Mottó: “Biztonságos?”

(A Maraton életre-halálra c. filmből)

 

“Mi, magyarok vállalkozó nemzet vagyunk, és azért vállalkozunk, mert szeretjük a szabadságot” – közölte szabadságszerető, nemzetét mindig is az egyéni szabadság, ezen belül a tulajdon szentségének talaján irányító miniszterelnökünk legutóbbi üzemátadásán, nem mulasztva el annak hangsúlyozását, hogy “Új utakat keresni, kockáztatni, dolgozni, ez a kulcs”. A diktatúra így aztán “nem a mi műfajunk, a magyaroknak ez nem áll jól”, azt csak a kommunisták csinálták, hogy “számtalan esetben vettek el családoktól vagyonokat.”

Kinek higgyünk akkor, Orbán Viktornak, vagy a szemünknek? Érdemes a fenti idézeteket szem előtt tartani, mert sokadszorra csodálkozhatunk el azon, hogyan viszonyulnak egymáshoz szavak és tettek a NER birodalmában.

(A nagy kivétel természetesen L. Simon László nevű polgártársunk, aki dicséretre méltó őszinteséggel ismeri be, miért is kizárólag a haveri-munkatársi cégek kapnak most már naponta sokmilliós állami megbízásokat:  “A pályázatot a lehető leggyorsabban szerettük volna lebonyolítani, így olyan cégeket akartunk meghívni, akikről nem kell hosszasan referenciákat begyűjteni. Ez pedig valóban csak az ismerősi körünkből volt lehetséges. (…) Továbbá olyan céggel, illetve személlyel akartam együtt dolgozni, akit jól ismerek, akiben megbízom, és aki mindig minden kérésemet szakszerűen oldotta meg, illetve határidőre teljesített.” Új utakat keresni, kockáztatni, ez a kulcs.)

takarék-hvg

Ami tehát a vállalkozó nemzetet, a szabadságszeretet és a komcsi vagyonelkobzást illeti, íme, itt a legfrissebb alkotmánybírósági döntés arról, hogy semmi alkotmányellenes nincs a takarékszövetkezetek állami “integrációjával“, ahogy az á, egyáltalán nem kommunista államosító lépést eufemisztikusan hívjuk (“a takarékok jelenlegi 100 ezer tulajdonosa közül bárkitől ideiglenesen elveheti az állam azt a jogot, hogy rendelkezzen a tulajdonával”).

“Demján vesztett” – tér a vélt lényegre a Népszabadság címe, utalva az ismert oligar nagyvállalkozó által vezetett Országos Takarékszövetkezeti Szövetségre (OTSZ) a lap, holott a valódi lényeget most a baloldalibb Népszava címe ragadja meg: “Elvehető a magántulajdon”. Ennyi. Erről van szó. Nem egyszerűen a Demján vezette szövetség, nem csak a még panaszt tevő 135 magánszemély a vesztese ennek a gyalázatos, de teljesen érthető Ab-határozatnak, hanem mindenki. Mi, mindannyian, akik a NER-ben élünk. Az Ab ugyanis kerek perec kimondta:  

“közérdekből – az értékgarancia érvényesítése mellett – akár a tulajdon teljes elvonása is alkotmányos lehet.”

A 122 takarék fölé szervezett “Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezete” (SZHISZ) ezentúl teljesen alkotmányosan, bármikor úgy ítélheti meg, hogy a tulajdonosok tevékenysége “veszélyezteti a szövetkezeti hitelintézet megbízható, biztonságos működését.” Az Ab úgy látta, a takarékok tulajdonjogának korlátozása azért volt megalapozott, mert közérdekből történt, és kétségünk se legyen, ki szabja meg ebben a NER sújtotta országban, mi számít közérdeknek, mit jelent az, hogy veszélyezteti, és mi számít biztonságosnak.

Az Ab, egyfajta PSZÁF-ként, ehhez azt tette hozzá: a pénzügyi szektor egészének stabilitásához a takarékok stabilitása is elengedhetetlen, márpedig ezt a stabilitást nem a piac, hanem kizárólag az állam képes garantálni, pl. azzal, hogy 136,5 milliárd forintot pumpált a szektorba, kompenzálandó az elvesztett önállóságot, a tulajdonhoz való jogot. A Népszabadság szerint az Ab odáig ment, hogy közölte: a takarékok “integrációjával” csökkennek az üzleti kockázatok, és nő a jövedelmezőség – remek érvelés. Államilag vonjuk össze az összes benzinkutat, hipermarketet, talponállót és gyógyszertárat, garantáltan csökken az üzleti kockázat. Közérdekből, nyilván.

Az Ab döntése ugyanakkor teljesen konzekvens: következik abból a szégyenteljes jogi tákolmányból, amelyhez mérnie kell minden törvényt, törvényjavaslatot. Az ország alaptörvénye (erről van szó) semmilyen módon nem garantálja ugyanis a polgárok legfontosabb egyéni szabadságjogát, a tulajdonhoz való jogukat: “Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár”, és hogy ki szabja meg, mi számít “társadalmi felelősségnek”, azt lásd fentebb. És ne feledjük soha azt sem: “A tulajdonhoz való jog számos más alapvető jogtól eltérően nem egy eleve adott természetes állapotot jelöl, hanem csupán meghatározott társadalmi közegben, az állam általi jogi szabályozás keretei között, annak előfeltételével létezik.”

Minden külön értesítés helyett.

(Fotó: Fazekas István, hvg.hu)