A Kapitalizmus blog Facebook-oldalán már idéztük az amerikai nagykövetség beutazási tilalmat magyarázó közleményének egy fontos részletét. Bővebben:

A korrupció kezeléséhez a fékek és ellensúlyok egészséges rendszerére, valamint átláthatóságra van szükség. Az amerikai kormányzati akció nem Magyarország-specifikus, hanem része annak a fokozódó amerikai erőfeszítésnek, amellyel a korrupció, a jó kormányzást, az átláthatóságot és a demokratikus értékeket alapjaiban veszélyeztető akadály ellen harcolunk.
Az USA Külügyminisztériumának Korrupcióellenes Programja értelmében a korrupció veszélyezteti a fejlődést és a jólétet. A korrupció veszélybe sodorja a világpiacok integritását, a politikai rendszerek stabilitását és a nemzetközi közösség biztonságát. Gátolja a szabadság és a demokrácia elősegítését célzó erőfeszítéseket, akadályozza a gazdasági növekedést és a külföldi befektetést, elszívja az energiát az innovációtól és a versenyképességtől, valamint a vállalkozói és technológiai fejlődés stratégiái elől.

Mit akadályoz, mit veszélyeztet tehát a korrupció? Még egyszer, tételesen:

1. A jó kormányzást.
2. Az átláthatóságot.
3. A demokratikus értékeket alapjaikban.
4. A szabadság és a demokrácia erősítésére, kiterjesztésére irányuló erőfeszítéseket.
5. A gazdasági növekedést.
6. A külföldi befektetést.
7. Az innovációt.
8. A versenyképességet.
9. A vállalkozói és technológiai fejlődést.

Ahogy régen az úttörők 12 pontját (“ahol tud, segít” stb.), én ezt a kilencet függeszteném ki kormányhivatalokban és más, üzletekről döntő munkahelyeken.

A magyar politizáló közvélemény mélyen meg van győződve róla, hogy a korrupció (“mutyi”, “lopás”) egyszintes erkölcsi kérdés, valamifajta erkölcsi betegség, aminek vannak hordozói, és nem kell mást tenni, mint ezeket leleplezni, majd kiiktatni a közéletből, de legalább a hatalom közeléből, és akkor minden jóra fordul.

Emlékeztetnék a 2002 és 2010 közötti időszak populáris ideológiai vezérszólamára, miszerint “ezek (a komcsik) lopnak” (miután ugyanők kiirtottak százmillió embert), továbbá “lenne pénz mindenre, ha el nem lopnák”. A teendő az, hogy elvegye a komcsiktól a hatalmat egy olyan társaság, amelyik nem irtott ki százmillió embert, tehát erkölcsös, tehát nem lop. Oh wait.

A fideszista propaganda e nyolc évben rászoktatta az anarchobalos, antikapitalista ellenzéket – Fideszen belül és kívül – a korrupcióleső üzemmódra. Rá is segített – médiája és államapparátuson belüli emberei segítségével -, ügyeket kreálva és létező ügyeket felfújva vagy követhetetlenné torzítva (Sukoró, illetve BKV és környéke). A hatalom – ha nem a Fidesz kezében van – arra jó, hogy báncsa a népet,

A “lopás” azonban a hatalomváltás után is folytatódott. A következő tipikus reakciókat láthattuk:

1. Ha a mieink lopnak, az nem számít, nálunk ez a dolgok rendje, magyarok volnánk, vagy mi a szösz. “Narancssárga itt az emberek vére,”

2. Döbbenet és felháborodás, hát én ezt nem gondoltam volna, hogy ez ugyanolyan maffia, mint a komcsik. Ehhez az kell, hogy 2010 előtt a döbbenő és felháborodó féloldalasan vak lett légyen. Lásd Ángyán professzor esetét.

3. Végül: a remény reménytelen(ül ostoba) továbbélése. Azok, akik 2010-ig mindenestül elhitték a hol jogos, hol manipulált, hol hazug (tehát az igazságot elértéktelenítő, mert a hazugsággal egybemosó) “mutyiellenes” agitációt, azóta is egyenes összefüggést látnak a kormányzók erkölcsi romlottsága és szükségeszerű bukása, illetve az agitáció hevessége és a bukás mértéke között. Észre sem veszik, hogy egy mérnöki átgondoltságú propaganda eszközei voltak.

