Nem. Ahogyan a muszlimok sem és a keleti vallások hívei sem. Meg az ateisták sem. Ez persze így túlzás, leginkább arról van szó, hogy van-e a vallási és kulturális háttér bármilyen befolyással arra, hogy mennyire termékeny egy társadalom. Első körben sokan hajlamosak azt hinni, hogy nyilván, mert hát a konzervatív kultúrákban kevéssé nézik jó szemmel a családtervezést, az abortuszt, erősebbek a hagyományos nemi szerepek, bezzeg a szemét liberálisok mindezt lerombolják, ezért aztán kihalnak a nemzetek / kultúrák.

A valóság ezzel szemben az, hogy mindennek egyáltalán semmi köze a demográfiai folyamatokhoz, elég csak megnézni, milyen a termékenységi ráta olyan drasztikusan különböző vallásosságú, kultúrájú, abortusz-szabályozású államokban, mint Olaszország (1,42), Dél-Korea (1,25), Lengyelország (1,33) vagy Magyarország (1,42). Vehetjük úgy is, hogy az alábbi grafikonon szinte nincsen kulturális okból kiszóró pont:

Termékenységi ráta az egy főre eső GDP függvényében

Termékenységi ráta az egy főre eső GDP függvényében

Tudom, hogy ezt nagyon nehéz megemészteni, és tudom, hogy sokkal egyszerűbb tolni a kereplőt, hogy a szemét liberalizmustól kihalunk, dehát ez egyáltalán nem igaz. Valójában az a helyzet, hogy a gyerekszám leginkább a jóléten múlik (hiszen megnő a gyerekek túlélési esélye, és nincs szükség a munkaerejükre sem), illetve részben azon is, hogy a nők sokkal aktívabban vesznek részt a munkaerő-piaci folyamatokban.

Mindezt Hans Rosling videóban is elmeséli:

Akinek nincs kedve végignézni az egyébként nagyon szórakoztató filmet, megnézheti a grafikont itt (sajnos beágyazni jelenleg nem lehet). A keresztény, iszlám és keleti vallásokra lebontott ábrán látszik, hogy nagyjából mindenki ugyanazt az utat járja be, és ezért a végén a globális átlagos termékenységi ráta olyan 2,5 alá esik, és várhatóan eléri a 2-t, ami azt jelenti, hogy a népesség egy szűk évszázadon belül 10-11 milliárd fő környékén stabilizálódik, sőt, teszem hozzá én, ha a világ maradéka is a Nyugathoz hasonlóan gazdag lesz, ott is megfordulhatnak a folyamatok.

Ezen a drasztikus intézkedések, mint a kínai egykézés, maximum gyorsítanak, a korszerű oktatás és az elérhető fogamzásgátlás pedig segít normalizálni a helyzetet, ezt látjuk például Bangladesben, ahol 4,5-ről 2,5-re csökkent a termékenységi ráta, és drasztikusan javultak a gyermekek túlélésének esélyei (itt látjuk a gyermekhalandóságot vallási és regionális bontásban).

A gyerekszám stabilizálódása globálisan már nagyjából egyébként megtörtént, Rosling kifejezésével globálisan elértük a “peak child” korszakát, a további népességszaporulat már csak abból ered, hogy a “peak child” generáció folyamatosan betölt minden, jelenleg kisebb létszemú korcsoportot. És nézzük meg, mindennek semmi köze a vallási-kulturális kérdésekhez.

Ha felrajzoljuk a termékenységi rátát a GDP függvényében, de ezúttal a nagy régiókat jelölve színekkel, ugyanezt látjuk: aki részt vehet a globális szabadkereskedelemben, az előbb-utóbb meggazdagodik – nyilván nem fog Afrikában mindenki hirtelen napi 100 dollárt keresni, de rettenetes nagy pozitív ugrás az is, ha valaki napi 1 dollárról napi 10-re eljut. Nincs okunk feltételezni, hogy ne tudnák ugyanezt folytatni, és ne jutnának el ugyanoda, ahol most a nyugati országok vannak, azaz a kisebb, de jóval gazdagabb családokból álló nemzetek közé. Hasonló a helyzet az egyéb családi paraméterekben is: akár vallási, akár földrajzi bontásban nézzük, az első házasságkötés kora folyamatosan tolódik egyre későbbre. Ez egyébként válasz azokra a félelmekre is, miszerint majd túlszaporodnak minket, hát, kezicsókolom, nem – 100 év múlva a világ maradéka is ugyanitt lesz körülbelül.

Mindazok a statisztikák, amik a Gapminderben vannak, tények. Ráadásul mivel Rosling előtt körülbelül a kutya sem nézett rájuk, továbbá a világ minden tájáról és minden adatgyűjtési korból konzisztensen egy irányba mutatnak, elég valószínűtlen, hogy drasztikusan manipulálták volna őket. Továbbá önmagukban is megálló állításokat tartalmaznak, legfőképpen azt, hogy ahogy egy ország gazdagodik és javulnak az általános életkörülmények, úgy mozdul el a demográfia a kisebb létszámú, de hosszabb életű, gazdagabb családok irányába, és ez a folyamat nemcsak a “fejlett” világban zajlik, hanem ahogyan javul a gazdasági helyzet, a világ többi régiójában is.

Mondom, ezek tények. Különösebb interpretációt nem igényelnek, a statisztikák egyértelműen leírják, hogy milyen demográfiai folyamatok zajlanak a világban, és egyértelműen igazolják, hogy ez nem vallási, kulturális, vagy hasonló kérdés. Érdemes ezzel tisztában lenni, mert így talán érthető lesz, miért nem működik szinte semmilyen “népesedéspolitikai” program, helyezze a hangsúlyt akár a kulturális terrorizálásra, mint Semjén Zsolt, akár az anyagi ösztönzőkre. Hogy ez miért van, arra sok magyarázat lehetséges, az viszont gondolom egyértelmű, hogy nem kulturális, hanem gazdasági jellegű elmélkedéssel fogjuk folytatni, ha lesz rá időm.