Nagyban tart az április 6-i választási eredmények okainak elemzése. Nyilván mindenki elgondolkodik azon, jól tette-e, hogy szavazott / nem szavazott, arra szavazott, akire. Még hosszú időt vesz igénybe, amíg megszületnek a következtetések, leszűrődnek a tanulságok.

Én most azokat a következményeket próbálom számba venni, amelyek már most is láthatók. Állítólag több tízezer becsomagolt bőrönd várta a választási eredményeket. E bőröndök gazdái most felhívják a megfelelő telefonszámokat, elküldik az e-maileket, majd előbb-utóbb megveszik a csak egy útra szóló repülőjegyeket. Búcsúzom hát a fiatal és középkorú magyarok kreatív, vállalkozó szellemű, bátor csoportjától, az ő tehetségük nem hazánkat fogja gazdagítani egy ideig. Utánpótlásuk a Hoffmann-féle oktatási rendszerből nem várható.

Más döntések is várták április 6-át. Pletykák szerint külföldi cégek egy része a Fidesz hatalomban maradásától tette függővé, hogy befejezi-e egyre kilátástalanabbnak tűnő magyarországi tevékenységét. A most feladás mellett döntő bankok hitel- és követelésállományát ugyan átveszik majd mások, és így hízik az 50%-os “hazai” bankrendszer, de a fiókok és dolgozóik már nem mind fognak kelleni, a banküzemet működtetők – treasury-től könyvelőkön és elemzőkön át az informatikusokig – pedig feleslegessé válnak, hiszen az átvevő bankoknak megvan a sajátjuk. A barkácsáruházak árukínálatán már látni, hogy közülük több is távozás előtt áll, a maradék meg nem fél a konkurenciától. Aki a közműcégek visszahonosításától jót remél, olvasgasson a Pécsi Vízműről. Búcsúzom hát a választási lehetőségektől és a vevő kegyéért folytatott verseny hozadékaitól.

Nem csak kivonulási döntések voltak függőben, hanem beruházásiak is. E héttől kezdve Magyarország számos befektetési térképről lekerül. Bár a kormányzat nyilván stratégiai szövetségekkel, adókedvezményekkel, ölükbe öntött közpénzzel próbál majd cégeket idecsábítani, csak azzal tudnak tárgyalást kezdeni, aki ide kíván jönni. Azokkal a nagyvállalatokkal, akik Románia, Szlovákia és Lengyelország feliratú oszlopokba róják a pozitív és negatív pontszámokat döntési táblázatukban, azokkal Szíjjártó úr és társai nem tudnak titkos egyezkedésbe sem kezdeni. Búcsúzom a bejövő külföldi tőke teremtette munkahelyektől, a korszerű technológiától és eltanulható vállalatvezetési tudástól. Meg persze, a fizetési mérleget javító hatásától is.

Az előző két év gazdasági adatai világosan mutatták, hogy néhány sztár cég jó eredményei nem elegendőek ahhoz, hogy komoly jövedelemtermelési dinamika jelenjen meg a magyar gazdaságban. Ahhoz közép- majd nagyvállalattá felnövekvő kisvállalatok széles tábora kéne, a magyar cég-demográfiában ez eddig is hiányzott. Melyik cég mer ma a napszemüveges fiúk számára is láthatóvá növekedni? Ha van benne dinamika, inkább a határ túloldalán fog terjeszkedni. Búcsúzom a magyar startupoktól, gazelláktól, vállalkozói sikersztoriktól.

koffer

Persze, ne higgye senki, hogy a magukat szépen meghúzók békén maradhatnak! A holdudvart táplálni kell. Ha nincs növekedés – mégis, mi a csudából lenne? –, akkor a meglevő torta újraosztásával. Búcsúzom hát a dohányforgalmazókat követő alkoholárusítóktól, a tervezők után küldhető könyvelőktől, és minden más olyan vállalkozótól, aki csak belföldi piacon értékesíthető termékkel, szolgáltatással kíván boldogulni. Ha abban üzlet van, akkor továbbra is könnyű lesz meghozni az outsidereket korlátozó és a csókosokat helyzetbe hozó törvényeket.

