A jegybank kormányzójává léptette elő Orbán Viktor az MNB elnökét közös sajtótájékoztatójuk első mondatában. Ez persze csak nyelvbotlás, a NER egységes állama egységes marad. Sőt.

Az egységet már sikerült megteremteni az elkülönült hatalmi ágakra, az amerikaias fékekre és ellensúlyokra, az önkormányzati-, nyugdíj-biztosítási- és iskola-rendszerre, a közmédiára, az energia-szolgáltatásokra, a dohánykereskedelemre és a boltok nyitva tartására nézvést; most a bankrendszer egysége van soron. Tűrhetetlen ugye, hogy autonóm bankok a saját üzleti érdekeik és lehetőségeik szerint rángassák erre-arra a nemzet szekerét és kormánynak, jegybanknak a mindenfelé ható erők eredőjében kelljen ügyeskednie.

Erről szólt ez a közös sajtótájékoztató.

Az egységhez vezető utat már kikövezte a költségvetési kiszorítás: a szűkös hazai megtakarítások beseprése az állami költségvetés feneketlen bendőjébe; a devizahitelek kötelező forintosítása; a bankrendszert terhelő különadók, és ellentételként a jegybanki refinanszírozás és az állami bankok növekvő szerepe a vállalkozások hitelezésében. Beállt a rend, amelyet önkormányzatok, egészségügyi, oktatási, kulturális és tudományos intézmények, a hazai vállalkozók tömege már rég megtanult: állami jó szándék és támogatás nélkül nem lehetnek életképesek.

A bankrendszer belföldi tulajdonlása persze mit sem változtat a pénzpiaci arányokon. Egy elvesztett háború, 40 év többletérték-termelésre, tartalékképzésre képtelen államszocializmus és egy be sem fejezett, megtört transzformációs folyamat után belföldön nincs, és nem is lehet elegendő megtakarítás, amely kielégíthetné a lakosság, a vállalkozások és a mindig éhes költségvetés hiteligényeit.

Bárkik legyenek is a közvetítők, Magyarország fejlődését, sőt szinten tartását is a “külföld” finanszírozza. Ennek árfolyam-kockázatait, azaz a belföldi és nemzetközi tőke- és munka-hatékonyság eltérésének kockázatát (hiába véli úgy az ország miniszterelnöke, hogy ez a hitelszerződések, vagy a kibocsátott állampapírok devizanemén múlik, és hiába nem figyelmezteti tévedésére a jegybank elnöke) valakinek kezelnie és valakinek viselnie kell. A belföldi hitelélet forintosításával ezt a kockázatot az MNB kezeli, az ország devizatartalékai (s ha egyszer nem lenne elég) az adófizetők terhére.

Matolcsy lefelé tart (fotó: hvg.hu)

Matolcsy lefelé tart (fotó: hvg.hu)

A betétgyűjtő- és hitelügynökséggé butított bankok pedig elhelyezhetik betéteiket az MNB-ben, igénybe vehetik a jegybanki refinanszírozást, nyereségességük pedig a tartalékképzési és refinanszírozási feltételek változásaitól függ. Viszont bízhatnak a jegybank védőhálójában, ha valamely külső okok, válság, vagy csak saját elvtelen, szakszerűtlen hitelezési gyakorlatuk miatt bajba kerülnének. “A jegybank mérlegével az MKB mögé áll” – ígérte Matolcsy.

Az MKB és a Budapest Bank megvásárlása csak díszítés az egység épületén. Helyesen mondta Orbán Viktor: “A kormánynak nem feladata, hogy bankokat üzemeltessen”, s ez felesleges is. A bankok vétele, eladása az adófizetők pénzéből és kockázatára végrehajtott alkalmi üzlet, legföljebb annyi jelentősége van, hogy az állam által kinevezett menedzserek, vagy az állam által kiválasztott új tulajdonosok többé-kevésbé az állam preferenciáihoz igazodva követhetik el hitelezési hibáikat.

Egy régi vicc csak egy újszülöttnek új. Az ellentmondásosan motivált és vezetett, lazán felügyelt állami bankok nélkül nem lehetett volna a 90-es évek elején ilyen tempóban szétkapni a kevéske közvagyont. Az MNB-ből kivált “nagybankok”, az első bankkonszolidáció főszereplőiként, csak az adófizetők félezer milliárd forintjából tudták helyreállítani fizetőképességüket. Ugyanebbe a helyzetbe kerülhetnek az MNB védőernyője alá igyekvők és kényszerülők. Függve az immáron ismét kereskedelmi banki funkciókat is ellátó, de facto banktulajdonos, a monetáris politikáért is felelős, mindeközben pénzügyi szervezetek állami felügyeleteként önmagát és a teljes rendszert felügyelő és szabályozó jegybank emlőin, egységesen.

Míg Orbán Viktor és Matolcsy György közös sajtótájékoztatót tartott Budapesten, az Orosz Föderáció Központi Bankjának talán sikerült 61 RBL/USD árfolyam körül stabilizálnia az öt hónap alatt értéke felét elvesztő orosz valutát. Ám a léc még rezeg. A védelem reménytelen kísérletei Oroszország devizatartalékai felébe kerültek és még jönnek az utórengések: az év végén esedékes adóbevételek reálértékének zuhanása, a bank- és cégmentő csomagok kényszere, a tőkeszökés és a hitelélet leülésének hatásai.

Vigyázó szemetek Moszkvára vessétek.