Hazánk idén egyértelmű többséggel újraválasztott miniszterelnöke az utóbbi években rendszeresen nem jelenlegi határainkon belül jelenti be az ország jövőjére vonatkozó nagy ívű elgondolásait, hanem a tusnádfürdői Bálványosi szabadegyetemen. Várható volt, hogy ez történik az idén is, de az nem, hogy az idei Orbán beszéd minden eddiginél nagyobbat durran.

Az ellenzék persze kiakadt a szabadság és a versenyképesség szembeállításán, az illiberális állam beígérésén, a civil szervezetek külföldi politika ügynökeként történő beállításán. Ehhez nincs is mit hozzátenni, valóban igen sötét jövőkép rajzolódik ki a beszéd nyomán. Most foglalkozzunk egy kicsit azzal: mindezt mi végre tervezi a miniszterelnökünk, mit is kíván az egyéni szabadságjogok korlátozásával elérni?

Sok hülyeség elhangzott a felkent ajkakról, például ez:

“A munkaerőpiacról kiesett embereket visszavezetni a munka világába, közvetlenül a piaci világba nem lehetséges közbülső – nevezzük közmunkának – stációk kiépítése nélkül, amiket csak az állam tud megtenni. A munka világából éppen kiesni készülő emberek, gyárbezárások, leépítések ellensúlyozásához szükséges eszközök is csak az állam kezében vannak, tehát az csak állami szerepvállalással történhet meg. Ráadásul a gazdaság sem fog magától átszerveződni, a gazdaságokat át kell szervezni, a jóléti államok helyett egy munka alapú társadalmi rendszerre lesz szükség Európában, és az erre való átállás is csak állami erőkifejtéssel és részvétellel megy.”

Ja, nem ez még a 2011-es beszéd volt. Idén ezt mondta:

“..most az a kihívás, hogy megtaláljuk azt az új magyar államszerveződést, amely a liberális állam korszaka után, keresztény értékeket tiszteletben tartva ismét versenyképessé teszi a közösséget, és amely lehetővé teszi, hogy az emberek személye, munkája és érdeke a nemzet érdekével szoros összefüggésben álljon.”

Fordítok: a piaci versenyben elbukó cégeket nem újabb, korszerűbb, versenyképesebb, piacon elismert értéket előállító vállalatok fogják felváltani, hanem az államilag szervezett közmunka. Ahogy leépítenek a multik – most éppen a komáromi Nokia-Microsoft jelentett be kétezer, a Telekom pedig ezerhétszáz fős elbocsátásokat – úgy nem jobbak, mások lépnek a helyükre, hanem az állam. A cégfelvásárlásokkal együtt nő az állam által irányított gazdasági szektor. Ez még akkor is így van, ha a gazdálkodói vagyon egy része ismét privatizálásra kerül – megfelelő, engedelmes kezekbe.

Orbánnak persze teljesen igaza van a maga szempontjából. A közfoglalkoztatási program nagyon bejött neki, valószínűleg nagyban hozzájárult a választási győzelemhez. A létszám májusi zuhanása azt mutatja, hogy valami igaza lehetett az MSZP-s Gúr Nándornak, amikor azt mondta, hogy “választási közfoglalkoztatással csapták be az embereket.” Mondhatni, a kétharmados győzelem után ejtették őket, mint a forró krumplit.

Közfoglalkoztatottak száma
ezer fő

1

(Forrás: KSH Gyorstájékoztatók, Keresetek)

Na, de egy ilyen jól bevált eszközt az ember nem hajít ki az ablakon. Jönnek az önkormányzati választások, ideje belengetni az újabb programot. Ami valahogy majd meg is valósul, persze nyilván nem annyian, nem annyiért, nem annyi ideig … de a kiszolgáltatott, munkalehetőség nélküli emberek számára még az is jobb lesz, mint a semmi.

Azonban a beszéd azt sejteti, többről van itt szó. “A magyar nemzet nem egyének puszta halmaza, hanem egy közösség, amelyet szervezni, erősíteni és építeni kell.” Megint fordítok: rendeld alá magad a közösségnek, ne egyéni boldogulást keress, hanem szolgáld a nemzetet és várd, hogy a vezetők megjutalmazzanak. Ismerős? Az ötven felettieknek és a közelmúlt iránt érdeklődőknek feltétlenül. Miért is van szükség erre? “Megpróbáljuk megtalálni a Nyugat-Európában elfogadott dogmáktól és ideológiáktól elszakadva azt a közösségszervezési formát, azt az új magyar államot, amely képes arra, hogy a mi közösségünket évtizedes távlatban versenyképessé tegye a nagy világ-versenyfutásban.” Hát …

