Mivel – mint erről már esett szó – az emberben genetikailag meghatározott a közösség iránti igény, hajlamos a hasonlókkal közösséget érezni, a különbözőktől pedig idegenkedni, igaz, teljesen szubjektív, mit vagy kit tekintünk hozzánk hasonlónak és mit vagy kit különbözőnek.

Amikor valaki azt mondja: “Mi, férfiak tartsunk össze!”, vagy a férfiszolidaritásra apellál, a férfiakból egyfajta virtuális közösséget teremt. E közösség tagjait egyetlen ismérv köti össze, a nemük, miközben különböző nemzetiségűek, különböző korúak lehetnek, egyébként konkurensek az életben. E csoportban egyesülhet egy nő férje és szeretője, a gyilkos és az áldozat.

Mit is jelent hát a férfiak közössége? Azt, hogy sok-sok különböző, akár egymással kibékíthetetlen tulajdonságainkat háttérbe szorítva a köztünk fennálló egyetlen közös pontra, a nemünkre fókuszálunk, a némely férfitársunknál szimpatikusabb, kedvesebb, értelmesebb, kulturáltabb, ám ebben az egyetlen ismérvben tőlünk különböző nőkkel szemben. Hasonló kiszólásokkal már mindenki találkozott, nem taglalom tovább.

Van egy különösen közkeletű virtuális közösség, ez pedig a nemzet. A nemzet persze kicsit kilóg a fenti “csoportok” közül, hiszen míg mondjuk egy másik férfival semmi nem köt össze minket, a nemzetben a közös nyelv, kultúra, hagyomány és legendárium valóban jelent egyfajta közelséget, egyfajta “közöt” egymáshoz. Ugyanakkor, ha az ember tud néhány nyelvet, utazik, megismer más kultúrákat, ez a közösségérzet más nemzetekkel kapcsolatban is kialakulhat.

Én középkorú, heteroszexuális magyar (és némelyek számára teljesen felfoghatatlan módon ezzel párhuzamosan zsidó), nős férfi vagyok, aki ráadásul bölcsész, fehér bőrű, ínyenc, továbbá liberális (azaz széles határok között  minden, tőle a fenti ismérvekben különböző tulajdonság, értékrend iránt elfogadó). Mi alapján lehet fontossági sorrendet felállítani a fenti identitáselemek között? Ha bármit elveszünk belőle, az már nem én vagyok. Bárki lehet magyar, bárki lehet férfi, bárki lehet heteroszexuális, stb., de ÉN csak én lehetek, mert az identitás számtalan halmaz közös részhalmaza.

Következik-e mindebből, hogy közösséget kell vállalnom minden férfival, liberálissal, heteroszexuálissal? Ilyen követelménnyel még soha nem találkoztam. És minden magyarral? Na, ilyennel már igen. Miért? Mitől privilegizált a nemzethez vagy valláshoz való tartozás? Talán azért, mert a politika a történelem során e kettőt használta uralkodása legfőbb eszközéül, korábban a vallást, majd annak háttérbe szorulásával a nemzetet.

virtuális közösségA valóságossal szemben ezt a közösségformát azért nevezem virtuálisnak, mert a közösség csak látszólagos, valójában nincs. Nincsenek tagjai, senki nem lép be e közösségekbe, és (vagy éppen ezért) kilépni sem lehet belőlük. A kívülről hozzájuk tartozónak minősített egyéneknek nincs szükségképpen közös érdekük, egy külső ismérven kívül gyakorlatilag semmi közük egymáshoz. Ezek a közösségek leginkább hivatkozási alapul szolgálnak, helyettesítve a valódi érveket, valódi vitákat, valódi érdekegyeztetéseket.

Éppen ezért a különböző magyarságmércék, a “ki a magyar és ki nem az” típusú kérdések tökéletesen értelmetlenek, ahogy az ezeken történő megsértődés is.

A virtuális közösségeknek két fontos szerepe van az ember életében.

Sokan jobban szeretik egy közösség részének képzelni magukat, mint egy különálló (bár csápjait sok irányba nyújtó) egyénnek. Jobban szeretnek egy egység alkotórésze lenni, mint egység. Ezek az emberek örömmel oldódnak fel a nemzetben, szívesen választanak maguknak tekintélyeket, követnek politikust, professzort, valakit vagy valamit, amivel szívesen azonosulnak (értsd: a követés által azonosnak tekintik magukat vele). Gyakran nem saját gondolataik, értékrendjük határozza meg tetteiket, hanem a tekintély vagy csoport által diktált (vagy a tekintélynek vagy csoportnak tulajdonított) értékrend.

Az egyén tehát nem azt teszi, amit jónak tart, hanem amit egy magyarnak, heterónak, baloldalinak, XY-követőnek (szerinte) kell. Nem az ÉN-t, hanem a MI-t követi. Az ÉN adott, a MI-t – legalább virtuálisan – létre kell hozni. Tegyük hozzá, vannak köztük emberek, akik képesek félretenni egyéni érdekeiket valamely vélt vagy valós közösségi célért, és akik nélkül szegényebbek lennénk. Belőlük lesznek a hősök, a megváltók, a jótevők.

A virtuális közösség nagyon alkalmas közeget teremt azok számára is, akik vezetői és/vagy hatalmi ambíciókkal rendelkeznek, vagy akik saját véleményük mögé szívesen sorakoztatnak fel virtuális tömeget. Ők azok, akik soha nem azt mondják, “én ezt és ezt tartom helyesnek”, hanem a magyarság, a nemzet, a baloldal, a kereszténység, vagy valami egyéb, közelebbről meg nem határozott “mi” nevében lépnek fel, és manipulálják, befolyásolják az előbbi bekezdésben említett embereket. Mivel részben illetlennek számít egyéni érdeket képviselni, részben pedig kevéssé hatékony, közösségi igényként nagyobb súlyt lehet neki adni, ráadásul a csoport felment az egyéni felelősség alól is.

Az internet tele van olyan kommentekkel, amelyeknek szerzője valami virtuális közösség háta mögé bújva fejti ki véleményét vagy a cikkíró véleményével kapcsolatos ellenvetését, de nem egy olyan újságcikkre is emlékszem, amikor valamely párt egyik korifeusa egy adott politikai helyzet felvázolása során kitért arra is, mi híveik, választóik “kötelessége” ebben a helyzetben.

A virtuális közösség alapvetően “használati fogalom”, erről megbizonyosodhatunk, ha megfigyeljük, milyen ritkán fordul elő, hogy valaki a közösség érdekében tenni akar, jóval gyakoribb, amikor a közösség nevében követel.

Összefoglalásképpen fogalmazzuk meg a különbséget:

A valódi közösség valamely céllal alakul, a csatlakozás vagy kilépés egyéni döntésen alapul. A virtuális közösség egy közös tulajdonságra, jellemzőre épülő fikció: aki ezzel a tulajdonsággal, jellemzővel rendelkezik, azt az illető csoport automatikusan a tagjának tekinti.

Tehát az a csoport, amelyiknek tagjaiban az a közös, hogy a magyar hagyományokat ápolják, leírják, kutatják, valódi közösség, míg a “magyarság” egy virtuális közösség. A nők jogaiért harcoló csoport valódi közösség, a nők közössége virtuális.

Az írás első része itt olvasható.