És búcsúzom az úgynevezett véleményformáló szociálliberális értelmiségtől is. Több olyan hibát követtek el, amelyek önmagukban is végzetesek. Az egyik az, hogy nem ismerték fel az ország valódi helyzetét, a lakosok problémáit, és nem kínáltak ezekre elfogadható kezelési utakat a Kormányváltás politikusai számára. Súlyos tévedés volt azt mantrázni hétről-hétre, hogy a Fidesz kormányzásával elégedetlen erők csak félelemből nem vallják be a közvélemény kutatóknak, hogy majd a baloldalt támogatják. A nem választók nem a szoclibek tartalékát képezték, ezt a hiedelmet nem is támasztotta alá semmi, csak a wishful thinking. Az április 6-i nagymintás válaszadás a kutatóknak adott igazat a megmondó emberekkel szemben.

A hibás helyzetfelismerés vezetett a másik hibához: a rossz stratégia kikényszerítéshez. Az új választási törvény matekjából azt a következtetést vonták le, hogy az egységes jobboldali Fideszt csak egységes baloldali ellenzék győzheti le. Így – maguknak a résztvevő pártoknak az ellenkezése dacára –összehozták ezt a borzalmas kényszerkoalíciót, amire minden szavazó csak valamelyik tagja iránti undorát leküzdve tudta leadni a voksát. Mintha a véleményformálók a matematikai alapműveletekből csak az összeadást tanulták volna meg, a kivonást nem.

Ki fogadja el jobboldali pártnak a Fideszt csak azért, mert most épp azt mondja magáról? Van ilyen is, de a tőke-, verseny- és magántulajdon ellenes fellépései éppen elég szavazót eltávolítottak tőle az elmúlt négy évben. (Bizony, már nem csak “emúttnyócév” van!) A baj abból lett, hogy a drága megmondó emberek szinte hisztérikusan reagáltak minden új politikai kezdeményezés felbukkanására, és azonnal feketelistára tették, anélkül, hogy kiderült volna, miről is van szó. Nem kellett volna ab ovo előre eldönteni, hogy bizniszpártról, ellenzéki egységet bontó Fidesz ügynökről, vagy valódi alternatíváról van-e szó. Fáradságosabb, de bizony meg kellett volna vívni a szellemi csatákat, akkor derülhetett volna ki, hogy versengő politikai kínálatról vagy kamuról van-e szó. Így április 6-án a jobboldali meggyőződésű polgárok számára nem volt széles kínálat. A Fideszből kiábrándultaknak választási lehetőségként a Jobbik maradt (állítólag ebből tudta megnövelni szavazótáborát), vagy az otthonmaradás.

A szellemi holdudvar ilyen teljesítménye nyomán persze, hogy nem születtek hiteles üzenetek a választók számára. Már 2010-ben is bukáshoz vezetett a “Féljetek Orbántól!” jelszó, ostobaság volt erre újabb kampányt építeni. És nem ígérgetni kellett volna (más pénzét), mint azt az utolsó pillanatban kiizzadt 8 pont tette. Lehet, hogy több pontba fért volna csak bele, de azt kellett volna elmondani: ha megkapják a választáson a felhatalmazást, akkor mik lesznek az első lépések, és ettől milyen hatásokat várnak. Ne tessék hülyének nézni a választót, arra ott a Fidesz meg a Jobbik! Ennyi pont elég is, hiszen még választék is van. A húsz éve ismételgetett mantrák, szent tehénné dermedt elvek helyett új nézőpontok, új megközelítések, új megoldások – és mi tagadás: új szellemi holdudvar, új emberek – vihetnek életerőt a pillanatnyilag sápadtan vegetáló (haldokló?) demokratikus ellenzékbe.

És végül egy személyes búcsú: mire ennek az országgyűlésnek lejár a mandátuma, én megközelítem a nyugdíjkorhatárt. Hiába történik akármilyen fordulat 2018-ban, nekem – jelenleg lecsúszó középosztálybelinek – már nem lesz időm rá, hogy a lefagyott magyar gazdaságban öngondoskodással megteremtsem a nyugodt öregkor anyagi feltételeit, hiába indulnak el akkor már kedvező folyamatok. Ha a külföldre távozottak számottevő részét sikerül is hazacsábítani, a KSH demográfiai korfája szerint arra semmi esélyem, hogy az ő befizetéseikből legyen majd méltó megélhetésem. Búcsúzom hát a szép estém reményétől is.

 

(fotó: public-republic.de)