Gratulálunk a győztesnek: a kádári rétegre szabott rezsihazugság sulykolásával, a főbb kommunikációs csatornák kisajátításával, a választási rendszer manipulálásával, nem túl magas részvétel mellett, a szavazatok alig több mint 44 százalékával sikerült (valószínűleg) újra kétharmados többséget szerezni abban a házban, amit azelőtt “törvényhozásnak” neveztünk.

A Welt Online olyan interaktív térképen helyezte el a magyar győztest, amelyen hozzá többé-kevésbé hasonló autokraták szerepelnek, szerte a világban: “Sok országban autokrata vezetőkért rajonganak, a tiszta irányvonalak és az erős kormányzás az emberek számára fontosabb, mint a demokratikus jogok” – írta a német lap találóan, a magyar viszonyokról is. Politikai autokraták elvileg tudnak liberális, sőt kifejezetten libertárius gazdaságpolitikát is folytatni, de a mi, helyi autokratánktól távol áll az ilyesmi, ő inkább marad az eddigi kurzusnál. Az elmúlt négy évben láthattuk, mi történt az alkotmánnyal, a joguralommal, a jogbiztonsággal – de mit tervez az új-régi hatalom a gazdasággal?

“Egyet mondhatunk, a Fidesz-KDNP európai rekordot ért el, a legnagyobb arányú támogatást érte el. Ami feljogosít bennünket arra, hogy kimondjuk, Magyarország ma a legegységesebb rendszer Európában” – közölte Orbán a győzelem éjszakáján. De milyen gazdaságpolitikára érzi magát “feljogosítva” a néhai Fidesz utódpártja? A német kormány szerint a német kormány álláspontja szerint az a “különleges felelősség” adódik, hogy a többséggel “mértékkel, visszafogottsággal és az alkotmányos alapelvek iránti érzékenységgel” kell élni, ami megnyugtató, hiszen ezek a tulajdonságok jellemezték eddig is az állampártot.

Főleg a mértékletesség. Annak jele volt már eddig is a bankadó, telekomadó, a plázastop, a multik egy része elleni hisztéria, a másik részével “stratégiai” különmegállapodás aláírása. A kedélyesen trafik- és földmutyinak nevezett állami erőszak.

A győztes: még négy évig mindent visz (Fotó: Hvg.hu)

A győztes: még négy évig mindent visz (Fotó: Hvg.hu)

“Orbánnak át kell gondolnia a külföldi vállalatokkal szembeni politikáját, mivel nemcsak a szakemberek, hanem a befektetők is kivonulnak az országból. A nemzetközi cégekre kivetett különadó csak egy a sok ‘önkényes’ törvényalkotási gyakorlat közül” – írja a bécsi Die Presse, teljes joggal megkérdőjelezve, hogy “a nacionalista politika folytatása és a szükséges gazdasági nyitás között (Orbán) összhangot tud-e teremteni.”

Adott körülmények között nyilván jó hír, hogy londoni elemzők még pénteken úgy látták, “a Fidesz újabb választási győzelme esetén is valószínűleg érvényben maradna a költségvetési fegyelem, mivel a kormány várhatóan minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy ‘soha többé ne kerüljön’ az Európa Unió túlzottdeficit-eljárásának hatálya alá, (…) egy új Fidesz-kormány is olyan intézkedéseket hozna, amelyekkel a GDP 3 százaléka alatt tartható az államháztartási hiány.”

Remek, és természetesen mi sem szeretnénk permanens osztogatásbeli okokból elszálló büdzsét – de mi lesz még négy évig ennek a szigornak az ára? És ilyen fokú államosító-centralizáló kormányzat idején mégis mely ágazat fogja előbb-utóbb előállítani azt a növekedést, amire országot, jövőt lehet alapozni? A Nomuránál középtávon 1,5 százalékra teszik a növekedés ütemét.

Ma a növekedésnek semmilyen tartós feltétele nem adott Magyarországon, és ennek egyetlen oka van: a gazdaság nem szabad, a rendszer haveri-államkapitalista, azaz szocialista, a kreatív kapitalisták pedig a romák után a második legelnyomottabb réteg. Ezért nem annyira bíztató, leginkább eléggé aggasztó a gazdaságpolitikai kontinuitás állandó felemlegetése, kedélynyugtató céllal.

“A választás közvetlen rövid távú piaci hatásainál fontosabbak lesznek a valószínűsíthető ‘új gazdaságpolitikai impulzusokra’ utaló jelek, például az, hogy Orbán Viktor a választásokat letudva ‘törekszik-e békekötésre’ a külföldi nagyvállalatokkal – állította Timothy Ash, a Standard Bank vezető közgazdásza, mi viszont tisztelettel kérdezzük Mr Ash-től: mégis milyen új impulzusokra utaló jeleket lát? A Fidesz már eddig is min. két hangon szólalt meg a nyugati cégekről, bankokról, és amikor nem a kizsákmányoló spekulánstőkét üldözte, akkor kiegyezett egy részükkel, de leginkább helyzetbe hozta a sajátjait, pontosabban saját magyarjait.

Orbán természetesen nem mondott le arról a céljáról, hogy valamiért magyar kézben tudja a hazai bankok 50 %-át, ezért egyáltalán nem véletlen, hogy a leginkább a bankszektor aggódhat a Fidesz győzelme miatt: ha valamire egyáltalán utalnak impulzusok, akkor arra, hogy az “emberek” kormánya az idegenszívű pénzintézetekkel és multikkal akarja elvitetni (értsd: megfinanszíroztatni) saját balhéit. Új elem talán a még fokozottabb zsarolás lehet, ez századvéges nyelven így hangzik: “A bankrendszerben a pluszadókat várhatóan annak függvényében fogja a kormány csökkenteni, ha a bankrendszer elkezd hitelezni. A többlethitelért adócsökkentés várható, 2015-től lehet egy ilyen irányú elmozdulás” (Heim Péter).

Akkor talán ennyit az gazdaságpolitikai impulzusokról. Gratulálunk a magyar szavazók 44,3 százalékának.