Már a csapból is ez folyik, szóval kénytelen leszek egy kicsit foglalkozni én is azzal, hogy az MSZP és a Demokratikus Koalíció Pásztor Albert korábbi miskolci rendőrkapitányt indítja polgármester-jelöltnek. A baloldali, haladó, liberális stb. véleményformáló réteg ezen borítékolható módon felháborodott, aztán jött a közvélemény-kutatás eredménye: hogy a baloldali szavazók jó nagy része bizony egyetért Pásztor Alberttel, sőt, még sokkal sarkosabb, rasszistább véleményekkel is.

Erre már viszonylag kevesen reagáltak, pedig azt kellene megérteni, hogy vajon miért van így. És itt megint nem fogok úgy általában a cigányságról elmélkedni, szociológiai disszertációt írni, de még Pásztor Albertet sem említem meg többször.

Csupán arra akarom felhívni a figyelmet, hogy Tamás Gáspár Miklós állításával (és a humánus alapon baloldali, esetleg jogvédő értelmiség vélelmével) szemben a baloldal évszázados hagyománya valójában nem az egyenlőség tisztelete és az elnyomottak globális védelme. Hanem bizony a baloldali hagyomány alapja: butaság és agresszió elegye, amelynek célja, hogy a gazdagabbaktól minél több erőforrást vonjanak el, minél több kedvezményt harcoljanak ki, és ezek elosztását minél inkább saját, szervezett szavazóbázisukra koncentrálják.

Ez Nyugat-Európában lényegében végetért, a GDP felének újraelosztása után a félórás munkahétért harcolni már nincs értelme, ezt tényleg csak a nagyon hülyék nem látják be (nem mintha ilyenek ne akadnának még). Úgyhogy ott elindultak a mindenféle más mozgalmak, amik mögé különösebb konfliktus nélkül oda lehet állítani egy csomó szavazót, menetelni, sikerre jutni, majd bulizni. Példának okáért ilyen ügy a szexuális kisebbségek jogainak kérdése: senkinek sem ártanak (a félreértések elkerülése és az önjelölt erkölcsrendészek kedvéért: a kölcsönös beleegyezés megtörténte esetén, tehát a szexuális bűnözők nem tartoznak ide), nem kerül különösebben sokba kiállni a jogaikért, lehet sikereket elérni és a végén ünnepelni.

Ugyanígy jó dolog kiállni a második-harmadik világ legszegényebbjeiért, a környezetvédelemért, és így tovább, ez ugye a nyugati baloldalnak semmibe sem kerül, de nagyon jól hangzik. A magyar baloldal meg átvette ugyanezeket a szlogeneket, mert, ugye, nagyon jól hangzanak.

Csak hát a magyar baloldali szavazó nem kapta meg a táviratot, és ezért ő még mindig azt szeretné, hogy a baloldali politika a járadékvadászathoz nyújtott maximális segítségben merüljön ki, ebben pedig értelemszerűen a legnagyobb versenytársnak és ellenségnek tekint mindenkit, aki nála is szegényebb. Szóval nem kellene csodálkozni, hogy a baloldali szavazók Pásztor Albernél sok nagyságrenddel durvább dolgokra is vevők, és pontosan tudják ezt a velük közvetlen kapcsolatban lévő politikusok is (maximum a régi, nyugati illemtanból kiművelt komcsik nem mondanak hangosan ilyeneket).

Jó ez? Nyilván nem, de tény, és az is tény, hogy a baloldali értelmiség erre úgy nagyjából most jött rá, és ez körülbelül olyan meghasonlást okozott, mint amikor pár jobboldali rájött, hogy az Orbán-kormány nem lett piacbarát, korrupcióellenes, kapitalista és euroatlanti elkötelezettségű. Illetve az is kérdés, hogy ennyi valóságérzékkel ugyan ki és mit akar befolyásolni ebben az országban.

Voltaképp egész szórakoztató egyébként kívülről nézni a hisztit, csak közben mindenki még mélyebbre fog süllyedni a hülyeségben.

Kiemelt kép: MTI/Vajda János (hvg.hu)