A nemzetközi, ill. európai helyzet tovább fokozódik. Blogunkban már többször is foglalkoztunk az egészségügyi fasizmus kérdésével, amelyet az állam az általa szervezett egyik legnagyobb korrupciós történet, az ún. dohánymutyi ürügyén vett elő. Azért csak ürügyén, mert kezdettől teljesen nyilvánvaló volt: a magyar NER-nek kizárólag jól hangzó ideológia a fiatalok egészségi állapota, mint cigielosztóhely-szűkítő érv, hiszen sem ez, sem a családok, kisvállalkozók stb. bolthoz jutása nem volt szempont a piac újraosztásánál. Hogy mi, azt pontosan tudjuk.

Vannak azonban intézmények, hivatalok, amelyek valóban komolyan veszik a polgárok egészségét, ami legalább annyira aggasztó, mint a hazug cinizmus, ugyanis ezek az emberek a mi védelmünkben korlátoznák az életünket. Itt van rögtön az Európai Bizottság, amely szabad idejében megint csak elővette a dohányzás további szigorításának kérdését, holott már eddig is mindent megtettek a privát cégek és a privát fogyasztók legprivátabb döntéseinek aláaknázásáért.

Bár ez a blog soha, senkit nem beszélne rá a dohányzásra, sőt, akit csak tehet, mindenkit lebeszélne róla, mert ritka kártékony és egyáltalán nem cool dologról van szó, azt azért a halottak és a rákbetegek számának ismeretében se felejtsük el, hogy egyének szuverén döntéséről beszélünk. Nem valami olyan területről tehát, ahol az államnak bármiféle keresnivalója lenne. Az én életemről, az én tüdőmről, saját testemről, saját döntésemről van szó, hagyjanak békén. Ami valóban fair lenne (ezt azonban valamiért nem pedzegetik), hogy a súlyosan dohányzó, cigifüggő polgártársaink igenis fizessenek jóval magasabb, egyénre szabott betegbiztosítást.

Szinte biztos, hogy a dohányosok nagy része is pontosan tudja, hogy sokaknál mit okoz a dohányzás, mégis amellett dönt. A csokifüggő is tudja, hogy el fog hízni, az alkoholista is, hogy mi lesz belőle. Ez azonban maximum privát, állami/önkormányzati, vagy civil szervezetek figyelemfelhívó kampányaira, óriásplakátjaira lehet ok – törvény útján történő bármilyen piaci beavatkozásra véletlenül sem.

Állammentes zóna (Fotó: hvg.hu)

Állammentes zóna (Fotó: hvg.hu)

A Bizottságra azonban mindez nem vonatkozik, ők direktívákban szabhatják meg a tagállamoknak, hol érjen véget az egyének szabadsága. A dohányzásügyi eü-fasizmus fő ellensége természetesen a dohánylobbi, amit nevezhetnénk kicsit tárgyilagosabban dohánygyáraknak is, de a lobbi az olyan összeesküvős, jobban hangzik az előítéletes fülnek. Márpedig, ha hihetünk egy nemrég közzétett brit tanulmánynak, a dohánylobbi újabb győzelmet aratott szegény, jóhiszemű unió fölött. Hogy erre hogy jöttek rá? Nem fogják elhinni: kvantitatív szóelemzéssel.

Mint arról a Népszabadság beszámolt, a brit tudósok nevezett eszközzel kimutatták, hogy a gonosz dohánylobbi addig-addig manipulált, amíg fel nem vizezte a dohányzás további szigorítását célzó legújabb EU-irányelvet. A kvantitatív szóelemzés könyörtelenül leleplezte, hogy  “a törvényhozás szövege jelentősen eltolódott a dohányipar és a vele szövetkezők (például a nagykereskedők) érdekei felé” (a szerző itt nyilván törvényt akart írni, nem törvényhozást. a szerk.), éspedig úgy, hogy az egészségüggyel és a veszélyekkel kapcsolatos szavakat felváltották a gazdasági-pénzügyi fogalmak.

A gonosz dohánylobbi, konkrétan a Philip Morris odáig merészkedett, hogy “233 európai parlamenti képviselővel szervezett találkozót, gondosan a dohánytermékekről szóló irányelvről tartott szavazás elé időzítve.” A szakértők ily módon a 751 EP-képviselő harmadát  indirekt módon korrupcióval vádolják, sőt, őket a dohánylobbi agyatlan, kritika nélküli bábjainak tartják, akik azonnal ugranak, ha a Philip Morris füttyent.

Hogy mit ért el a kíméletlen dohánylobbi, az annyira brutális, hogy el sem fogják hinni. A Népszabadság legalábbis három döbbenetes bizonyítékot tudott előhalászni. Egyrészt sikerült megfúrniuk a vékony (slim) cigik teljes betiltását, de a mentolosokat betiltják, emiatt a lengyelek az Európai Bírósághoz fordultak. Másrészt

“Kivették a jogszabályból az Európai Bizottság egyik ‘legbátrabb’ kezdeményezését, az egységes csomagolás bevezetését. Ennek a lényege lett volna, hogy minden cigarettásdoboz egyszínű legyen, és ugyanúgy nézzen ki, megfosztva ezzel a gyártókat a lehetőségtől, hogy a csomagolás alakjával és színével tegyék vonzóbbá a termékeket.”

Nem egységesítik a csomagolást, nem tukmálják rá  saját szocialisztikus rémálmaikat privát gyárakra, termelőkre, remek. Pedig – bátran – közénk is lövethettek volna. Az elfogadott irányelv így is épp elég restriktív: “előírja, hogy egészségvédő figyelmeztetéseket kell feltüntetni a dohánytermékek csomagolásán (…). Betiltja a reklámcélú, illetve félrevezető elemek megjelenítését. Arra kötelezi a dohányipari szereplőket, hogy részletes jelentéseket nyújtsanak be a tagállamoknak a dohánytermékekben felhasznált összetevőkről.” Harmadrészt

“Ami pedig a képi és szöveges figyelmeztetéseket illeti, ezeknek végül a doboz felületének 65 százalékát kell elfoglalniuk, szemben az eredeti javaslatban szereplő 75 százalékkal.”

Nahát, tényleg. Felháborító győzelmet aratott a dohánylobbi: 75 helyett “csak” a doboz 65 százalékát lehet államosítani. Ellenben Amerikától Európáig, Ázsiától az Óperenciás tengeren is túlig mindenkinek el kell fogadnia, hogy az állam bármit ráirathat független termelők termékeire, és bármikor előírhatja közterületnek nevezett, de magánemberek által fenntartott éttermek, bárok tulajainak, hogy ne engedják meg a dohányzást a saját területükön, saját vállalkozásukban. Ez is, mint annyi más dolog, piaci kérdés.

Még egyszer: uniós és hazai eü-fasiszták, el a kezekkel tőlem és az önrendelkezési jogomtól! No pasarán!