A magyar társadalom megosztottságáról szóló írásokat már nagyon unjuk, de van egy téma, amelyről méltán mondhatjuk el, hogy igazi nemzeti egyetértés van benne. Minden eddigi kormány zászlajára tűzte, szerepelt választási és kormány-programjaikban, és kivételesen ezzel az aktuális ellenzék is mindig egyetértett. A mágikus mondat nem más mint a kis- és középvállalkozások segítése.

Mégis, mitől lett ez a minden ellentétet mindenkor áthidaló egyetértés jelmondata?

Nos, az egyik oka egy roppant egyszerűen belátható tétel. A hazai gazdaság felzárkózásához mindenképpen meg kell erősödnie a hazai vállalkozó, tőkés és üzleti rétegnek, annak pedig praktikusan a kkv-szektorból van esélye kinőni magát.

A másik ok az a kijózanító tény, hogy a GDP-nk kb. 80%-át az itt működő multik és egyéb külföldi cégek termelik meg, a munkaerő 20%-ával, a maradék 20% GDP-t pedig a hazai cégek állítják elő a munkaerő 80%-ával. Az arányok nem pontosak, de körülbelül ez a valóság. Mellékesen jegyzem meg, hogy ez az aránytalanság elég jól mutatja a hazai gazdaság termelékenységének az gyengeségét. Akik tehát a legutóbbi választásokon európai bérek követelését fogalmazták meg a programjaikban, azoknak először ezzel a gyatra termelékenységnek kellene kezdeni. Hogy ezt miért az EU-ban, és nem itthon szeretnék megoldani, azt ne tőlem kérdezzék. Szerintem is nevetséges.

Felzárkózásunk záloga tehát a hazai (főleg) kkv szektor versenyképességének európai szintre történő felturbósítása. Vagyis, a kkv-k megerősítése egy teljesen szükséges, reális és jogos célkitűzés, érhető, hogy mindenki jónak találta és zászlajára tűzte az elmúlt 24 évben.

Könnyű cégalapítás, minimális bürokrácia: kkv-siker Lettországban

Ami nem érhető, hogy ekkora nemzeti egyetértés mellett, miért éppen az ellenkezője valósult meg? Hogy lehet, hogy éppen ez a réteg nyög a bődületes adótehertől, a sok értelmetlen adminisztratív tehertől, az állami bürokráciától? Miért érzi úgy magát, a kkv, hogy az állam, miközben támogatásról beszél, mindenben akadályozza, fékezi és betoncipőben versenyezteti?
Nos, több oka is van a dolognak.

Az egyik ok egy apró kommunikációs félteértés, tudniillik ők, a politikusok nem ugyanazt értik a fogalmakon, mint mi. Ansinn, egyik korábbi posztjában összeállított, kis magyar értelmezési szótárából tudjuk, hogy:

“Kis- és középvállalatok támogatása = csak az a cég nőhet nagyra, amelyet mi engedünk”

Azaz, a kkv-k támogatása alatt mindegyik oldal mindig csak a haveri cégeknek kifolyatott támogatásokat, pályáztatási előnyöket stb. értette, míg a nem haveri cégekből az utolsó fillért is megpróbálják kitaposni. Miért? Ennyire gonoszak?
Nem teljesen erről van szó. A követelőzésre szocializált társadalom osztogatásra szocializált politikai osztályának rengeteg adópénzre van szüksége. Egyrészt etetni kell a saját gazdasági hátteret, másrészt forrásokat kell teremteni a szociális demagóg pénzszóráshoz, a paternalista állam működőképességének legalább a látszatához. (A centrális erőtér nem minden eleme újdonság ám.)

Honnan lehet pénzt szerezni? Egyik lehetőség a lakosság adóztatása. Ennek sikeréhez kreativitásra és ostoba, vagy elhallgattatott ellenzékre van szükség. Ebben az esetben ugyanis úgy kell adóztatni, hogy a lakosság osztogatásnak érezze.
A másik lehetőség az itt működő multik megadóztatása. Sajnos ez nehéz ügy, ők ugyanis sokkal jobb alkupozícióban vannak a hazai vállalkozásoknál. A multik azáltal, hogy versenyeztetik a feltörekvő államokat a “Vajon hova építsük a gyárunkat?” kérdéssel, ki tudják alkudni maguknak a legjobb adókulcsokat, sőt, még némi állami támogatást is kipréselnek, munkahely-teremtés címén.

Ez alól kivételt képeznek a tercier szektorbeli nagy szolgáltató cégek (bankok, infokommunikáció), mert ők nem finnyáskodnak a hová települjünk kérdéssel: ők mindenütt jelen akarnak lenni. A Fidesz-kormány ezt észrevéve roppant kreatív módon a különadókkal megadóztatta őket, ráadásul politikai kockázat nélkül rajtuk keresztül, közvetve a lakosságot is.

A hazai vállalkozásokból leszámítva a kormány saját tenyésztésű oligarcháit és a csókos cégeket, éppen a kkv-k azok, amelyek mindig ki vannak szolgáltatva a kormány pénzéhségének. Ők azok, akik mindig kéznél vannak, ha kell valakin szorítani az adóprést. Ők azok, akik mindig sarokba vannak szorítva.

Ez az oka tehát, hogy a programok szintjén a kkv-k mindig a támogatottak listáján szerepelnek, a valóságban pedig mindig a szívóágon vannak.

Ez az oka, hogy a kkv-szektor nem tudott eddig megerősödni, ezzel együtt a hazai gazdaság versenyképessé válni, felzárkózni. És ez az oka, hogy ebből az ördögi körből eddig nem sikerült kiszállni.