Akit az istenek meg akarnak büntetni, teljesítik a kívánságát.

 

Mindig elképesztő és ugyanakkor szívet melengető számomra, ha egy tankönyvi tétel igazolásával találkozom a való életben. Most egy ilyen történet következik.

Mi, a piacgazdaság hívei nem győzzük hangoztatni, hogy az igények, szükségletek, preferenciák sokszínűsége és gyors változása lehetetlenné teszi a kielégítésük bármiféle központi megtervezését, a korlátozottan rendelkezésre álló erőforrások a szabad kooperáció és csere útján oszthatók el a társadalom számára legelőnyösebb módon.

Azt is állítjuk, hogy minden beavatkozás ezekbe a bonyolult folyamatrendszerekbe csak ront a helyzeten és az optimálistól rosszabb kimenetet eredményez. De azt még mi sem állítjuk (csak reméljük), hogy a káros következmények visszahullnak a beavatkozó fejére.

A Magyar Közgazdasági Társaság évente rendez egy nagy többnapos konferenciát az ország valamelyik nagyvárosában. Ezt hívják Közgazdász Vándorgyűlésnek. A plenáris ülésekkel nyitó első nap után a másodikon szétválnak a résztvevők és különféle, párhuzamosan futó szekciókon vehetnek részt. Vannak népszerű, sok látogatót vonzó szekciók – ilyen a gazdaságpolitika, a fejlesztés, a pénzügy – és vannak kisebb hallgatottságúak is. Ezek közé tartozik a vállalkozási szekció. Pedig érdemes eltölteni itt némi időt, mert a szervezők gondosan úgy állítják össze programot, hogy a tudomány, az elmélet emberei mellett gyakorló vállalkozók is fellépnek, és megosztják cégük tapasztalatait a közönséggel. Mivel viszonylag szűk körű a hallgatóság, a légkör családias és őszinte. Mindig sokat lehet itt tanulni.

Idén nem jutottam el a Nyíregyházán tartott rendezvényre. A társaság honlapján ugyan meg lehet tekinteni az előadások ábráit, ez azonban soha nem adja vissza a részleteket. Így csak hónapokkal később jutottak el hozzám a vállalkozási szekcióban elhangzottak.

dohányboltDélután egy kelet-magyarországi, dohányiparban működő családi vállalkozás képviselője mesélte el, hogyan futott fel a magyarországi piaci részesedésük, majd lassult le a növekedésük. Bár a hazai értékesítés mellett sikeresen exportáltak is, úgy gondolták, lehet még belföldön is erősíteni, ha valahogy sikerülne visszaszorítani a jelenlévő nagy multi cégeket, amelyek nem engedik be a hozzájuk képest kis magyar vállalat termékeit az élelmiszerláncok polcaira. Ezért kezdeményezték a trafiktörvényt, abban bízva, hogy a koncessziós dohányboltok árui között nagyobb részesedést tudnak szerezni.

Ez meg is történt. Csak éppen a trafiktörvény bevezetése – az áruk beszerzési lehetőségének korlátozása és az árak emelése – azzal járt, hogy hatalmasat zuhant a hazai dohánykereskedelem teljesítménye. A legálisé persze, a csempészet, feketekereskedelem az felfutott. Így a kezdeményező cég árbevétele 30%-kal esett vissza a dohánykereskedelem átalakítása nyomán.

A pofon használt. Az előadás szerint már versenyszellemben keresik a kibontakozás útját: jövőképet, stratégiát alkotnak, beruháznak, fejlesztenek. És további terjeszkedést terveznek a külpiacokon. Ennyi a történet.

Éljen a szabad piac és a tisztességes verseny! Pusztuljon minden “lex haverok“!