Van az úgy az ember életében, hogy semmi nem jön össze. Amikor Murphy törvénye (ami elromolhat, az el is romlik) saját határain túl is működik, és az is elromlik, ami tuti biztosnak látszik. Hát, úgy tűnik, most a Fidesz embereinek életében jött el ez az időszak.

Az elmúlt négy évben sokszor értetlenkedve néztünk egymásra: ezt meg merik tenni és bejön nekik? Azt meglépték és még mindig nem lázad fel a nép? Erre a durva lépésre sem háborodnak fel a nemzetközi szervezetek? Arra a húzásra sem léptetnek életbe szankciókat a szövetségesek?

Idén ősszel valahogy minden a visszájára fordult. Egy jól felépített kommunikációs trükk – a kitiltás kiszivárogtatása a kormánypárti sajtónak – cél: az amerikai belügyeinkbe való beavatkozás miatt indulatok szítása – az elmúlt idők legnagyobb korrupciós botrányához vezetett, pedig hol volt ez Horváth András nyílt kiállásához képest ugyanebben az ügyben?

A sokak által ellenszenvvel kezelt hipszterek kedvenc játékszerének tervezett megadóztatása nem a telekommunikációs multivállalatokat sújtotta, hanem akkora ellentüntetést eredményezett, ami a világsajtó címlapjaira röpítette az Erzsébet-híd képét. A felcsúti polgármester-választás eredményét esetleg megzavarni képes ellenjelölt időben jött balesete ugyan a „megbízható” régi győzelmével járt, de azóta egyre masszívabban terjednek a kétségek, ami a megrendelhető vadkanok hazájában nem is meglepő. Az arcát menteni szándékozó NAV-elnök Szabadság téri nagy égését sem fogjuk egyhamar elfelejteni. A tüntetéssorozat szervezői ellen a régi jól bevált karaktergyilkos kampány a kirobbantó Hír TV ellen fordult.

Semmi nem akar ezen az őszön összejönni.

És december elseje estéjén jött az újabb mélyütés: Putyin elnök bejelentette, hogy egyelőre (?) nem építik meg a Déli Áramlat gázvezetéket. Hiába volt a pávatánc, hiába volt a pincsivé alázkodás, ugrik az üzlet. (És az építkezésben részt venni tervezett magyar cégek bevétele.)

Egy csodálatos barátság vége? (fotó: MTI)

Egy csodálatos barátság vége? (fotó: MTI)

Azt írja Bayer Zsolt a Magyar Hírlapban, hogy a Déli Áramlat megfúrása az amerikai palagáz túltermelés számára történő piac biztosítását szolgálta, sőt már a Majdan lázadását is az a szándék szította, hogy Ukrajnát kiszakítsák az Európa zavartalan gázellátást biztosító rendszerből. A mű egyébként az aljas terv kudarcának megjóslásával jelent meg, mivelhogy Oroszországot még soha senkinek nem sikerült legyőznie. (A megjelenés dátuma december 2-a, egy nappal azután, hogy Putyin bejelentette a Déli Áramlat projekt leállítását. Murphy törvénye működik.)

Hát, itt vannak problémák.

1.) Az Egyesült Államok nem nagyon engedélyezi a palagáz exportját – ugyanis nincsenek tele vele (és nem is olyan olcsó kitermelni), egyedi tárgyalások eredménye, hogy egy-egy térségbe engedik a kivitelt. Most tárgyalnak a visegrádi négyekkel róla, lehet, hogy kapunk majd. Mindenesetre az ukrán ellenállás kirobbantását nem indokolják az amerikai palagáz készletek.

2.) Úgy tűnik, hogy az EU-nak mégiscsak sikerült megfékeznie Oroszországot: maga Putyin jelentette be, hogy nem építik meg a Déli Áramlatot az unió ellenállása miatt. Oroszországot ugyanis a saját területén nem sikerült soha megverni, támadó akció többször végződtek már kudarccal, ld. pl. Afganisztán.

3.) Persze, valójában csak úgy tűnik, hogy az EU ellenállása fékezte meg a Déli Áramlat projektet. Valójában a lezuhant olajárak miatti orosz pénzhiány volt az oka a visszakozásnak. (Lehet tippelni a paksi óriáshitel sorsáról is.)

De nem is volna értelme ilyen szaftos kis konteókkal foglalkozni, ha nem a Fidesz 5-ös számú párttagkönyvének tulajdonosa írta volna. Az alapító atya gondolkodása: az erő feltétlen tisztelete, a versenytől való rettegés, a fondorlatos hátsó szándékok és titkos akciók feltételezése, képet ad a szervezet logikájáról és működési módjáról.

Ez vezetett a törésponthoz. Az erőcsoportok alkujára épített politizálás bebuktatta a Kádár-rendszert, bebuktatta az MDF-et és az SZDSZ-t, de ennek számlájára írják a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásokon létrehozott új rendszer törékenységét, társadalmi beágyazottságának hiányát is. Az említett pártok hatalomgyakorlásuk során mind megérték ezt a szakaszt, amikor semmi nem jön össze, amikor a legjobb szándék, a legfényesebb ötlet is ellenük fordul. Most a történelem megint ismétli önmagát. (Magyarországon – úgy tűnik – ez elkerülhetetlen.)

Nem tudni még, milyen lesz a lefelé vezető út: hosszú-e, rövid-e, viharos vagy békés. Azt sem lehet még látni, mi jön a Nemzeti Együttműködés rendszerének hazudott rezsim után. De jó volna majd valami újabbal próbálkozni az erő-alapú „reálpolitizálás” helyett.

Kezdeményezések vannak: a Polgári Konzervatív Párt programot ír, meg is hirdette a fő pontjait, várja a hozzászólásokat. Az Ország Gyűlése Mozgalom szombatonkénti dzsemboriján mindenki mikrofont kaphat és elmondhatja a maga javaslatait. Klubokban – nemcsak a mienkben – folyik az együttgondolkodás, az alkotó vita az égető kérdések jó megoldásáról. Fontos időszakot élünk. Van esély rá, hogy megteremtsük egy jobban működő Magyarország alapjait. Tessék kimozdulni a családi asztal felett, baráti társaságban előadott filozofálgatásból! Vár az Óhazában az új világ.