“25 év alatt nem haladt semerre az ország” – hazudta a Közfelháborodás Napjának egyik budapesti szervezője, Nemes Balázs, mire sokan kiakadtak, hogyan lehet már ilyet állítani, meg eleve, hogyan képzelik ezek a fiatalemberek elmúlt negyedszázadunk kiiktatását, és ha erre van válaszuk, akkor nyilván azt is meg tudják mondani, mi lenne a kibontakozás útja, az új negyedszázad magalapozásának némely alapelve.

Én kérek elnézést, hogy ilyet elvárok Nemestől és szervező, felszólaló, CCCP-s pólós társaitól.

Természetesen semmi ilyen válasszal nem szolgálnak, sőt, még mi érezzük magunkat rosszul, ha ilyesféle elvárásokat támasztanának feléjük. A nyílt színi elmúlthuszonötévezés óta mindenesetre megkezdődött a maszatolás: aki az ilyet kifogásolja, az vagy csak bukott expolitikus lehet (mert Kuncze Gábor is köztük volt, az ATV-n), vagy pozícióit féltő, mai inkompetens ellenzéki politikus, esetleg DK-t és elmúlthuszonötévet kiszolgáló újságíró (mert Mihancsik Zsófia a Galamuson igen pontos látleletét adta ennek a dermesztő, újbalos Kossuth téri performansznak).

Pedig aki ilyen izét szervez közfelháborodás címén, az azért előbb kicsit nézzen már magába. Nem tudom, miért számít annyira valóságtól elrugaszkodott, irreális igénynek, hogy egy tüntető a) tudjon szervezni, b) tömegeket, rendőrséget kezelni, c) tudjon beszélni, d) legyen mondanivalója, azon túl, hogy “nem!”, végül e) ha lehet, véletlenül se legyen rajta CCCP-póló, merthogy sok millió meggyilkolt ember lelke szárad azon a pólón.

Lobogtatják, de abban sem hisznek (fotó: MTI)

Lobogtatják, de abban sem hisznek (fotó: MTI)

Nemes Balázs mindenesetre az egyszerűbb utat választotta: alig pár nappal a performansz után már hazudik a hazugságról. “Az elmúlt negyedszázad érdemeit természetesen nem vitatjuk el, csak jelezzük: ez nekünk kevés, többet vártunk. (…) Talán épp azért nem volt elég eredmény, épp azért nem elég jó még a demokráciánk, mert itt mindig mindenki várta a vezéralakot, azt, hogy majd jön valaki, és megmondja a tutit. Mi ezzel szemben nem hisszük azt, hogy nálunk lenne a bölcsek köve, csupán az önszerveződés fontosságára, a civil szerveződések erejére szeretnénk felhívni a figyelmet.”

Pedig aki szerint “25 év alatt nem haladt semerre az ország”, az nem ezt mondja, hanem azt, hogy a szocializmus óta itt semmi nem történt, nem voltak érdemek, nem alakult ki (bármennyire problémásan is) többpárti parlamentarizmus, nem működött itt hosszú évekig (bármennyire problémásain is) független Alkotmánybíróság, nem jártak jól nagyon sokan az új alapjogokkal, vállalkozási, gyülekezési, lelkiismereti, szólás- és egyéb szabadságokkal. Aki ilyet mond, semmit nem tud a rendszerváltásról, de nem is hisz semmiben, és ezt el is ismeri: “Mi nem kínálunk kész megoldásokat, mi nem utat mutatunk, legfeljebb az emberek dühének, csalódottságának katalizátoraként működünk.”

Jönnek az új nihilisták, akik nem hisznek semmiben (egyébként még a CCCP-ben sem), egybites érzületi komcsik, akik max. nemet mondanak, az igent nem ismerik, annyit tudnak, hogy dühös embereknek mikrofont adnak, katalizátor jelleggel, amúgy bocs, ők még fiatalok, ne várjunk tőlük semmit (a fiatalságkultuszról mint fasiszta alaptulajdonságról lásd Jonah Goldberg alapművét). Ha legalább tényleg anarchisták volnának, az némi politikai tudatosságot és szervezettséget feltételezne. De nem. És persze csőstül jönnek a balos megértő publik: ezek a fiatalok jót akarnak, hagyjuk őket, fő, hogy hangot adnak az össznépi dühnek, most ez a fontos. Oké, ez is, nyilván. De messze nem elég.

