Ferenc pápa elítéli a kapitalizmust, szerinte a szegények problémáin keresztül oldhatóak meg a világ problémái. Azt állítja, hogy a szabad piac egy zsarnoki rendszer, ahol a kínálat eltompít minket emberi mivoltunkban. Ha Ferenc pápán múlna, ha elképzelései széles körben megvalósulnának, a szegények száma nemhogy csökkenne, hanem rohamosan nőne.

Itt még szerencsére nem tartunk, azonban így is túl sokan értelmezik félre a kapitalizmus mibenlétét és a probléma forrását. Michael Munger nemrég megjelent fontos cikkében úgy vélekedik, hogy a probléma megoldásához nem azt kell keresni, miért szegények az emberek, hanem arra kell fókuszálni, hogy miként gazdagodhatnak meg. A válasz roppant egyszerű: Voluntary Private Cooperation (VPC), vagyis önkéntes privát együttműködés.

Az ember alapvetően társas lény, minél nagyobb közegben él, annál nagyobb esélye van a jólétre. Nem véletlen tehát, hogy a nagyvárosok sokkal jobban teljesítenek, mint a falvak. Ez szimplán azért van, mert több ember nagyobb kereslettel és kínálattal rendelkezik, az egyének vegyíthetik képességeiket az olcsóbb és jobb előállításhoz.

Nem kell mást tenni, mint együttműködni, szabad akaratból. Ahogy Munger is említi cikkében, ha valaki almát termeszt, a másik banánt, és kölcsönösen egymás árujára vágynak, akkor az együttműködés révén mindketten jól járnak. Ennek a kölcsönös kapcsolatnak egyik jól működő eszköze a piac, azonban a szerző felhívja a figyelmet arra is, hogy ez önmagában nem elég.

A piac és az állam kettősége a 19. századi német szociológusok elképzeléséből fakad. Max Weber azt írja például, hogy kapitalizmus csak protestáns országokban alakulhatott ki, mert azok nem ítélik el a meggazdagodást.

A VPC azonban nem csak a pénzszerzésről szól, hanem az emberek közti viszonyról is. Egy jól működő társadalom feltétele az, hogy az emberek szolidárisak egymással. Ami abban mutatkozik meg, hogy az egyének felosztják egymás között a munkát, belátják, hogy sokkal hatékonyabb a jobb cél érdekében specializálódni, és hagyni, hogy a termelés vagy egyéb munkavégzés más részeit más csinálja.

Önkéntes együttműködés: Milton Friedman a piacon

Ha specializálódnak az emberek, lényegesen jobb eredményeket érhetnek el az adott területen. Visszatérve az előző példára: az alma és a banán más-más éghajlatokon terem meg, tehát kézenfekvő az optimálisabb gyümölcs termelésére koncentrálni. Reálisabb példaként nézzük Szingapúr esetét. Elhelyezkedéséből fakadóan nincs jelentős termelés a területén, mégis sikerült specializálódnia egy olyan hellyé, amire igény van: a jogi és gazdasági feltételek megteremtése mellett kikötőket és raktárházakat épített, melyek kereskedelmi központtá tették. Ezen elv alapján olyan sikeresek a szabad városok és az offshore paradicsomok is.

Igaz, ez a szolidaritás önzésen alapul, hisz a célja az, hogy az egyén jól járjon, mindamellett, hogy mindenki más is jól jár. A szabadpiac pártiakat gyakran vádolják önzéssel, ami nem helytelen, azonban félreértésen alapul. Elsőre talán megbotránkoztatónak hangozhat, de az önzés igenis jó. Ayn Rand a The Virtue of Selfishness című művében hangoztatja, hogy az önfeladó altruizmussal szemben az önzés, tehát a racionális önérek-érvényesítés tulajdonképpen erény, és erre igen meggyőző érvei vannak. Természetesen gyakori félreértés, hogy azzal, hogy magunknak jót akarunk, másoknak rosszat okozunk. Gyakran a fordítottja igaz. A mi sikerünkből mások is profitálnak. (Ayn Rand politikai és filozófiai nézeteire hamarosan részletesebben is visszatérünk blogunkon. A szerk.)

Vegyük például a jelenleg oly sokat antagonizált multik példáját. Ha nem engedjük, hogy a nagy cégek sikeresek legyenek, akkor elzárkózunk sok munkahely és magasabb bérek megteremtésétől. Ez ugyanúgy hozzátartozik a szolidaritáshoz. Hagyjuk a másikat kibontakozni, és keressük benne inkább az előnyöket.

A szegénység abból fakad, hogy az emberek nem képesek együttműködni. Ezt a problémát nem lehet támogatással megoldani, inkább a szabad együttműködés feltételeit kell biztosítani. Ennek függvényében kell értékelni Larry Page, a Google vezetőjének kijelentését is, miszerint inkább hagyná egész vagyonát Elon Muskra, mint egy jótékonysági szervezetnek, mivel a technológiai haladás, a fejlődni vágyás többet segít az embereken, mint a jótékonykodás.