Azt a hírt, hogy a Deutsche Telekom csak a vállát vonta meg magyar leánycégének példátlan cinizmusán, baloldali kommentelők már úgy interpretálják, hogy a nemzetközi multik / a tőke / a kapitalizmus csak a formáját hozza: korrupt, befolyásoló és befolyásolható, és ha csak teheti, befekszik a kormányoknak, mert a profit az első.

(Kicsit off, de azért szögezzük le: valódi kapitalizmusban tényleg a profit az első. Egy magáncégnek nincs más morális kötelezettsége, csak az, hogy hatékonyan, minél nagyobb nyereséggel működjön. Senkinek nincs alapja elvárni tőle a “szociális felelősségvállalást”, a kényszer-gondoskodást másokról, ill. valamiféle ön- és profit-feláldozó, altruista nonszenszt. Nem formálhatunk jogot mások tulajdonára. Ettől függetlenül, vagy talán épp ezért, természetesen örvendetes, ha cégek vagy vagyonos tulajdonosok önként szponzorálnak, adományoznak nemes célokra, kultúrára, médiára stb.)

Az elmúlt napokban egyértelműen kiderült: Sáling Gergő Origo-főszerkesztő kirúgását régóta napirenden tartotta a DT által 59,2 százalékban tulajdonolt magyar T-csoport. Hogy aztán a Lázár-féle kínos ügyek tényfeltárása is közrejátszott-e a menesztésében, vagy egy ekkora cég csupán képtelen megfelelően időzíteni bármit is, szinte lényegtelen, a kár megtörtént, egyik variáció rosszabb a másiknál. Ja, és arra sem tudnak ügyelni egy ekkora cégnél, hogy hihetőbb magyarázatot találjanak annál, hogy keddről szerdára virradóra váratlanul megváltoztak a magyar médiafogyasztási szokások, plusz sürgősen szinergiára van szükség, amit Sáling eddig akadályozott, nyilván.

Stratégiai partnerek (fotó: MTI)

Stratégiai partnerek (fotó: MTI)

A magyar Telekom az Origo Zrt.-re hárította a felelősséget, hangsúlyozva: “Alaptalan minden olyan sajtóban megjelent feltételezés, amely szerint a Magyar Telekom és a kormány között, idén február 21-én létrejött Partnerségi Együttműködési Megállapodás a Digitális Magyarországért bármilyen mértékben érintette volna akár a vállalat irányításának struktúráját és vezetőit, akár az Origo Zrt.-t.”

A német anyavállalat még töményebben és még személytelenebbül hárított, szintén az Origo-ra tolva a felelősséget: “a sajtó- és véleményszabadságot elengedhetetlen jognak tartják”, az origós “személyi változások pedig belső átstrukturálás eredményei, amelyre a Deutsche Telekomnak semmilyen hatása nincs. Ez az Origo belső ügyének számít.” Az időzítést a nemzetközi sajtó is minimum gyanúsnak találja, a Die Welt szerint a történet azt jelentheti, hogy “első alkalommal kasztrálnak egy magántulajdonban álló médiavállalkozást kormányzati parancsszóra”, és a “tettestárs egy német konszern”. A hazai baloldal pedig példát statuál: na ugye, ilyenek a nagy multik. Szarnak a szabadságra, az emberi jogokra.

“Korai lenne még bármit mondani az Orbán-rendszer és a kapitalizmus viszonyáról, ugyanakkor ideje lenne leszámolni azzal az illúzióval, hogy a nemzetközi piacok térdre kényszerítik Orbánt, vagy hogy a nemzetközi tőke természetes szövetséges lenne bármilyen ellenzéki kezdeményezésben, vagy akár a munkavállalók szakmai függetlenségének megőrzésében” – írja például a Dinamo Műhely, hosszan értekezve arról, mennyire nincs szüksége a kapitalizmusnak demokráciára. Tényleg? “A nemzetközi tőke” nem lehet partner Orbán ellenzéke számára?

