A mai napon, ezzel az írással a 2001. szeptember 11-i terrortámadás áldozataira emlékezünk. A merénylet nemcsak Amerika ellen irányult, de az egész szabad világot, a sokszínűséget, a demokráciát, az egyéni jogokat és a kapitalizmust is támadta. A National Review-ban 2011-ben közölt eredeti cikk két szerzője: Robert Spencer (Jihad Watch) és David Horowitz (FrontPage Magazine). A magyar fordítás a Dzsihádfigyelő blogon jelent meg.

 

Az elmúlt hónapokban számos riport látott napvilágot a sajtóban, melyeket az olvasóközönség javarészt kritika nélkül fogadott. A riportok célja, hogy leleplezzék az állítólagos “iszlamofóbok” ártatlan amerikai állampolgárok ellen szervezett összeesküvéseit. Ezekben egy tucat olyan prominens, konzervatív szemléletű személyt bélyegeznek meg (legtöbbször ugyanazokat), akik nyilvánosan szót emeltek a nőgyűlöletet, bigottériát és terrorizmust propagáló számos (bár nem az összes) iszlám szervezet és iszlám vallási szövegek ellen. (…)

Ha megvizsgáljuk az “iszlamofóbia” kifejezést, láthatjuk, hogy egy modern kori gondolat-bűncselekményt kíván megalkotni, míg az ezt támogató kampány célja az, hogy érvénytelenítse az amerikai alkotmány Első Kiegészítését (First Amendment) ott, ahol az az iszlámmal ütközik. A fóbia toldalék célja az, hogy bármilyen nyugtalanságra okot adó iszlám szervezet vagy cselekedet miatti aggódást irracionálisnak állítson be, vagy ami még rosszabb, veszélyes bigottériának, amitől az embereknek félniük kell.

Irracionális az iszlám által inspirált terroristáktól való félelem? 9/11 óta 23.700 terrorista támadást követtek el muszlimok Allah nevében. Túlzás amiatt aggódni, hogy 30.000 bevetésre kész föld-levegő rakéta tűnt el Líbiában, abban a muzulmán országban, ahol mind a kormány, mind a lázadók az iszlám dzsihádot támogatják Amerikával és a Nyugattal szemben?

Hogy ne keltenének aggodalmat minden ésszerűen gondolkodó emberben azok a támadások, melyeket az Egyesült Államokban élő muszlimok terveltek ki és hajtottak végre, és akik azt állítják, hogy a Korán inspirálta őket és az Oszama Bin Laden és más muszlim fanatikusok által indított dzsihádban magukat szent harcosnak tartják? Ilyen muszlim támadás volt a Nidal Hassan önjelölt muzulmán harcos által elkövetett mészárlás a Fort Hood katonai bázison, ahol a férfi fegyvertelen amerikai katonák életét oltotta ki, és akinek a hitetlenek elleni kirohanásait a katonaság figyelmen kívül hagyta.

Ezek közé a muszlim terroristák közé tartozik Naser Abdo, aki egy második dzsihádista tömeggyilkosságot kísérelt volna meg a Fort Hood katonai bázison. Khalid Aldawsari, egy dzsihádista tömeggyilkosság kitervelője Lubbock-ban, Texasban. Muhammad Hussain, egy dzsihádista bombamerénylet kitervelője Baltimore-ban. Mohamed Mohamud öngyilkos merénylőjelölt Portland-ban. Faisal Shahzad, a Times Square-i dzsihádista tömeggyilkosság kitervelője. Abdulhakim Mujahid Muhammad a dzsihádista gyilkos Arkansas-ban, a katonai toborzóállomáson. Naveed Haq, dzsihádista tömeggyilkos a seattle-i Zsidó Közösségi Központban. Mohammed Reza Taheri-Azar, a dzsihádista tömeggyilkosság kitervelője Chapel Hill-ben, Észak-Karolinában. Ahmed Ferhani és Mohamed Mamdouh, akik azt a dzsihádista tervet eszelték ki, hogy felrobbantanak egy manhattani zsinagógát. Umar Farouk Abdulmutallab, egy dzsihádista merénylet kitervelője, aki karácsonykor robbantott volna fel egy repülőgépet, és sokan mások…

Ha az FBI és a rendőrség nem tartott volna komolyan a muzulmán fanatikusoktól és nem kerítette volna hatalmába őket az “iszlamofóbia” egy fajtája, akkor mindezen tervezett terrorista támadások megvalósultak volna, és számtalan ártatlan áldozatot – hitetlent – hagytak volna maguk után.

Egy sokat vitatott, sokak által iszlamofóbnak nevezett rövidfilm. Geert Wilders: Fitna

Nekünk, hitetleneknek – és ezért célpontoknak – nem kellene aggódnunk egy olyan vallás miatt, amelynek a követői a következő, Koránban található felbujtást Isten szavának tekinti: “Öljétek meg a hitetleneket ahol csak föllelitek őket.” ( Korán 9:5)?