A közmunka nem ad piacon hasznosítható képességet (Fotó: MTI)

A közmunka nem ad piacon hasznosítható képességet (Fotó: MTI)

Az ország újraiparosítása, a munka alapú társadalom nem új szlogen. az említett 2011-es tusványosi beszédben ezt mondta a miniszterelnök: “létre kell hozni egy európai termelési központot, újra kell iparosítani Magyarországot.” Eltekintve attól, hogy ez mekkora ostobaság, a közfoglalkoztatás erre nem is tűnik alkalmasnak. Ugye, az lett volna a lényeg, hogy a munka nélkül, segélyeken tengődő emberek a közfoglalkoztatás után vissza találjanak a munkaerő piacra. Bár én ismerek valakit, aki beszélt már valaki olyannak, akinek az ismerőse tud egy emberről, aki leépült alkoholistából a közfoglalkoztatás után el tudott helyezkedni egy vállalkozónál, szóval a helyzet nem teljesen reménytelen.

Hát, az adatok azt mutatják, hogy ez nem sikerült. A bejelentett dolgozói létszám azonban erősen együtt mozog a közfoglalkoztatottakéval.

A nemzetgazdaságban foglalkoztatottak száma
ezer fő

2

(Forrás: KSH Gyorstájékoztatók, Keresetek)

Ennek pedig az az oka, hogy a közfoglalkoztatás nem ad piacon hasznosítható képességet, képzettséget. A téli közmunkaprogram során lebonyolított képzések hasznosságáról elég sok hírverés volt, pedig annak még lehetett is volna értelme, hogy pótoljanak olyan kompetenciákat, amelyek hiánya eleve kiszorítja az ember a munka világából. Csak akkor ezt kellett volna csinálni. Magyarországon valahogy a képzési programok mindig a képzőket juttatják munkához, nem a képzetteket.

Az, hogy az önkormányzatok szociális intézményeiben elszámoltak egy csomó embert, szintén nem azt jelenti, hogy a kórházakat, szociális otthonokat végre rendesen takarították, idős lakók tömegéhez vitték házhoz az ebédet, vagy hasonló értelmes tevékenység folyt volna. Valamennyi talán igen, de nem hozott érzékelhető javulás ezekben a szolgáltatásokban. Pedig még szükség is lenne rá.

A közfoglalkoztatottak száma foglalkoztatási szektoronként
ezer fő

3

(Forrás: KSH Gyorstájékoztatók, Keresetek)

Ami biztosan nem történt meg: a vállalkozói szféra nem kapott kiképzett, foglalkoztatható munkaerő tömeget. És persze – minden munkaerő hiányáról szóló jeremiád dacára – nem is biztos, hogy kellett volna neki. Először is nyilván más tudás, képesség szükséges egy ipari, mezőgazdasági, üzleti szolgáltató vállalatban, mint a szociális és humán szolgáltatásban. Másrészt, kiképeznék ők maguknak a szükséges munkaerőt, ha látnának esélyt arra, hogy megtérül a befektetés. De ha az állam akar munkahelyet teremteni, akkor az üzleti szféra szerepe a finanszírozás marad. Vagyis az adózás terhei, amik úgy csökkennek, hogy közben nőnek.

Az államosítási hullám miatt pedig nincs épeszű vállalkozó, aki merne beruházni a jövőbe, innoválni, dolgozót képezni és bármi olyat csinálni, aminek hasznát gyorsan nem tudja lekaszálni. Pár év múlva már nem biztos, hogy ő arathat. (Agrárvállalkozás esetén a képes beszéd szó szerint értendő.) Így persze új piaci munkahelyek sem születnek.

A költségvetésen kívül foglalkoztatottak száma
ezer fő

4

(Forrás: KSH Gyorstájékoztatók, Keresetek)

Nos, én elhiszem, hogy Orbánék ismét fel fogják nyomni a közfoglalkoztatást. Csak azt nem látom, hogyan lesz ebből Szingapúrral és Kínával versenyképes Magyarország. El tudok képzelni bizonyos hasonlóságot, de a munkaképes korú lakosság egyre nagyobb részének kényszermunkára fogásától nálunk nem várható termelékenység, hatékonyság, versenyképesség javulás. Ahhoz kellenek az ázsiai bérek, kényszerítő eszközök (az egyéni boldogulás helyett a közösség szolgálata!) és persze zárt határok is. A kis- és középvállalatoknak pedig mindez kieső exportpiacokat, zsugorodó belföldi keresletet jelent majd.

Kell nekünk ez a munkaalapú illiberális állam?