“Az internetadót ebben a formában nem lehet bevezetni” – vette ki a szelet az utcán hömpölygő tízezrek vitorlájából (képzavar) a miniszterelnök, amiből remélhetőleg mindenki számára nyilvánvaló, hogy a netadót nem elfelejtik, csak elhalasztják. Éspedig a netadóról szóló “nemzeti konzultáció” utánra, azon ugyanis előbb “választ kell kapnunk arra a kérdésre, hogy az interneten keletkező hatalmas extraprofit hova lesz, és nem lehetne-e annak egy részét itt tartani Magyarországon, és bevonni a költségvetésbe”.

Ilyen egy igazi nemzeti konzultáció: csak válaszolni lehet, a kérdés megfogalmazásába beleszólni nem. Most őszintén, milyen válaszok jöhetnek egy ilyen kérdésre?

Mindenki tudja, hogy az idegenszerű nagy multik, azok nyelik le a “hatalmas extraprofitot”, azonnal kiviszik az országból, holott itthon kéne tartani, az az igazi, amikor a laptop asztalánál mind egyaránt foglal helyet. Na és hogy tartjuk itthon azt a gigaprofitot? Internetadóval, legfeljebb átkereszteljük “Nemzeti Szélessávú Wass Albert Esélyteremtő Programnak”, és máris meg van szavazva. Merthogy “nem vagyunk kommunisták, nem az emberek ellen kormányzunk, hanem az emberekkel közösen kormányzunk.”

orban- statecrime.org

(fotó: statecrime.org)

Nem-e? A NER balról előzi a Kubai Együttműködés Rendszerét. A hvg.hu birtokába egy olyan brutális magántulajdon-, multi- és egyéni fogyasztó-ellenes tervezet került, ami ellen nem tízezreknek, hanem egész régióknak kéne utcára vonulniuk. A tervezet ugyanis

“..elrendelné a boltok zömének vasárnapi zárva tartását, a külföldi hipermarketek által alkalmazott ingyenes buszjáratokat is betiltaná, és rendelkezhetne arról is, hogy két évnyi veszteséges működés esetén kötelező lenne felszámolni a bolthálózatot. Nehéz nem észrevenni, hogy a lapunk birtokába került tervek szerint január és március elsején életbe lépő módosítás-salátából a nemzeti kereskedelmi hálózatok jönnének ki igen jól.”

Nahát, ez utóbbin külön meg vagyunk lepve: a célcsoport természetesen az Auchan, a Tesco, az Aldi és a Spar, miközben a CBA és a COOP a kivételek, őrájuk más, komoly feladat hárul: az álcivil, kormánypárti CÖF-fel együtt hamarosan korporációkba szervezik a vidéki termelőket, hogy egyfajta termelői-fogyasztói egységfront, ez a szocialista kisgazda rémálom dominálja a vidék gazdaságát.

A javaslat egyrészt azért az arcátlanság teteje, mert a nálunk százmilliárdokat befektető, nagy, kényelmes üzleteket, utakat, tereket építő nyugati cégeket bármikor kinyírható kísérleti laborállatoknak tekinti. Mire kiderül, hogy a kísérlet nem vált be, az állat elpusztult, mindegy, van másik. De nem, valójában nem lesz másik. Ezek a cégek a saját profitjukért és miértünk vannak itt, a kettő egymástól elválaszthatatlan.

Ennek a régi, anno még teljes joggal kilőtt kereszténydemokrata javaslatnak a felmelegítése azért is az arcátlanság teteje, mert szétválasztja a cégek és a mi érdekeinket: mintha a mi érdekünk volna, hogy ne tudjunk vasárnap vásárolni. Mintha a mi érdekünk volna, hogy a brit és a francia cég leállítsa ingyenes buszjáratait (amik kit is zavartak? És mi is a helyzet a Békemenetre buszoztatott széles dolgozói tömegekkel, hm? Az nem “tiltott közvetlen reklám”?). Mintha a mi érdekünk volna, hogy két év veszteséges működés miatt egyszerűen bezárják ezeket a bolthálózatokat. Hogy mi van?

Két év? Dolgoztak ezek az emberek már rendes, piaci munkahelyeken? Hol élnénk, ha mindent bezárnánk, ami két év alatt sem nyereséges? És nem véletlenül az állam erőszakos, a magángazdaságba beavatkozó szabályai miatt szívnak ezek a cégek annyira, hogy akár évekig is veszteségesek? És mióta az állam dolga arról dönteni, hogy magáncégek tulajdonosai hogyan határoznak a helyi hálózataikról?

Most arról nem is beszélve, hogyan jönnek ahhoz, hogy bármilyen ürüggyel (kereskedők védelme, dolgozók védelme, egészségünk védelme, családok védelme, a templomok látogatottságának növelése stb.) beleszóljanak a mi saját, egyéni fogyasztói döntésünkbe, ami csak ránk (és a minket kiszolgáló cégre) tartozik? Már ha piacgazdaságról beszélünk.

Még egyszer: máshol is létezik represszív nyitvatartási politika a két legreakciósabb társadalmi szervezet, a szakszervezetek és az egyházak nyomására, de ilyen, ebben a formában, a világon nincs. Az állam a) színtiszta kommunista módon cselekszik, és b) mélyen kommunista (egyén-, fogyasztás-, piac- és versenyellenes) eszméket helyez át a gyakorlatba. Népnevel, társadalom-mérnökösködik: a család ne ezt tegye vasárnap, hanem azt. Tízezreket rak az utcára – ezeket a munkatársakat hamarosan a sikeres állami közmunkaprogramokban látjuk viszont. Vagy külföldön.

Az egyelőre visszaszívott netadó tízezreket vitt az utcára. Egyelőre várjuk, hogy ez a legújabb őrület is elérje a dolgozó nép ingerküszöbét.