Újra nyert a párt, bebizonyítottuk, hogy csak ránk van szüksége a zembereknek, csak mi vezethetjük el őket az ígéret földjére. De tényleg ez történt? Tényleg azt tükrözik a számok, ahogy lefordítják őket?

Azt senki sem várta Veszprémben, hogy óriási változások jönnek, mert igazából nem is tudtuk, hogy választások lesznek, hisz a Hazafias Népfront Fidesz óriásplakátjain kívül nem láthattunk kampányt. Na persze, voltak a városi hetilap helyi Obersovszky-díjas szerkesztője szerinti sikeres utcafórumok (helyenként akár 8 emberrel), volt Várkert Bazárhoz hasonló avatás, és volt a szokásos “4éventeleereszedünkazemberekhez” című teleregény is. Nálunk ma ezt hívják kampánynak.

Meg kell vallanom őszintén, hogy engem nagyon érdekelt volna, mit is akarnak a nagyobb pártok jelöltjei, ezért tettem egy suta kísérletet arra, hogy beszélgessek velük. Meghívtam őket egy vacsorára, de polgármester urunk (mármint az igazi, nem az, aki amúgy épp most lesz biztos, de még nem biztos) udvariasan elhárította a meghívást, mondván, ő inkább a családdal tölti az estéit (ezzel az indokkal egy nyugati politikust kiröhögnek kampányidőszakban). A baloldal jelöltje jött volna, a zöld baloldal csak akkor, ha a polgármester is jön, a Jobbik meg nem válaszol civil szervezetek megkeresésére.

A vacsi elmaradt, pedig olyan szívesen megnéztem volna egy kis vitát, kardcsörtét vagy bármit, amitől egy kicsit is jobb lehet ez a város. (Bevallom, szeretem a politikai vitákat, egészen azóta, hogy 2000-ben volt szerencsém megnézni a Cheney-Lieberman alelnökjelölti vitát Amerikában. Hihetetlen volt magyar szemmel az az intellektuális összecsapás. Talán itthon utoljára a ’91-es Kónya-Pető vita volt ilyen. Nem ma történt.) Szóval vita nem volt, kampány sem nagyon, hisz a Fidesz tisztában volt azzal, hogy elég a saját szavazóbázisát mozgósítani, hogy meglegyen a győzelem.

Porga Gyula: csak úgy nem vacsorázik

Porga Gyula: csak úgy nem vacsorázik (fotó: vehir.hu)

Na de milyen is ez a győzelem? Nézzük a számokat: Veszprém város 47.653 választásra jogosult polgárából csak 9133-an szavaztak Porga Gyulára (négy éve 2399-cel többen, azaz elvesztette szavazóinak több mint 20%-át). Ez azt is jelenti, hogy 38.520 polgár másra szavazott, vagy teljesen letojta, hogy ki lesz a vezér, hisz úgyis mindegy. De tényleg mindegy?

Mi lehet az oka annak, hogy 38.520 ember nem megy el, vagy nem rá szavaz? Hisz sikerektől hangos a Veszprémi Kurír vagy 7 Nap vagy mi a fene, képviselőinket mindig mindenhol meg lehet találni (ez tényleg igaz, hisz a Löwen elleni múlt heti kézimeccsen majdnem mind ott szorongott a VIP-ben, hogy lássa őket a nép).

Talán azért volt ekkora az apátia, mert az értelmesebbje látta: tök mindegy kire szavaz, a kormányzati zsarolás olyan mértékeket öltött, hogy az emberek féltek elmenni, hisz az nem jó a városnak, ha nem kap semmit. És ezzel el is érkeztünk oda, ahol az a bizonyos kutya el van ásva. Ma Magyarországon nincs önkormányzatiság, csak államtól való függés. Nincs Veszprémben sem felelős gazdálkodás, nulla a transzparencia (nem véletlen végzett a város egy nemrégi összehasonlító tanulmányban utolsó helyen abban, hogy mennyire törvénytisztelő az önkormányzat), de vannak bábok, akiket nagyon jól lehet mozgatni.

Egy fideszes barátom (mert nekem olyan is van) mondta nekem pár nappal a választás előtt, hogy olyan a hívő Fidesz-szavazó lelke, hogy bárkire, vagy bármire szavaz, ha az az ukáz. Nem mérlegel, és még véletlen sem gondolkodik. Képes akár egy pohár vízre is szavazni, vagy olyan valakire, aki még csak most jött ki az iskolapadból, az égvilágon nem rakott le semmit az asztalra, de érezte a párt bizalmát.

Erre Veszprémben tökéletes példa volt a 12. körzet (pedig a 12. körzetekkel nem szabad viccelni, ezt már tudjuk az Éhezők viadala óta). Hiába voltak itt is felettébb látványos mutyik, a zemberek inkább becsukják a szemüket, várják a rezsicsökkentett csekkeket, a híreket a szemét bankokról, és ami fontos: nem szavaznak. Az én interpretációmban egyrészt az alternatíva hiánya miatt, de másrészt a félelem miatt is. Ha a 47.653 választásra jogosult veszprémi a szívére teszi a kezét, hánynak van ismerőse, akinek a munkája függ a rendszertől, akinek valamelyik családtagja már a haldokló nyugaton keresi a kenyerét? Szinte mindenki tud ilyen emberekről. Akkor meg miért is ugassunk bele a politikába? Azért, hogy én legyek a következő, aki elveszti a munkáját, vagy akinek elmegy a gyermeke? Dehogy!

De akkor mit lehet tenni? Ezt már Vincent megírta, ennél jobbat én sem tudok. És kikre lenne szüksége ennek az országnak? Ezt meg én írtam meg. Azóta is ezt gondolom. És hiszem, hogy valamikor eljön az az idő, amikor nem úgy lesz teljhatalma egy városvezetőnek, hogy csak a felnőtt lakosság 19%-ának a támogatottságával bír, hanem talán lesz egyszer egy olyan konszenzus, ami megteremti azt, hogy tényleg büszkén mondassuk: Ez Veszprém!

Kész Zoltán
A szerző a Polgári Platform elnöke