Harkai Bulcsú Bánk nevű olvasónk ezt kérdezte október 20-án a Facebook oldalunkon: “A Kapitalizmus blog mikor értekezik már arról is, hogy lehetne a GDP-t csökkenteni – megmentendő a bioszférát és az emberiséget?” Az olvasó kérése akkor is fontos a számunkra, ha Geszti Péter arcát teszi fel profilképként. Persze, nem fogok a GDP csökkentés mellett érvelni, mert úgy gondolom, az emberiség és a bioszféra megmentésének útja előre és nem visszafelé mutat.

Már többször emlegettük itt a blogon Matt Ridley “A józan optimista” c. könyvét. Nyomatékosan felhívom Harkai és a hozzá hasonló nézeteket magukénak vallók figyelmét: el ne olvassák, mert súlyos sérüléseket okozhat a lelkivilágukban! Matt Ridley ugyanis igencsak megcáfolja azokat hype-okat, amelyek szerint a régi korok egyszerű élete volt ideális az emberiség számára, a tiszta környezetben, a növekedés kényszere nélkül voltunk boldogok.

Az ő gondolatmenetét lekoppintva: a fene sem akar olyan világban élni, ahol sötétedéskor a hátat görbítő kemény napi munka után, egy szál gyertya mellett eszi a család a kását, ahol az asszonyok tucatnyi gyereket szülnek (ha túlélik), de az apák két éves korukig a nevüket sem tartják érdemesnek megtanulni, mert nagy valószínűséggel úgysem érik meg a születésnapjukat. (Könnyű ám akkor utálni a gyógyszeripart és ellenezni a védőoltásokat, amikor körülöttünk mindenki beoltatja a saját kölkét, és így nem kell attól félteni a saját szemünk fényét, hogy elkapja a torokgyíkot, vagy a skarlátot.) Szép dolognak tűnik a nagycsalád, de megkérdezte erről valaki a sokadszülötteket is, akik azért léteztek, hogy saját családot nem alapítva agglegényként, vénlányként szolgálják az elsőszülött örököst és az övéit?

De hagyjuk a csúf múltat, amikor gépek helyett emberek szolgálták a tehetősek kényelmét! Ma sem ott a legrosszabb az élet, ahol magas az egy főre jutó GDP. Itt az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2008-as térképe az 5 évnél fiatalabb gyermekek körében a tisztítatlan ivóvíz, kezeletlen szennyvizek miatt bekövetkezett halálesetek gyakoriságáról:

1

 

De még számos adatot lehet találni arról, hogy a fejlett iparú országokban egészségesebbek, tovább élnek az ott lakók, mint a természet-közeli régiókban. Az emberiséget tehát biztosan nem a GDP csökkentésével lehet megmenteni: minél magasabb az, annál jobban élnek az emberek.

Még a jövedelemkülönbségek növekedése is úgy valósul meg, hogy a szegények életkörülményei is javulnak, ha lassabban is, mint a tehetőseké. De ez is csak az országokon belüli jövedelemkülönbségekre igaz. A sokszor elátkozott globalizáció az ezredforduló óta a hajdan elmaradott térségek számára nagyobb hasznot hajt, mint a fejletteknek. Ahogy a J.F. Kennedynek tulajdonított szólás mondja: a dagály minden csónakot megemel.

Az egy főre jutó GNI alakulása jövedelem szerinti ország csoportonként

(volumenindex, 1999 = 100)

2

(Forrás: Világbank)

Már csak az marad, hogy a földi életet mennyire veszélyezteti a gazdasági növekedéssel járó környezetszennyezés. Ez a kapcsolat sem egyértelmű. A világ 10 légszennyezéstől leginkább sújtott helye 2013-ban a Blacksmith Intézet és a svájci Zöldkereszt szerint: Norilszk, Dzserszinszkij (Oroszország), Csernobil (Ukrajna), Hazaribagh (Bangladesh), a Niger folyó deltája Nigériában, Abgogbloshie (Ghana), Kabwe (Zambia), Kalimantam és a Citarum folyó (Indonézia), egyik sem magasan iparosodott országban van.

