Le merem fogadni, hogy a legközelebbi Ipsos- és Medián-felmérés még mindig toronymagas Fidesz-vezetést mutat majd, pedig az amerikai kitiltási botrány, megspékelve a kiváló időérzékkel nyilvánosságra hozott internetadóval (amelyek szerintem nem kioltják, inkább erősítik egymást) minden más kormánypárt esetében a népszerűség azonnali és látványos zuhanását hozta volna magával.

Már persze akkor, amikor az illető kormánypárttal szemben volt komolyan vehető alternatíva, és ismerjük el, a Fidesz ellenzékben (kevés kivételtől eltekintve) sikeresen tüntette magát fel komolyan vehető alternatívának, mert egyetlen alkalmat sem szalasztott el, hogy az aktuális kormány bénázását kommunikációs szempontból a végsőkig kihasználja.

(fotó: Túry Gergel,y, hvg.hu)

(fotó: Túry Gergely, hvg.hu)

Ilyen alternatíva, illetve azt megszemélyesítő arc jelenleg, mint köztudott, nincs az ellenzéki oldalon. Mégis, abból a szempontból, hogy a Fidesszel szemben egy politikai erő hitelesen léphessen fel, és használhassa ki a kormánypártnak a kapzsiságából és valójában krónikus hozzá nem értéséből szükségszerűen keletkező népszerűségvesztését, az ellenzéki erőt megjelenítő személyiség csak másodlagos.

Először a mondanivalót kell tisztázni, mégpedig elvi alapon, majd következetesen képviselni (kerülve például a Pásztor Albert-féle kitérőket).

Szerintem az ellenzéki politikai mondanivaló nem az úgynevezett “baloldali értékekből” (akármit jelentsenek is ezek), hanem a következő elemekből kellene, hogy álljon:

– A Magyar Köztársaság (!) elkötelezettségének megerősítése az emberi méltóság feltétlen tiszteletén, a jog uralmán és a szabad versenyen alapuló nyugati értékrend és szövetségi rendszer mellett;

– ebből következően a jogállamiság helyreállítása;

– az állami funkciók felülvizsgálata, az állami kiadások csökkentése érdekében, ennek keretében egyes, ma az állam által ellátott funkciók (oktatás, egészségügy, nyugdíj) esetében az öngondoskodás ösztönzése;

– a szociálpolitikában a rászorultsági elv következetes érvényesítése (ami éppen, hogy a mainál több forrást lenne képes juttatni azoknak, akik valóban rászorulnak, hiszen azoktól venné el a őket, akik nem szorulnak rájuk).

Amerikában is ritkaság: séta a kapitalizmusért

Természetesen ezekhez a célkitűzésekhez kétharmados többségre van szükség, ami azt is jelenti, hogy ennek a majdani ellenzéki politikai erőnek szívós, országjáró aprómunkával kell meggyőznie a választókat arról, hogy a nyugati értékek elfogadása az egyetlen út a nyugati életszínvonal eléréséhez, és az a hazaáruló politika, amelyet az Orbán-kormány jelenleg Magyarország Oroszországhoz kötésével művel, csak leszakadáshoz, hazánknak ismét a vesztes oldalra sorolásához, a mindennapokban is egyre nehezebb (mert kiszámíthatatlanabb és szegényesebb) élethez vezet.

Ezen elvi megfontolások következetes érvényesítése nélkül bármely ellenzéki politizálás megmarad az újraelosztás (osztogatás) valamilyen fajtájának képviseleténél, amiről egyrészt bebizonyosodott, hogy politikailag sikertelen (főleg a Fidesz gátlástalan szociális demagógiájával szemben), másrészt szükségképpen vállalhatatlan ígéretekre (“elkúrásra”) kényszerít.

Ha a magyar politika megmarad az újraelosztásról szóló ígéretek versenyénél, akkor egyre többen fogják külföldre költözésükkel kinyilvánítani, hogy ennek finanszírozásában nem hajlandók részt venni (nem beszélve a távozó vagy eleve ide sem jövő vállalatokról). Akik pedig itt maradnak, és megelégednek vele, saját dédunokáik jövőjét is megeszik.