“A kapitalizmust nem a sajtómunkások maszturbálására találtak ki, hanem a tőkések és a tőkés államot irányatú politikai elit gyarapodására” – állapítja meg a Gépnarancs, amely szerint “Akik megfogalmazhatnák milliárdnyi szegény és kizsákmányolt embertársuk véleményét, felerősíthetnék elégedetlen hangjukat, azokat a tőke és a tőke érdekét képviselő politika vagy megvásárolja kilóra, vagy szinergiára hivatkozva elküldi a jó büdös francba.” Puff neki, itt is jól megkapta “a” nagytőke.

Pénteken aztán a DT megelégelte, hogy DT-kritikus magyar és német kommentek árasztották el az FB-oldalát, és újabb közleményt tett közzé, amelyben leszögezi: “a sajtó- és a véleményszabadság alapjog, vitán felül áll. Ezenkívül mint tőzsdeorientált cég, szigorúan átláthatónak kell lennünk, amihez természetesen teljesen tartjuk magunkat.”

A DT közleményei ott feneklenek meg, hogy a 444.hu a minap közzétett egy komoly tényfeltáró írást, amely szerint nem most, hanem már 2013 végén “befellegzett a független Origónak”: egy mobilfrekvencia-alku részeként ugyanis “a magyar kormány azt is kérte a Telekomtól, hogy fogják vissza vagy engedjék el az Origót. A magyar kormány egyik magas rangú tagja is megerősítette, hogy az alku érintette az Origoval szembeni elvárásokat is.” Plusz ott van ugye az említett, nemrég megkötött stratégiai megállapodás, valamint a Lázár által az Origo-ügy tetőzésekor bejelentett deal, miszerint “a kormány átfogó vidékfejlesztési informatikai fejlesztés tervez minden háztartásba a Deutsche Telekommal közösen.” Ki mással.

Mint látjuk, a DT (és így: a Magyar Telekom) nem egyszerűen egy szabad nagyvállalkozó, és nemcsak a DT német állami tulajdonosa miatt. A DT itt annak az igen kétséges, államorientált modellnek a megtestesítője, amit korábbi posztjainkban hol haveri, hol csókos kapitalizmusnak (crony capitalism) neveztünk, és erre számos példát fel is hoztunk (plázastop, CBA-haverság, trafikos korrupció, stb.)

A modell lényege: egy kvázi-monopolstátust kereső nagyvállalat haveri viszonyt alakít ki az ő bizniszét, jogi helyzetét is megszabó kormányzattal, és nem a szabad piacon akarja megméretni magát, attól ugyanis fél, hanem bebiztosított előnyöket, leboltolt üzleteket vár a kapcsolataitól. “…az üzleti és a politikai szféra többé-kevésbé szorosan összefonódik, egymás pozíciójának védelmében korlátozzák a versenyt és fosztogatják a közjavakat” – foglalta össze korábban kitűnő szerzőnk, Ansinn.

Hogy tehát egyértelmű legyen: a Magyar Telekom crony cég, nem kapitalista a szó valódi értelmében.

“Az ilyen korrupt klientelizmus nem tévesztendő össze a “szabadpiaci kapitalizmussal”, ami egy törvényességen, mindenkit megillető jogegyenlőségen, a választás, a kereskedelem és az innováció szabadságán, a nyereségek és veszteségek vezérlőelvén és a munka, a megtakarítások valamint a befektetések gyümölcsének élvezetéhez való jogon alapuló termelési és csererendszerre utal” – tette világossá a különbséget Tom G. Palmer. (Tegyük hozzá: valódi szabadpiaci viszonyok nemigen léteztek és léteznek a világon, csupán szabadabb és kevésbé szabad piaci viszonyok váltakoznak.) És ahol az állam olyan kiterjedt, hogy az üzleti életbe, a szabad versenybe is beleszól, pl. monopóliumokat biztosít egyeseknek egész területeken, ott mindig lesz cég, amelyik a hatalom kegyeit keresi.

A tanulság nem az, hogy “a társadalom”, a “köz” érdekében még jobban kontrollálni kell a piacot / a bankokat / a plázákat. Ha jót akarunk, akkor a tanulság az, hogy sokkal kisebb államra, limitáltabb kormányzatra, és lényegesen szabadabb versenyre van szükség.