“Mihancsik Zsófia! Tisztelettel megkérdezném: most tényleg, de tényleg, mi a faszt akartok a négy év után először tömegeket megmozgatni képes fiatal néptribünöktől” – háborodik fel a Gépnarancs szerzője artikulálatlanul, és ezt a csapásirányt nyomja a kommunista Krausz Tamás is (ők azok, akik mindig örülnek, ha a nép felkel): “Ha Kuncze úr nem tudná, a fiatalok tudják, ez a 25 év vezetett oda, hogy egy új neofasiszta, antiszemita és cigánygyűlölő politikai erő emelkedhetett fel Magyarországon, amely legálisan berendezkedett a parlamentben Kuncze és Gyurcsány úrék kormányzása idején.” Véletlenül sem védve a szoclib kormányzások számos hátulütőjét, szögezzük le: nem “ez a 25 év” vezetett idáig, hanem sok minden azon belül. Meg kívül.

“…e változatosság is hozzátartozik a kontrollálhatatlan, ismert szervezeti formákhoz nem köthető ‘magyar ősz’ természetéhez. Vezetőnélkülisége, dinamikája, akárha titokzatossága miatt tűnik olykor félelmetesnek az erő” – írja a Népszabadság ifjú publicistája, pedig nem ez, hanem a (mindenkori) tömeg nemet mondó nihilizmusa a félelmetes. Kérdés: ilyen megértő volna-e a baloldali újságírás, ha vezetők nélküli, békés, mérges gárdisták és hungaristák tízezrei jelezték volna ily módon, hogy szívesen buktatnának kormányt? És ha az elhíresült pólón pl. egy III. Reich felirat virított volna? Csak kérdem, nem kell válaszolni.

“Az Orbán-rezsimet nem a népgyűlölő individualisták és a szép szónoklatok fogják megdönteni. Nem ez számít, hanem a nép elszántsága országszerte” – olvashattuk a Facebookon Bozóki András bejegyzését. Tényleg? Nem ez számít? Elszántnak az IS is elég elszánt, de talán nem ez a mérce (mondom ezt, még egyszer, úgy, hogy nagyon is boldog vagyok, amiért négy és fél év után tömegek végre tiltakoznak a rezsim ellen, még ha nem is mindig a megfelelő okokból – de erről majd máskor). És aki individualista, sőt, az individualizmust még számon is kéri, az népgyűlölő? Eleve, milyen szabadnépes szó ez?

“Márpedig tudtommal a Nép az úr és a politika csak az Ő szolgája: ha emberek százezrei tojnak a jelenlegi politikai elitre, akkor azért nem Ők a hibásak (…) a Tömeg dühös, ezt megmutatta, és egy dühös tömeget úgysem lehet nyavajgással otthontartani, legközelebb is menni fog” – vélekedik a khm, nem mindig differenciált Tuareg nevű blogger és térszervező, és ebben nem is az a baj, hogy a nyavalygás nem pontos jé, hanem hogy a nép nagy N, a tömeg pedig nagy T. A nép szava: a kollektíva szava, és akkor az és úgy helyes, amit és ahogy a Nép, a Tömeg akar. Egyszer esetleg lincselnek is? Az már túlzás, azt majd jól elítéljük a populista blogon.

Rohamosan terjed a semmilyen értéket nem valló, semmilyen eszmét nem ismerő, politikai gondolatban nem bízó generációs nihilizmus. Ennek egyik kulturális lecsapódása az az új magyar film, amelynek kapcsán az amúgy színvonalas baloldali blogon azt olvashatjuk: “…bele akarnak kényszeríteni bennünket az inges, nyakkendős, kiskosztümös valóságba. Amitől így, harminc felé is hideg ráz minket. És hisztériázva adjuk tudtukra, hogy mi akkor is elvisszük a lyukas pólónk, és csak azért is abban leszünk kinn, ha fene, fenét eszik is. ”

Pedig lehet, hogy ez kéne, drága fiatalok: kevesebb magyar művészfilmet nézni, eldobni a lyukas pólót, felvenni azt az inget és azt a kiskosztümöt, felnőni, dolgozni, elkezdeni racionálisan gondolkodni, felelősséget vállalni. Utána szívesen döntök veletek rendszert.

Addig, sajna, csak arc és identitás nélküli csorda vagytok, nem szabad emberek.