A zsidóknak nem kellene aggódniuk a zsidógyűlölet miatt, ami áthatja e vallás szent szövegeit, és aminek a prófétája ezt mondta: “Nem jön el az utolsó óra, hacsak a muszlimok nem harcolnak a zsidók ellen és a muszlimok meg nem ölik őket és amíg a zsidók egy kő vagy fa mögé nem rejtőznek és a kő vagy a fa azt nem mondja: Ó muszlim, van egy zsidó mögöttem, gyere és öld meg!” (Szahíh Muszlim 6985)?

Nem kellene aggódniuk a zsidóknak amiatt, hogy ez a népirtó felbujtás fontos szerepet tölt be a Hamász alapító okiratában és hogy egy olyan fegyveres szervezet célkitűzései között szerepel, melyet több tucat muszlim állam és a nemzetközi baloldal számos csoportja támogat?

A nőknek nem kellene tartaniuk egy olyan hitvallás terjedésétől, aminek az Istene szántóföldhöz hasonlítja őket, amit a férfiak megművelhetnek: “Az asszonyaitok szántóföld nektek. Menjetek a szántóföldre, ahogyan csak akartok” (Korán 2:223)?

Ez az Isten úgy határozott, hogy egy nő tanúvallomása fele annyit ér, mint egy férfié (Korán 2:282), hogy egy férfinak négy felesége lehet, és emellett rabszolga nőkkel hálhat (Korán 4:3), hogy egy fiú öröksége kétszer annyit ér mint egy lányé (Korán 4:11), és hogy a férj megverheti, sőt ajánlatos megvernie engedetlen feleségét: “A jóravaló asszonyok engedelmesek… Akiknek nyájaskodó természetét féltitek, azokat intsétek meg, kerüljétek őket [a házastársi] ágyakban és lássátok el a bajukat!” (Korán 4:34).

Ez az Isten szentesíti a serdülő korúnál fiatalabb lányok házasságát, és meghatározza, hogy az iszlám válási szabályok “vonatkoznak azokra is, akiknek még nem volt havi tisztulásuk.” (Korán 65:4). Mindez szerepel az iszlám törvényekben, csakúgy, mint az iszlám hagyományokban jogosnak tartott becsületgyilkosság, női nemi szerv csonkítás, valamint az is, hogy egy nő nem hagyhatja el otthonát egy férfi engedélye nélkül.

A melegek sem részesülnek jobb bánásmódban, ahogy azt Khalid Jasin sejk, a Muszlim Hallgatók Egyesülete (Muszlim Students Association- MSA) által szponzorált iszlám szónok mondta 2005-ben: “Isten egyértelmű ezzel kapcsolatban – nem mi muszlimok, ez nem szubjektív dolog – hanem a saría mondja ki tisztán: a homoszexualitásért, az állatokkal való közösülésért és bármi hasonlóért halálbüntetés jár. Nincs kivétel ez alól, nem mi hoztuk ezt a törvényt – ez a Korán.”

Hosszein Alizadeh, a Nemzetközi Melegek és Leszbikusok Emberi Jogi Bizottságának tagja szerint az iráni melegek “állandó rettegésben élnek, attól félve, hogy megölik, üldözik, valamint társadalmi szinten megbélyegzik őket.” Ez nem csak Iránban van így, hanem az iszlám világ oly sok területén. Irracionális a melegek félelme az iszlám szervezetektől és kormányoktól? Fóbiáról lenne szó?

Végezetül pedig ott van a tény, hogy a muzulmán államok és hatóságok nem támadják Hassan Nasrallah Hezbollah vezető, és Mahmoud Ahmedinejad iráni elnök felszólításait egy Amerika és Izrael elpusztítását célzó megsemmisítő háborúra. A főárambeli média által festett kép szerint a muszlimok nem veszik komolyan vezetőik szavait, és létezik egy nagy számú mérsékelt muzulmán népesség, akik elutasítják ezen erőszakos vezetők túlkapásait. Ez a mérsékelt csoport azonban a mai napig nem hallatta hangját az Istenük nevében intézett népirtásra töténő felhívással szemben. Nem szállnak szembe a zsidógyűlölettel, amit a szellemi vezetőik és a kormányuk által szponzorált média szervezetek közvetítenek, és amit az iskolákban is tanítanak.

Ami valóban irracionális, az nem ezektől a valós fenyegetésektől való félelem, hanem azoktól az emberektől, akik rámutatnak e fenyegetésekre, és akiket a Muszlim Testvériség és segítőik “iszlamofóboknak” neveznek. Az az irracionális, ha nem ismerjük fel a veszélyt, amikor az az arcunkba bámul, csakúgy mint a kísérlet, hogy elhallgattassuk azon bátrakat, akik figyelmeztetni próbálják az embereket, mielőtt még túl késő lenne.