Kötelezettségszegési eljárás indul Magyarország ellen az EU-ban a plázastop miatt. A kormány -nem szó szerint idézve- a következőket reagálja: “A brüsszeli bürokraták már megint a multik érdekeit helyezik a nemzeti érdekek elé, de mi meg fogjuk védeni a kisember, a kisboltot üzemeltető kiskereskedők érdekeit, a magyarok érdekeit az idegen multikkal szemben.”

Nos, hogy is néz ki a nemzet és a kisemberek érdekvédelme?

Amikor a hagyományos kisbolthálózat mellett megjelentek a bevásárlóközpontok, mindenütt a világon, így nálunk is, a kisboltok piacot, vagyis vevőket vesztettek, de nem azért a bevásárlóközpont gonosz, hanem azért mert hatékonyabb. A vásárlónak van annyi jártányi esze, hogy ott vásárol, ahol kényelmesen egy helyen meg tud mindent venni, ráadásul olcsóbban. A történet ennyi. A kisboltok közül pedig megmaradnak azok, amelyek ebben a helyzetben is megtalálják az életterüket a piaci résekben.

Az álság ebben a történetben az, hogy a plázastopot eleve nem a kisboltok védelmére találták ki, hanem az egyébként versenyképtelen haveri kisbolthálózat helyzetbe hozása érdekében.

Ha nem terjednek tovább az egyébként népszerű bevásárló központok, akkor a haver cégnek nem kell a fejét törni mindenféle furfangokon a versenyben maradáshoz, elegendő lekaszálni a helyzeti előny biztosította profitot. A független kisboltokra viszont óriási csapást mértek a dohánykereskedelem lenyúlásával (trafikmutyit nem használjuk), ha ugyanezt a szeszkereskedelemmel is megcsinálják, ahogy hírlik, akkor megadják nekik a kegyelemdöfést. Működésbe lép a modern átok: Védjen meg téged a Fidesz-kormány!

Mint azt egy korábbi posztomban írtam, a magyar polgári fejlődés, pontosabban nem-fejlődés lényeges vonása, hogy a kapitalizmust, mint nemzetellenes, idegen (főleg zsidó) ármányt élte meg az ország. Sok versenyképtelen gazdasági szereplő a saját versenymentesítését egyenesen a nemzet védelmével azonosítja.

Ezért, ekképpen imádkozik az oligarcha: Óh, drága állam! A versenytől ments meg Uram minket!

Pedig ha másból nem, a foci világbajnokságokon való szerepléseinkből megtanulhattuk volna, hogy az igazi lúzerség nem az, ha csak ezüstérmet kapunk, vagy netán leszorulunk a dobogóról, hanem az, ha részt sem veszünk. Szerintem szívesen lennénk ötödik, hatodik helyen a high tech-ben a világ ranglistán.

Nem mindenkinek jön rosszul a plázastop (Fotó: hvg.hu)

Nem mindenkinek jön rosszul a plázastop (Fotó: hvg.hu)

A magyar elit nagy erőfeszítéseket tesz, hogy mentesítse magát a versenytől. Miért? Nagyon nyomós oka van rá.

A piac, a verseny ugyanis beáraz. Kegyetlenül beáraz mindent és mindenkit. Na most, az a magyar elit, amelyik pozícióit nem teljesítménnyel, érték előállításával, hanem előjogokkal, párthűséges nyelvcsapásokkal, lopással szerezte, nem szeretné megméretni magát. Pillanatok alatt kiderülne, hogy értéktelen, sőt káros a tevékenységük, nincs semmi, ami indokolja a pozíciójukat. Képzeljünk el egy Zsiga Marcell típusú, nagy fizetésű embert, vajon mennyit érne a versenyszférában?

Annak idején a lecsúszó dzsentri sem akart szembenézni a saját értéktelenségével, feleslegességével. Azt vette természetesnek, hogy neki, mint keresztény úriembernek alapból jár. A lecsúszását pedig nem tehetségtelensége, lustasága, butasága okozza, hanem az egyszerűen “zsidó kérdés”. Hát persze, hogy nem tetszett neki a polgárosodás és semmi, ami azzal jár: a kapitalizmus, a modernitás, a piaci verseny, a szabadság! Fúj liberalizmus!

A mai politikai elit, a magyar oligarcha sem szereti megméretni magát versenyben, a gonosz piac ellen állami védelem után kiált, s nemzeti érdeknek állítja be a saját érdekeit.

A politikus sem szereti a versenyt, mindent megtesz, hogy ne is legyen versenytárs, vagy ha van, annak minden akadályt az útjába kotor: egypártrendszer = centrális erőtér, lejtős választási rendszer, magas bejutási küszöb, extra nehéz indulási feltételek (nálunk 20.000 ajánlás, Svédországban 3.000), és akkor még nem is beszéltünk pártkatonákból álló választási bizottságokról.

Miniszterelnökünk már tudja, hogy az értékeket a vállalkozások állítják elő, mégsem hagyja azokat élni (segítésről ne beszéljünk), hanem az államon élősködő versenyképtelen oligarchákkal tolatja a szekerét. Nem számolja fel az alapvetően vállalkozás-ellenes szabályozási és hatósági rendszert.

Míg a vízcsapból is a start-up cégek folynak, addig aligha van ország, ahol nálunk nehezebb elindítani egy új vállalkozást. Például Ausztriában, ha kezdő vállalkozó vagy, a helyi NAV kirendel melléd egy segítőt, hogy a kezdeti ügyintézés nehézségein átsegítsen. Németországban a hivatal majdnem megveregeti a válladat, hogy milyen derék ember vagy, aki önálló lábra áll és nem azt várod, hogy más, vagy az állam gondoskodjon rólad, hanem éppen ellenkezőleg, olyanoknak is tudsz munkát adni, akik önmaguk arra nem képesek. Tehát nem az állam, a hivatal ellensége vagy, hanem ellenkezőleg, besoroltál a probléma megoldóinak táborába.

Nálunk viszont a kezdő vállalkozóra azonnal ráveti magát tucatnyi vérszívó hivatal, amely belőle akar megélni, miközben minden eszközzel akadályozza az előrejutásban. Azonnal engedélyek, igazolások, bizonyítványok sokaságát kell beszerezni és a legkülönbözőbb illetékek és díjak és egyéb fizetési kötelezettségek sorát kell teljesíteni, anélkül, hogy ezek a hivatalok képesek lennének teljes körű, pontos tájékoztatást adni. Még egy fillért sem kerestél, de már másnap tartja a markát az összes pénzbeszedő intézmény. Elvégre, ha te vállalkozol, akkor abban biztos zsíros üzlet van és abból neki is jár sok, és azonnal. Vagy ott van London, amelyik szinte minden tekintetben a világ legdrágább városa, de egy kezdő vállalkozónak olcsóbb ott elindulni, mint Budapesten.

Kedves Miniszterelnök Úr!

Ha már ilyen pontosan tudja, hogy a vállalkozások állítják elő az értékeket, tegyen meg annyit, hogy utat söpörtet előttük a bürokráciában! Nem, nem kell nekik segíteni! Csak hagyni kell őket élni, versenyezni. Szabadon!