A nagy szennyezéssel járó tevékenységek egyre inkább a fejlődő országokba vonulnak, ahol az autokrata államvezetés sokkal kisebb súlyt fektet a lakosság védelmére, mint a befektetőktől várható haszonra. (Ja, a gazdasági növekedés és a liberális demokrácia között is szoros kapcsolat van, ld. erről pl. Daron Acemoglu – James Robinson: Miért buknak el a nemzetek? c. könyvét.) Persze, erre az a válasz, hogy a gonosz gazdag országok odaviszik a mocskukat. Odaviszik, mert nem fognak olyan biztonsági beruházásokat megvalósítani, amire nem kényszerülnek rá.

Mondjuk, ez sem igaz minden esetben, a skandináv cégek például híresek arról, hogy külföldön sem engednek saját környezetvédelmi normáikból és a társadalmi felelősségvállalás más nemzetek nagyvállalatainál sem ismeretlen. De Kínában és a fejlődő világ sok országában nem is a külföldi befektetők, hanem a hazai – sokszor állami – cégek okádják tele méreggel a folyókat és borítják füstködbe a nagyvárosokat.

A gazdasági növekedés – ami előbb-utóbb demokratikusabb, az ország népét is tekintetbe vevő kormányzással is jár, különben lefullad – tehát épp a környezet fokozottabb védelmével jár. És itt nem csupán a nemzeti parkokról, természetvédelmi területekről és emissziós korlátokról van szó, hanem az olyan drágább megoldásokról, amelyek megakadályozzák a környezet rongálását. Gondoljunk csak az épületszigetelésekre, a hibrid és elektronikus járművekre, az újrafeldolgozásra, az új anyagokra és takarékos megmunkálási eljárásokra!

A gazdasági növekedés például egyre kevesebb többlet energia felhasználásával jár. És azt az energiát is sokféleképpen elő lehet állítani. Elmúltak már azok az idők, amikor egész erdőket kellett kivágni tüzelőnek (valamint hajó- és épületfának) és csak múltba merengő bolondok akarják visszahozni a szénerőműveket.

Energiafogyasztás / GDP
(energia: tonna egyenérték, GDP: változatlan dollár áron)

3(Forrás: Világbank és British Petroleum)

A zöld hype gerjesztői nagyon nemes, felelős és szociálisan érzékeny személyeknek képzelik magukat és mélyen lenézik a kapitalizmus híveit. De: aki a növekedés ellen lép fel, öntudatlanul is meglehetősen önző álláspontot képvisel, a verseny korlátozásában érdekelt csoportokét.

Az “Állítsátok le a növekedést!” jelszó valódi jelentése: nehogy már a sok csóró úgy akarjon élni, ahogy én! Áramot, tiszta vizet az afrikaiaknak? Kényelmes otthonokat az ázsiaiaknak? Még mit nem! Képesek volnának konkurenciát támasztani nekünk, így is alig tudjuk exporttámogatásokkal megvédeni tőlük a versenyképtelen mezőgazdaságunkat, még az iparunkat, szolgáltató szektorunkat is fenyegetnék? Innováljunk, legyünk kreatívak a vezető helyünk megőrzésért? Az erőfeszítést igényelne. Pusztuljon csak a sok fekete, sárga kölyök tiszta víz, hűtve tárolt élelmiszer, gyógyszerek nélkül! Terjedjen csak a fertőzés a zsúfolt kis lakásokban élők között! Egy-egy éhínség is belefér, tiltsuk a GMO élelmiszert, mert még jóllaknának és veszélyeztetnék az elért pozícióinkat.

Hiszem, hogy mi, akik a vállalkozásban, a szabad kezdeményezésben, a folyamatos technikai és társadalmi innovációban látjuk a jövőt, semmivel sem vagyunk rosszabbak a sötétzöldeknél. Nem vagyunk azonban olyan nagyképűek, hogy azt higgyük: mi formálhatjuk a bolygónk ökoszisztémáját. Szerintünk az jóval nagyobb és bonyolultabb rendszer annál, járja a saját fejlődési útját, aminek mi csak része vagyunk. A mi dolgunk az, hogy alkalmazkodjunk hozzá és változásaihoz.

És erre nem az állami szabályozás, rendeletek, tiltások rendszere lesz alkalmas, hanem az alkotó ember, aki megtalálja a felmerülő – az előre látható – problémákra a megoldást. Ha hagyják. Ha nem, akkor van egy újabb megoldandó problémánk. Azzal is foglalkoznunk kell.