Ezért mindétig bíznak abban, hogy “csak fel kell nyitni az emberek szemét”, és a leleplezések mennyisége egyszer átcsap minőségbe, vagyis “az emberek” ugyanúgy meg fogják utálni a fideszes hatalmat is a korruptsága miatt , mint a gyurcsányistát. Nos, lehet (biztosnak korántsem biztos), de abból semmi jó nem származik. Utalnék arra, hogy akár a 2010-es, akár a 2014-es választás előtti korrupcióellenes mozgalmakból melyik ellenzéki erő húzta a legtöbb politikai hasznot.

Az a szemlélet, hogy a korrupció = lopás, tehát valláserkölcsi értelemben vett bűn, amelynek konkrétan körülírható áldozatai vannak, és amelynek hatása megszűnik a bűnös leleplezésével és kizárásával, tökéletes harmóniában van azzal a Magyarországon kirívóan népszerű nézettel, hogy a gazdaság nulla összegű játszma: nekem csak úgy lehet jobb, ha neked rosszabb.

Goodfriend ügyvivő viszont egy másfajta értékrendű országból, másfajta hétköznapi és gazdasági kultúrából jön, ahol a még a baloldalon is, még az egyenlőtlenség miatti permanens felháborodás ellenére is tudják, hogy a gazdaság egészséges állapota a technológiai innováción és vállalkozási szabadságon alapuló növekedés. Ilyen országban érdemes befektetni, ilyen országot lehet jól kormányozni. A korrupció pedig a gazdasági szabadság, vagyis a gazdagodás szabadsága ellen hat. A gazdagodás pedig nem a más kárára való gazdagodást jelenti, hanem a mások jobb életminőségéből szerzett hasznot.

Nem véletlenül használja a közlemény a “lopás” helyett az “elszívja az energiát” kifejezést.

Magyarországon a zöm – a vállalkozók zöme is – mostanra fásultan belenyugodott, hogy a piacon, versenyben, ötlettel csak nagyon kis eséllyel lehet előbbre jutni, továbblépni a “dolgozom, hogy dolgozhassak” napi küszködésén. Gazdagodni monopolhelyzetben lehet – de az keveseké, s politikailag jól kell feküdni hozzá – vagy valami pályázat megnyerésével, de ahhoz is jól kell feküdni, és a pályázatok egyre nagyobb része le van lefutva.

Viszolyogva írom le a megnyomorított magyar gazdasági észjárásról tanúskodó, nyálkás “mutyi” szót a romlást, romlottságot jelentő korrupció helyett, de csak a felismerhetőség kedvéért: miből is lettek nálunk a legnagyobb botrányok? A “földmutyiból”, a “trafikmutyiból”. Most már a növényolaj-áfacsalásról is tudunk. Ez is mutatja, meddig terjed a korrupt elit gazdasági fantáziája. Nem tovább a nulla összegű játszmában hívő népénél.  Állami tulajdonban lévő (véges mennyiségű) föld leosztása. Politikai hűbéresek honorálása egy (csökkenő keresletű) élvezeti cikk államosított kereskedelmével. Iparági verseny lehetetlenné tétele egy alapvető (rugalmatlan keresletű) élelmiszer csaló kereskedelmének állami elnézésével.

A föld hatalmi szempontok szerint újraosztásából, a dohány- és étolajkereskedelemből a legszegényebb afrikai országokban is problémák lehetnek. Sőt, ott lehetnek igazán problémák. Ha csak olyan ellenzék van, amelyik nem veszi tudomásul, hogy a korrupció a legnagyobb kárt a gazdasági szabadság rombolásával okozza, feltételezi viszont, hogy a gazdagodás lehetősége és a szabadság kizárják egymást – akkor megállíthatatlanul süllyedünk Zimbabwe felé.

Kiemelt kép: Facebook.