Csak könnyedén, lazán.

A Helyi Téma című Fidesz közeli kiadvány Budapest, XIV. kerületi mutációja ezzel nyit a címlapon: “Világhódító útjára indul a kürtőskalács.” Honnan? A városligeti Vajdahunyad várából, ahol október 10. és 16. között ismét megrendezik a kürtőskalács-fesztivált. (Az ő helyesírásukkal: Kürtőskalács Fesztivált.)

Az első kérdés, amit a rendezvényigazgatóhoz intéznek, a következő: “Miért tartják fontosnak, hogy a kürtőskalács hungarikummá váljon?” A válasz az, hogy a kürtőskalács is olyan érték, amiről a világon mindenütt felismernék, hogy magyar, ha hungarikummá válna. (Nem tudom, sikerült-e valahogy elhárítani azt a nemzeti összefogásunkra oly veszélyes kezdeményezést, hogy a Nemzetközi Kürtőskalács Szaktestület romanikumként jegyezze be a sodrófán sült tésztát.)

Hogy a felismerés miért biztos, és ha megtörténik, attól hogyan lesz nekünk jobb, azt a rendezvényigazgató nem részletezi, Talán mert az ördög a részletekben lappang.

Kiderül, hogy ez most más lesz, “mint a hasonló gasztrofesztiválok”. (A műfajról és a hungarikumsággal való kapcsolatáról Uj Péter adott plasztikus elemzést a Népszabadságban.) Miben más? Abban, hogy “itt nem az egyes kürtőskalács-készítők mutatkoznak be termékeikkel”. A rendezvényigazgató nem várja meg a kérdést, hogy akkor kicsodák, hanem látszólag egész másról beszél: “Mi arra fektetünk hangsúlyt, hogy az érdeklődők mindent meg tudjanak (így!) erről az egyszerre hagyományos és megújulásra képest modern finomságról.” Azért látszólag, mert a mondatban benne van a válasz, csak érteni kell.

kk3

Előbb ismerjük meg a rendezvény hármas célját: megszüntetni azt a rendezvényigazgató szerint elterjedt tévhitet, hogy a kürtőskalácsra karácsonyig kell várni, megismertetni az emberekkel az otthoni kürtőskalácssütés technikáját, és bemutatni sok olyan változatot, ami máshol nem kapható, például a “Kürtős Csapágy” nevű modellt vagy az aszaltszilvásat.

Most visszatérhetünk a fenti mondat finomelemzéséhez. Tehát vagyunk “mi”, akik szerint a kürtőskalács magyarságának megismertetése nemzeti érdek, és eme nézetünk kifejtéséhez a Fidesz közeli lap főhelyén kapunk fórumot (reklámköltség nélkül). Feladatunk az, hogy az anarchikus kürtőskalács-piacon, amit a kis naiv fogyasztók tévhitei és a karácsony előtt ritkán sütő vállalkozók tunyasága jellemeznek, kijelöljük (“lefektessük”) a hangsúlyokat.

Arról, hogy ez a hangsúlyfektetés a gyakorlatban hogyan történik, irodánk kürtőskalács-dílerétől kaptunk tájékoztatást. Egy úrtól, aki egész évben (két ádventi vásár között is) járja a környék irodaházait nagy, kerek kosarával, és árulja hengereit. Valahol egy Pest környéki faluban lesütik, aztán bepakolják a furgonba. Fizetnek rendesen minden adót, és nyugi, hatóság, van egy ilyen kézi számlacsinálójuk, nem fekete az üzlet.

Az úr káeftéje a legutóbbi kürtősfeszten még részt vett, de a következő tapasztalatai voltak a hangsúlyfektetéssel: hat-nyolc meghívott – értesülése szerint – ingyen kapott standhelyet a szervezőktől.  (Megbízható forrásokból származó frissített információnk szerint nem is hat-nyolc, hanem egy cég áll a mostani fesztivál mögött: a Vitéz Kürtős, amely egyebek közt feltalálta a gluténmentes kürtőskalácsot is. ) A többieknek, be nem avatottaknak olyan horribilis bérleti díjat kellett fizetniük, hogy akkor is buktak volna, ha percenként adnak el egy kalácsot. Márpedig ez nem megy, mert nincs ennyi látogató és ekkora gyomorkapacitás. Majd miután mind buktak, szúrópróbaszerűen többeknél tiszteletét tette a NAV.

Így lesz a kürtőskalácsból nemzeti nagyságunk hírvivője a világban, és így valósulhat meg a rendezvényigazgató vágya: “Nagyon szeretnénk, ha ennek a finomságnak méltó ünnepe lenne, bízzunk abban, hogy egyszer október 10. a Kürtőskalács nemzetközi napja lesz!”

Most már csak az kéne megmagyarázni, hogy miért pont október 10., de biztos vagyok benne, hogy valahol már ezt is tudják, meghívásos alapon, megfelelő szakértői díj fejében.

Kiemelt kép: Wikipedia.