A magyar gazdaság felemelkedésében szerintem kulcsszerepe van a kkv-knak, ezért is kezdtem még nyáron egy sorozatot kkv-sztorikból, kettő meg is jelent, a jelzett linkek alatt. A közélet aztán besűrűsödött, különösen az önkormányzati választások felé haladva, az aktuális események magukra irányították a figyelmet.

Mostanság viszont a NAV-nál alig van aktuálisabb téma, ezért néhány megtörtént esettel megmutatnám, hogy a NAV (lánykori nevén APEH), hogy bánik a kisvállalkozásokkal és az ún. “kisemberekkel”, miközben falaz (hivatalosan nem) a nagy áfa-csalóknak.

Kezdjük időrendben.

1. A nagy olajszőkítés és a nagy privatizáció idején, tehát még ’98 előtt, egy családi vállalkozás megszerzett egy benzinkutat. Egy normálisan unalmas országban itt véget is érne a sztori azzal, hogy addig árulták a naftát, amíg meg nem haltak. Nem így nálunk. Egyszer csak bekopogott hozzájuk két MSZP-közeli „vállalkozó”, hogy ők bizony megvennék ezt a benzinkutat. Nyilván eljött az ügyek összegereblyézésének ideje, és nem túl praktikus dolog, ha egy jól profitáló üzletágban túl sok semleges, független szereplő van.

Benzinkutasék, közölték, hogy ők bizony nem nagyon szeretnék eladni a vállalkozásukat. Akkor a két „vállalkozó” azzal az ajánlattal állt elő, hogy jó, de akkor az ő cégükön keresztül rendeljék az árut. Ez az üzlet meg is köttetett, azzal a feltétellel, hogy rendesen lepapírozott üzemanyagot hoznak. A mese itt is véget ért volna, de jött a kormányváltás, és vele az első Fidesz-éra. Ezúttal két Fidesz-közeli fiatalember kopogott be náluk, és egy sokkal konkrétabb ajánlatot tettek. Adnak a kútért 80 millió forintot, és ebből 20-ról szerződést is aláírnak, a többi zsebbe megy. Amikor benzinkutasék ebbe sem akartak belemenni, akkor fenyegetőzni kezdtek, hogy gondolják meg, mert nagyon rosszul fognak járni.

A fenyegetés beváltása hamarosan be is következett, méghozzá azáltal, hogy attól kezdve az APEH állandó vendég lett nálu . Ekkor még nem adták fel, a folyamatos vegzálás ellenére sem. Havonta kellett bevinni és bemutatni a bizonylatokat, mindent gondosan összegyűjtve, a számláktól kezdve a legkisebb blokkig. A történet fonala itt megszakadt számomra, csak annyit tudok, hogy ma már nem ezé a családi vállalkozásé a tárgyalt benzinkút. Happy end nincs.

Tanulság: Ezek az ügyek korábban is mentek, legfeljebb nem olyan szervezetten és profin, mint most. És az adóhivatal már akkor is bizonyos körök verőlegényeként üzemelt.

Rettegjen csak a kis rohadt polgár (fotó: hvg.hu)

Rettegjen csak a kis rohadt polgár (fotó: hvg.hu)

2. Belvárosi vendéglátóipari egység. A pincérnőt feketén foglalkoztatják, aki örül hogy van munkája egyáltalán, még akkor is, ha nyújtott műszakokban kell dolgoznia, és a túlórákat bizonytalanul, vagy sehogy nem fizetik. Hónapokig könyörög, hogy a megígért és halogatott bejelentett státuszt megkapja, eredmény nélkül. Egyszer aztán két vendégnek tűnő NAV-ellenőr, kiszolgálás után felfedi magát, és érdeklődik a pincérnő munkaviszonya felől. Ő, erre a helyzetre felkészítve, lojálisan a főnőkhöz küldi őket, közben abban reménykedik, hogy ezután biztosan bejelentéssel rendeződik majd a munkaviszonya.

A két ellenőr mintegy félórás megbeszélés után barátságosan és mosolyogva távozik, mintha mi sem történt volna. Nem is történt semmi, ami a szorgos pincérnőnk munkaviszonyát illeti, pusztán annyi, hogy néhány hónap múlva kirúgták. Happy end nincs.

Tanulság: Szót lehet érteni a NAV ellenőrökkel, de ez a legkisebbeken éppen nem segít. Ellenkezőleg.

3. Harmadik szereplő egy egyéni vállalkozó, aki nagyon gondosan fizeti az adóit, számláin inkább túlfizetés van, és még a késedelmi számláján is van egy kis pénz arra az esetre, ha véletlenül, mégis valamilyen késedelembe esne. Röviden, olyan ember, aki a hideg vizet is megfújja. Ennek ellenére összeszorul a gyomra, ha a NAV-tól levél jön. Miért? Mert tapasztalatból tudja, hogy bármilyen rendesen is csinál mindent, akkor is megtörténhet vele az alábbi vagy hasonló történet. Nyilván szándékosan van így kitalálva a rendszer. Rettegjen csak a kis rohadt polgár, érezze a nyakán a NAV jeges leheletét!

Mint tudjuk, az egyéni vállalkozónak év végén meg kell saccolnia, hogy mennyi lesz az éves bevétele, és annak megfelelően előre, december 20-ig, be kell fizetni annak adóját. Már ez is abszurd. Egy normális országban már ez sem fordulhat elő, de nálunk olyan nagy a költségvetés pénzéhsége, hogy nincs ideje kivárni, míg letelik az év, és a befolyt bevételből utólag megkapja az adót, hanem az még decemberben kell neki, „adj uram Isten, de azonnal!”.

De nincs itt vége a vegzatúrának. Megtörtént, hogy szerencsétlen vállalkozónak december 21-én bejött egy hónapok óta visszatartott nagyobb összeg egy régen elvégzett munkáért és hiába fizette be utána rendesen az adót a legközelebbi törvényes határidő előtt, a NAV több tízezer forintra megbüntette. Miért? Azért mert rosszul saccolt. Nem látott a jövőbe, nem érezte meg a hatodik érzékszervével, hogy az az összeg, több hónapos késés után pont akkor fog beesni.

Miért nem fizette be előre a be nem folyt összeg adóját? Azért mert, lehet, hogy további fél évet is késik a kifizetés, vagy lehet, hogy ki sem fizetik. Mert az alvállalkozók ki nem fizetésének és a körbetartozásoknak nagy divatja van nálunk. Mert ezt az állam nagyon lazán kezeli, ebben nagyon tehetetlennek mutatkozik. Pedig nem Holdra szállásról van szó. A románok például frappánsan megoldották az ilyen nem fizetéses problémákat, tehát itt is nagyon könnyen meg lehet oldani.

A kkv-k adóprésének szorítása, az nagyon megy, a korrupcióban partnerek, a tisztességes vállalkozások törvényes működési feltételeinek a biztosítása hagy még némi kívánnivalót maga után. Finoman fogalmazva.

Egy pillanatra álljunk meg, és képzeljük el, hogy mit gondolnak e történetek szereplői, amikor azt hallják az ügyészségtől, hogy a NAV-nál semmilyen korrupcióra utaló jelet nem találtak, a gazdasági miniszter pedig nem látja semmilyen indokát annak, hogy megvonja bizalmát beosztottjától, a NAV elnöktől.