alapokon működő kétszintű bankrendszer és a független jegybank, mert nem ebben nőttek fel, hanem azok között, akik már a létező szocializmusban is unortodoxak voltak. Vagy például nem azért csökkentik a gimnáziumi férőhelyek számát, hogy direkt gonoszságból kibasszanak a szegényekkel, hanem mert számukra a minta az az oktatási rendszer, ahol az állam kijelölte, kik és hányan mehetnek egyetemre, és ebből vezette le az oktatási rendszer alacsonyabb szintjeinek kiosztását, aki meg kimaradt, mehetett a szocialista iparba dolgozni, amelynek morálja és hozzáadott értéke a mai közmunkához volt hasonlatos.

Lada

Nem azért olyan a KDNP, amilyen, mert bármilyen kereszténységhez bármilyen közük van, hanem mert azt a sok orbitális maszlagot tanulták a szocialista erkölcsből, amit most erőltetnek. Nem azért olyan a kultúrpolitika, amilyen, mert Fekete György buta vagy bolond, épp ellenkezőleg: pont azért olyan a kultúrpolitika, amilyen, mert Fekete György, Kerényi Imre és a többiek azt csinálják, amit természetesként megtanultak.

Hogyne lenne ennek a társaságnak szellemi öröksége: az, ami ideológiai maradvány az egész rendszer mögött meghúzódik, pontosan az ő szellemi örökségük egy olyan rendszerből, ami nekik személy szerint jó volt, amiről nem tudják elképzelni, hogy bárkinek rossz lett volna, és ahol nem ismerték fel, hogy makroszinten viszont beütött a csőd. Na most nem elég, hogy ez a rendszer már akkor is összedőlésre volt ítélve, amikor az Erika írógép volt a legmodernebb technológia, a világ nem átallott megváltozni, és lett internet, meg fapados repülés, meg egy csomó olyasmi, amire ebbe az eszmerendszerben egyszerűen nincs sem magyarázat, sem válasz, és innen jönnek azok a kiböffenések, hogy a kütyüket nem lehet megenni, és innen jön a váratlan (geopolitikai) helyzetekben mutatott tökéletes inkompetencia is.

És hát innen jön az urizálás is. A szüleim generációja a 70-es években a felemelkedést, az életszínvonal javulását látta. A nagyszüleimé meg hát azért részben úgy élte meg mindezt, hogy sose gondoltuk volna, hogy egyszer még lesz tejszín a kávénkban. A luxus megengedhetővé válása maga a siker, az előrejutás velejárója, ami – piac, tehát piaci siker hiányában – az állami szektorban elért előrejutás.

A hagyományos politikai korrupciós motiváción túl tehát nem azért urizál az elit, mert nincs formaérzéke és nincs örökölt kulturális tőkéje, ami eligazítaná. Pont azért urizál, mert van neki ilyen, és az örökölt kulturális kód azt mondja, hogy ha előrébb jutottál a hivatali életben, akkor jár neked az, ami a középosztálynál magasabb státust mutatja. Trabant helyett Lada, Lada helyett sofőrös nagy szovjet autó, ma pedig hitelre vett Opel helyett Audi.

 

*Az írás eredetileg a Hírszerzőn jelent meg, azonban ott nem érhető el, ezért kénytelen vagyok onnan linkelni, ahol még megvan.

(Fotó: fortepan.hu)