Az Alkotmánybíróság kommentügyi döntését – miszerint bármely weboldal üzemeltetője perelhető az ott megjelent kommentért, akár levették az oldalról, akár nem – rengetegen szidták már. Leginkább a szólás- és médiaszabadság semmibe vétele és ezzel összefonódva a totális webanalfabétizmus miatt. Nekünk nem marad más, hogy egy másfajta analfabétizmusra mutassunk rá.

Előbb egy tisztázás, mielőtt valaki megint Strasbourgot kezdené szidni. Itt még nem analfabétizmusról van szó, csak a sajnálatos magyar vidékiességről. Feltehető, hogy legalább a párhuzamos indokolást benyújtó Paczolay Péter AB-elnök, a különvéleményt nyilvánító Stumpf István és sajnos az előadó alkotmánybíró, Bragyova András is – roppant tudású, liberális gondolkodású alkotmányjogász – pontosan ismerte a strasbourgi bíróság mércéül szolgáló tavalyi döntését a Delfi kontra Észtország ügyben. Nem is történt volna semmi baj, ha csak betartják az európai mércét (gyengébbek kedvéért: mivel az Emberi Jogok Európai Bírósága az Európa Tanács mellett működik, ez a mérce nem uniós, hanem összeurópai). De túlteljesítették.

Mi is ez a Delfi-ügy? Az egyik legnagyobb észt hírportál 2006-ban cikket közölt arról, hogy egy hajózási részvénytársaság társaság tönkre akarja tenni a befagyott Finn-öbölre tervezett, autóval járható utat, mire a kommentelők a mifelénk is megszokott übernáci modorban estek a többségi tulajdonosnak, többek közt krematóriumba küldték. A portálon nem volt moderálás, csak jelenteni lehetett a sértő kommenteket. A hajózási cég többségi tulajdonos azonban formálisan, írásban kérte a kommentek levételét, s a procedúra eltartott hat hétig. Bíróság lett a vége, a Delfinek végül is 320 eurót kellett fizetnie (apróság ahhoz képest, amit Kiss László alkotmánybíró ellenében Ungváry Krisztiánra kirótt a magyar bíróság), és utána bevezette a moderálási rendszert, de így is aránytalannak érezte a véleményszabadság csorbítását, ezért fordult Strasbourghoz.

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának Első Szekciója befogadhatónak ítélte a Delfi beadványát, de szerinte nem sértették meg az Egyezmény véleményszabadságról szóló 10. cikkét; az eset a Nagykamara elé kerül. Az indokolásban azonban bőven részletezik, hogy ilyen esetekben a megfelelő moderálási rendszer és az azonnali levétel teljesen elég ahhoz, hogy a személyiséghez fűződő jogok ne sérüljenek.

A magyar AB ebből szűrte le azt, hogy “a moderált komment, ha jogsértő, ugyanolyan jogi következménnyel jár, mintha nem lett volna moderálva (előzetesen vagy utólag ellenőrizve)”, azaz ha egyszer fölkerül a gyalázkodás, akkor már mindegy, perelni lehet miatta. Valószínűleg nyelvi és kulturális gondok lehettek, az alkotmánybírák – az egyetlen Stumpf kivételével – nem tudták, mi az a moderálás és mire való, és e hézagos tudással olvasták s próbálták megérteni az angol vagy a francia szöveget.

Blogunk szempontjából a lényeg: kevesen figyeltek fel rá, hogy a balhé eredetileg nem politikai természetű, hanem üzleti ügyből kerekedett. Bemásolom az elsőfokú ítélet rendelkező részét, informatív és szórakoztató:

fbi1 fbi2

Amúgy: hogyan sérheti valakinek egy felszólítás (“szarjanak sünt” stb.) a jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogait? Csak úgy, hogy az óvatlan kommentelő odaírta elé, hogy “ilyenek”, és ez már nem felszólítás, hanem a sünszarásra való felszólítással kombinálva minősítő állítást tartalmaz.

Az Alkotmánybíróság tehát nemcsak az online média témájában járatlan, és nemcsak a véleményszabadságról egyre furább a felfogása a kilencvenes évek liberális aranykorához képest, de a gazdasághoz is ugyanannyira nem hajlandó érteni, mint 1990-ben, 1995-ben vagy mondjuk 2007-ben, legyen szó akár a gazdaságpolitikáról, akár arról, amit szerencsésebb országokban általánosan üzletnek (business) neveznek.

Mert minek nyitott ajtót az Alkotmánybíróság ezzel a határozattal? Bármely cég bosszút állhat a neki nem tetsző médiatartalom-szolgáltatón (ez nem az én szavam, hanem a Médiatörvény hasonlíthatatlanul hülye szakkifejezése). Elég valamilyen nicken becsempészni egy gorombaságot, lenyomozhatatlan, hogy ki mondta. Ha egy percig fent van, pláne ha meg is osztották, kész a kocsi. (Kivéve, ha az illető mtsz. fizetett jogi szakértőkkel moderáltat előzetesen, 24 órában, ami a mai sajtó általános viszonyai között egyrészt téboly, másrészt igen költséges, még egy csavarás a gazdasági présen.)

Bónusz: a perelő cég nem hogy ingyen, de fizetett reklámot kap, márminthogy a pervesztes média fizeti az ő falmelléki kampányát. De egy kis ügyességgel a médián kívül szakmai konkurencia kinyírása is elintézhető, nem adok ötletet. Az Alkotmánybíróság kollektív fejében mindez láthatóan egy pillanatra sem fordult meg.  Ők a jogot ismerik, a való élet legyen szíves azt tisztelni ájultan.

Ilyenek.